Akárcsak a biciklizés vagy a tangó, az önismeret is egy tapasztalati úton megszerezhető és gyakorolható tudás. Passzívan vagy csak elmélkedéssel nehéz rá szert tenni. A reflexió iskolája cikksorozatunk második része. 

Rendszeres olvasóinkat egyáltalán nem fogja meglepni, hogy a hagyományos iskolai gyakorlattól eltérő ötlet megvalósítására buzdítunk: szervezettek vitaeseményt az egész iskolának!

Az élet számtalan döntési helyzet elé állít minket, ezek közül azonban talán az egyik legtraumatikusabb az, amikor a középiskola befejezésekor a jövőnkről döntünk.

Adott egy rejtély, egy nagy csapat résztvevő, 3 órányi játékidő, sok-sok elrejtett információ, tucatnyi bolondos feladat… és kész is a nyomozós játék, amit még hetekkel később is emlegetni fogunk. 

December 10. az emberi jogok világnapja. Ebből az alkalomból osztjuk meg a Citizen Rights projekt keretében készült módszertani segédletet, amely olyan érzékeny téma feldolgozásához ad támpontokat, mint pl. a menekültkérdés.   

A cím olvastán sokan felteszik a kérdést, hogy miért is kellene a témába a fiatalokat bevonni? 18 éves korukig nem szavazhatnak, nem beszélve arról, hogy a politikának nincs helye az iskolában…

Merényletek, fenyegetettség-érzés, félelem – a 2015-ös tragikus események nem hagyják nyugodni a fiatalokat sem. Akár akarjuk, akár nem, ezek a témák beszivárognak az iskola falai közé. De mi a dolgunk velük tanárként? 

“A közösségi vita egy olyan helyzet, amibe, ha belecsöppen a tanár, szinte minden aspektusát végig kell gondolnia ennek a változásnak.” – Egy vitakultúra-fejlesztő pedagógus gondolatai a tanári szerepről, és a diákokkal való kapcsolatról.