Amióta a DIA-ban dolgozom és szorosabban is összeismerkedtem a VoxPop Vitajátékkal, azóta kacérkodom a gondolattal, hogy ezt ki kellene próbálni a tanodában is. 

2015 óta dolgozom önkéntesként az Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanodájában. Még abban az évben eldöntöttük, hogy ősszel belevágunk a disputa projektbe és disputa klubot nyitunk a tizenéves tanodásainkkal. Az ehhez kapcsolódó szakmai felkészítést és képzést pedig ki más is végezhette volna, mint a DIA csapata. Akkor heti rendszerességgel voltak foglalkozások, működött és élt a dolog. A tizenéveseink azóta már kirepültek a tanodából, de a felsős korosztállyal folytattuk a munkát. Ezek a disputa foglalkozások az elmúlt években főként a táborokban szerveződnek. 

Azt mindenképpen lényeges hangsúlyozni, hogy egy olyan közegbe pottyant a VoxPop Vitajáték, ahol nem idegen az érvek, vagy a kézjelek használata, ahol már van egyfajta múltja és kultúrája annak, hogy a „vita nem veszekedés”. 

Most is az volt a legizgalmasabb, mint 5 évvel ezelőtt a disputa klubbal: az alapok azonosak, de tökéletesen át kell formálni a tartalmat és a keretet a mi srácainkra. Mivel ez volt az első VoxPop alkalom, nem készítettünk új témát és mentőöveket, hanem a már meglévőket használtuk vagy dolgoztuk át. A témánk ez lett:

„Ki kellene tiltani az okostelefonokat az iskolából.”

A mentőöveket leegyszerűsítettük, a bennük lévő információt egyszerű kifejezésekkel helyettesítettük.

Az alkalomra a felsős csapatot vártuk, végül 3 lány és 1 pedagógus játszott, plusz én mint vitamester facilitáltam a folyamatot. Bemelegítésnek azért felelevenítettük a vita alapszabályait, az érv képletet és bevittünk egy gyors kétsarkos vitát és egy véleményvonalat is. De nézzük meg részletesen, min változtattunk az alapjátékhoz képest: 

• A legproblémásabb rész a szabálymagyarázat volt. Noha ez is remek alapokra érkezett, hiszen a tanodásaink a kezdetek óta társasjátékoznak, vagyis nem áll távol tőlük, hogy végighallgassanak, megértsenek, értelmezzenek szabályokat. De azért húztunk egy kicsit belőle és itt is az egyszerűségen volt a hangsúly – persze úgy, hogy a játék maga ne sérüljön. 
• Módosítottunk az érv képleten (állítás+bizonyíték, a magyarázatadás pedig opcionális) és az érvek egymásra kapcsolódásának szigorú szabályán is, vagyis lehetett egy már elhangzó érvet egy kicsit más perspektívából megvilágítani vagy ráépíteni egy újabb gondolatot.
• Csak három érvszörnyet használtunk: személyeskedés, csúszós lejtő, szalmabáb, vagyis azokat, amelyek könnyen értelmezhetőek, gyakran előfordulnak a gyerekek hétköznapjaiban is.
• Ami pedig igazi kihívást jelentett és ezért egy kicsit lazábban is kezeltük, az a megszólalások ideje és sorrendje. A VoxPop vitajátékban az beszél, aki az érvet mondja, más csak akkor kapcsolódhat be, ha kijátszik egy megfelelő kártyát. Valljuk be, felnőttként sem egyszerű megállni, hogy ne akarjunk a játék során akkor is megszólalni, ha nem mi vagyunk soron. Ez a gyerekeknél hatványozottan igaz.

Fontos tényező volt azonban, hogy behúzza őket a játék, beszéljenek, vitázzanak és benne is maradjanak ebben a folyamatban. Úgy gondoltuk, hogy ha minden, nem szabály szerint és megfelelő időben történő reakciót vagy hozzászólást letiltunk, elveszítjük a motivációjukat. Ezért ezt a szabályt elég rugalmasan kezeltük.

• A vélemények megjelenését sem kezeltük túlságosan szigorúan, noha a cél az, hogy a vita során a véleményünk helyett/mellett az érvek, gondolatok bukkanjanak felszínre. Ez a srácokkal egy következő szint, de érdemes megjegyezni hogy a két-négysarkos vitánál, ha oldalt cserélünk és nekik véleményükkel ellentétes érvet kell mondaniuk, azt általában egy kis puffogás után, de simán veszik. 

Három kört játszottunk és nagyon szép dinamikája volt a folyamatnak: az első kör a tapogatózásé volt, kártyákat nem használtak és egymásra is csak mérsékelten reagáltak. A második körre már bemelegedtek, jól átgondolt és izgalmas szempontokat hoztak be, reagáltak egymásra, vagy éppen építkeztek egymás érveiből. A harmadik körben pedig már a kártyáikat is aktívan használták, amivel jól bepörgették a játékot. Nagyon jól kijött a játék és egyben a vita szépsége, hogy körről körre egyre mélyebb, árnyaltabb részeit érintettük a témának, hiszen egyre több új érvet kellett megfogalmazni. Noha kicsit frusztrálta a játékosokat, hogy végig azonos téma mentén haladtunk, ezt a mélyítést és annak a hasznát ők is elismerték. 

Összességében izgalmas élmény volt a VoxPop vitajátékot kipróbálni a tanodában. Bár jól működött, azért fontos a fokozott rugalmasság a szabályok és a keretek csoportra szabásában. A tanodában még biztosan elő fog kerülni a játék új témával és új mentőövekkel. Már van is egy jó téma ötletünk erre, szóval hamarosan neki is látunk a mentőövek kidolgozásának.

Lencse-Csík Orsolya