Avagy mit tehetünk ebben az időszakban, hogy megtartsuk vagy felélesszük a motivációnkat?

 

A koronavírus miatt már három hete kialakult helyzet mindegyikünk korábbi életét megváltoztatta. Sokkal kevesebb lehetőségünk van feltöltődésre, személyes kapcsolatok ápolására és nem ritka és nem is túlzó, ha azt érezzük, kicsúszott a lábunk alól a talaj. Ebben a helyzetben joggal érezhetjük magunkat fásultnak, enerváltnak, akár céltalannak is, még ha korábban motiváltak is voltunk az ügyeink, feladataink, céljaink iránt.

 

Az alábbi írás elsősorban a szakmai motivációnk visszaszerzéséről vagy megerősítéséről szól, ahhoz próbál némi támpontot, kapaszkodót adni.

 

 

Egy kis elméleti megalapozás

A motivációelméletek arra keresik a választ, hogy milyen szükségletek magyarázzák az emberek viselkedését. A teljesség igénye nélkül most megosztunk ezek közül néhányat.

 

Maslow a szükséglet hierarchia modelljéből indul ki (azaz, hogy léteznek bizonyos alapszükségletek, melyek kielégítése nélkül az egyén nem jut tovább a magasabb rendű szükségletekig. Például, ha valaki hosszú időn keresztül éhezik (fiziológiai szükséglet szintje), nem az lesz a legfontosabb számára, hogy rendet tegyen maga körül (kognitív és esztétikai szint).

 

McClelland motivációs modellje a munkavégzés szempontjából legfontosabbnak feltételezett motívumokat vizsgálja, azaz, hogy melyek mutatnak nagyobb összefüggést a magas teljesítményt eredményező magatartással. Ezek alapján három motívumot emel ki: a teljesítmény (siker, teljesítés), a hatalom (mások befolyásolásának fontossága, a környezetre gyakorolt hatás) és a társulási (elfogadás iránti igény, csapat, csoport) motívumokat, vagyis szerinte ezek azok a motívumok, amelyek leginkább hatnak a magas teljesítményre.

 

Dan Pink pedig arra tér ki, hogy a legfontosabbak a belső motivációs tényezők úgy, mint az önállóság (vágy arra, hogy a saját életünket magunk irányítsuk), a kiválóság (vágy, hogy egyre jobbá váljunk valamiben, ami fontos számunkra) és a cél (vágy, hogy valami olyan érdekében cselekedjünk, ami túlmutat önmagunkon). TED videójában azt állítja, hogy ez a három tényező az, amelyre egy új munkaszervezési felfogás épülhet.

 

 

Miért okoz gondot a jelenlegi helyzetben a motivációnk fenntartására?

• bizonytalanság: bizonytalan, eddig nem tapasztalt helyzetben vagyunk mindannyian
• időtlenség: nem látjuk, meddig fog mindez tartani
• nyomás: sokkal többet vagyunk egy fedél alatt, és több feladat is adódik ebből
• határidők: bizonyos események és munkák elmaradnak, helyettük újak jönnek, sok esetben ezek az új feladatok nem külső határidőkhöz, hanem a magunk által szabott határidőkhöz vannak kötve, s kevésbé van következménye, ha nem tartjuk be azokat
• szétaprózottság: egyszerre túl sokféle feladat zuhan a nyakunkba, a feladatok közötti ugrálás megnehezíti az elmélyült koncentrációt
• munka és magánélet: kifolyik az idő a kezeink közül, a számítógép az egyetlen kapcsolattartási forma, a magánéletünk összefolyik a munkaidőnkkel
• változás és energia: át kell állnunk új eszközökre, új ötletekre van szükségünk, hogy a megváltozott helyzethez igazodjunk.

 

 

Ahhoz, hogy kellő motivációval tudjuk ellátni a napi feladatainkat, amennyire lehet, biztonságban kell éreznünk magunkat. Ez jóllétünk egyik alapja.

 

De mégis miből meríthetünk erőt? Mi az, ami erősítheti a biztonságérzetünket és a stabilitásunkat?

• kommunikáció: érzelmeink kifejezése és kommunikációja (erre kiváló lehetőség például a napló vezetése is)
• kapcsolatok: szeretteinkkel, barátainkkal, még ha online is
• egyedüllét: saját idő betervezése, hetente legalább 1 órában
• rendszeresség, hetirend: adjunk ritmust a napunknak, találjuk ki, mi az ami komfortos és egyben hatékony is
• sport: fizikai aktivitással levezethetőek a negatív érzések. Találjuk meg a számunkra legmegfelelőbbet (akár otthon, akár a szabadban)
• meditáció: rengeteg vezetett meditáció érhető el az interneten, az eredmény érdekében fontos a rendszeres gyakorlás.
• szabadidős feltöltődés: lehet ez olvasás, filmnézés, társasjáték, vagy éppen a főzés is
• önkéntesség, segítés: a jóllét érzéséhez nagyban hozzájárulhat, ha hozzá tudunk járulni a saját közösségünk jóllétéhez
• + 1: szavak nélkül: azaz végezz valami olyan tevékenységet, ami eltávolít a verbalitástól (rajzolj, színezz, táncolj, készíts valami kézműves dolgot – fonj, köss, barkácsolj)

 

 

Ha kicsit feltöltődtünk, érzelmileg stabilabbakká váltunk, akkor mi adhat olyan pluszt, ami a munkahelyi feladatainkban motiváltabbá tesz bennünket?

