Hol van a szólásszabadság határa és hol kezdődik a gyűlöletbeszéd? Hozzájárul-e a klímaváltozás mérsékléséhez a műanyagmentes július? Ilyen és ehhez hasonló kérdések indíthatnak el egy-egy érdekes, izgalmas vitát. Na de tudjuk-e, hogyan is kell jól vitázni? Hogyan lehet ezt megtanulni és gyakorolni?

A vita elengedhetetlen tartozéka minden jól működő demokráciának, és az élet szinte minden területén szükség van rá. Bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a saját álláspontunkat kell képviselnünk (az iskolában, a vasárnapi ebéd fölött, a zöldségesnél, és persze a politikában is) és szabatosan, érthetően, meggyőzően kellene érvelnünk a személyeskedést, minősítést kerülve. Pontosan ebben segít a DIA által fejlesztett, kipróbált és széles körben terjesztett Vox Pop vitajáték.

Horgonyt fel: a Vox Pop vitajáték

„Egy hajóban evezünk. Lehet, hogy másképp gondolkodunk. Másban hiszünk. Lehet, hogy nem értünk egyet. De együtt kell működnünk, hogy haladni tudjunk.”

Ezen mondatok fogadják az olvasót a Vox Pop menüpont alatt. A Vox Pop vitajáték lehetővé teszi, hogy indulatmentesen, tányértörést és idegszálborzolást mellőzve körbejárjunk egy témát, miközben segít a leggyakoribb érvelési hibák felismerésében, és olyan kereteket ad, amik között kollégák, tanárok és diákok, kicsik és nagyok, no meg persze családtagok egyenlő partnerként ütköztethetik érveiket.

Tehát a Vox Pop egyaránt alkalmas arra, hogy javítsa a szervezeti kommunikációt, segítse a partneri viszonyok erősödését, segítsen elsajátítani a vita alapjait, illetve újabban vitamester képzéseket is szervezünk (lásd alább). Munkatársaink segítségével a játékot kipróbálták céges, civil szervezeti, iskolai, egyetemi, tanodai környezetben is, és mindenhol izgalmas tapasztalás volt. A Toldi Tanodában szerzett tapasztalatokról például itt olvashatjátok Lencse-Csík Orsi élménybeszámolóját.

Eddig 4 országban több, mint ezren próbálták már ki a játékot, ami nemcsak magyarul, de angolul és németül is elérhető. Több nemzetközi csapat is játszott vele itthon és külföldön, és érdekes volt látni, ahogyan a különböző országokból jövő diákok érvei  ütköznek például a műanyagmentes júliusról vagy a nemzeti szuverenitásról. A Vox Pop kiváló eszköze lehet csapatépítésnek, szakmai fejlesztésnek vagy érzékenyítő tréningeknek is.

A vita egy tételmondat mentén zajlik, mint például: “Szükség lenne arra, hogy az iskolában a tanárok politikáról beszéljenek a diákokkal”. A jó tételmondat kissé provokatív, mivel fontos, hogy ne lehessen egyértelműen megválaszolni, elvégre (remélhetőleg) mindannyian egyetértünk, hogy a klímaváltozás rossz, de az már húzósabb kérdés, hogy ezen mennyire segíthet a műanyagmentes július. Az elég jó tételmondat megalkotása nehezebb, mint az első nekifutásra látszik például figyelnünk kell arra, hogy ne tartalmazzon általánosítást, és maga a téma jól vitatható legyen mindkét oldalon. Erről szól Takács Viki cikke.

A nagy utazás: hogyan játsszunk a Vox Poppal

A szabályok, valamint az alap érvelési hibák (nézd meg, mik is ezek az érvszörnyek) és az érvképlet (csekkold le a videót itt) ismertetését követően a résztvevők színes korongokkal jelzik a véleményvonalon, hogy mennyire értenek egyet az adott állítással, majd elkezdődik a nagy utazás: mindenkinek pontosan fél perc áll rendelkezésére, hogy kifejtse az álláspontját, majd jön a következő játékos. Mindez meg van tűzdelve csatákkal (ha valakire szeretnénk reflektálni), kihívásokkal (mondj egy a tiéddel ellentétes érvet) és kérdésekkel, miközben a vitapartnerek rajtunk tartják a szemüket, és ahogy hibás érvet észlelnek, lecsap egy érvszörny. A játékmester vezeti a vitát figyelmet fordítva arra, hogy mindenki komfortosan érezze magát és betartsa a szabályokat, illetve hogy egy-egy érv ne szerepeljen többször. Választhatunk egy jegyzetelőt is, aki rögzíti az elhangzott pro-contra érveket, hogy aztán könnyebb legyen felidézni a legizgalmasabbakat. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy egy hajóban evezünk, ezért figyelnünk kell arra, hogy nehogy csak az egyik oldalon hangozzanak el érvek, mert akkor felborul az egyensúly, és elsüllyedünk – így néha a résztvevőknek a saját nézőpontjukkal ellentétesen kell érvelniük. De hát miről is szól egy jó vita, ha nem arról is, hogy nézőpontot váltsunk.

A játék létrejöttéről, céljáról és a tapasztalatainkról Korenyák Szofi írt korábban.

Ember a vízben: mi történik, ha elakadunk?

Legtöbbünk számára ismerős helyzet: amikor elfogy az ihlet, lefagyunk a matekdolgozat fölött, vagy éppen zárlatot kap az agyunk vizsga közben. Ez a vitázásban sincs másképp. Éppen ezért minden tételmondathoz társul egy „mentőöv” csomag: statisztikák, adatok, a témában érintett szakemberek nyilatkozatai, kutatási eredmények. A résztvevő miután elolvasta, eldöntheti, hogy hogyan építse be mondanivalójába. A mentőöv nem érv, hanem plusz információ, amit a vitázók úgy forgatnak, ahogy nekik tetszik. Vujovits Juli ebben a blogbejegyzésben felfedi, hogyan készítsünk mentőöveket. A DIA blogján számos mentőövcsomag elérhető (mind magyarul és angolul) például iskola és politika, állatkertek esetleges betiltása, szólásszabadság, női kvóta témában. A megmaradt mentőöveket pedig a játék végén felolvassuk, majd közösen reflektálunk a játékra és az elhangzott érvekre. Nézzetek körül bátran a blogon, hátha ihletet kaptok egy vitaesthez!

Kikötöttünk: akkor mire is jó ez?

– olvasható az egyik játékosunk visszajelzésében. A DIA-ban két évtizede dolgozunk azon, hogy felnőjön (és ennyi idő alatt már sokan felcseperedtek, köztük mi is) egy olyan generáció, akik szóba állnak egymással, érzékenyek a társadalmi problémákra és azokra innovatív, fenntartható megoldásokat keresnek. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy mindehhez eszközöket és teret adjunk, más szóval helyzetbe hozzuk a fiatalokat (az angol „empowerment” kifejezés nyomán). Hiszünk abban, hogy a fiatal generációk képesek lesznek fordítani egyet a világon, és ehhez az első lépés mindenképpen a párbeszédkultúra fejlesztése. Mert a vita (nem) játék.

Heszterényi Réka