 

Környezet

Helyszín: válasszunk egy helyszínt, ahol képesek vagyunk hosszabb ideig elmélyült tevékenységet végezni, ahol nem zavarnak meg, illetve ahol kevés olyan tárgy van, amely elvonja a figyelmünket.

 

Vizualitás: tegyük vizuálisan láthatóvá a feladatokat és a kitűzött célokat (akár flipcharton, vagy akinek a táblázatok kedvesebbek, abban.)

 

 

Idő

Időrabló tevékenységek detektálása és kiiktatása: naplózzuk egy átlagos napunkat, hogy mire mennyi időt fordítunk. Nézzük meg, hogy ebből mennyi időrabló (például Fb görgetés vagy különböző hírek olvasása). Dönthetünk úgy is, hogy két internet-ablakot nyitunk meg, az egyikben csak azok a dolgok vannak, amelyek a munkánkat segítik, a másikban pedig azok, amelyek a pihenőidőnkben lehetnek izgalmasak.

 

Rövid távra tervezés: legyen tervünk az elkövetkező egy hétre. Nézzünk is rá mindig, hogy meddig jutottunk el benne! Ne csak a feladatainkat, hanem a céljainkat is írjuk le!

 

Szakaszolás: legyen egy időintervallum, amikor bizonyos projektjeinkkel és szakmai kérdésekkel foglalkozunk. Szedjük szét és szakaszoljuk ezeket az időket projektenként. Fontos, hogy projektenként és ne tevékenységenként haladjunk, mert sok energiát vesz igénybe a hasonló tevékenységek egymásutániságában a különféle projektekbe való belehelyezkedés.

 

Időbeosztás: csináljunk magunknak egy munkahelyi (heti) időbeosztást. Írjuk le, mikor mi fog történni. Aztán nézzünk is ezekre rá.

 

És a többi

Felelősségvállalás: vállaljunk fel különféle szerepeket a munkakörünkben, amelyek vagy kényelmesek számunkra és biztonságot adnak, vagy épp valami újat próbálunk ki és kihívást jelentenek. Nézzünk rá, hogy mi esne jól most ebben az időszakban.

 

Munkakezdés: Kezdjük azokkal a feladatokkal, amelyek lendületet adnak – azaz gyorsan elvégezhetőek és látványosak.  Vagy éppen fordítva, kezdjünk a nehezekkel, hogy azután maradjon még energiánk. Kísérletezzünk, hogy mi válik be, mikor leszünk hatékonyabbak?

 

Amihez kedvünk van: válasszuk ki azt, amihez a leginkább van kedvünk. Legyen ez a jutalom. És előtte csináljuk meg azokat a dolgokat, amikhez kevésbé, hogy egyfajta jutalom lehessen a szeretett munka elvégzése.

 

Beszélgetés: beszélgessünk olyanokkal, akik motiváltak. Ők miért azok? Mit tudnánk tőlük tanulni és beforgatni a saját motivációnk fenntartására?

 

Visszajelzések: kérjünk konstruktív visszajelzést a munkánkról (mi volt jó, és mit lehetne másképp tennünk?)

 

Internet nélkül: ha nem szükséges a munkánkhoz internet, kapcsoljuk ki! Így elkerülhető, hogy felszínesen legyünk jelen, és internethez köthető időrabló tevékenységeket végezzünk.

 

Jutalmazás: találjuk ki, mi lesz a jutalmunk, ha elértük a célunkat.

 

Ha megterveztük a napunkat, de mégsem sikerült úgy haladnunk, ahogyan gondoltuk, ne legyünk túl szigorúak magunkhoz. Ha nem sikerül, gondoljuk végig, hogy miért nem sikerült? Elemezzük a helyzetet, és alakítsuk ki a magunkról tanultak tükrében úgy, hogy minél inkább motiváltak legyünk és meg tudjuk tartani az eltervezetteket.

 

Úgy is viszonyulhatunk ehhez a helyzethez, hogy ez egy lehetőség arra is, hogy tanuljunk magunkról, hogy képesek legyünk megteremteni a magunk és a környezetünk számára legoptimálisabb körülményeket. Próbáljuk meg!

 

 

Korenyák Szofi