Keresés
Close this search box.

Vitatábor az Olimpia évében – Miért fontos, hogy legyen kerettörténete egy tábornak?

Az Egy hajóban evezünk közösségi vitaklub programunk tagjaival immár hagyomány, hogy évente egyszer több napot együtt töltünk a nyári vitatáborunkban. A tábor egy olyan közösségi esemény, amikor a különböző vitaklubokból érkező tagok megismerhetik egymást, találkozhatnak régi ismerősökkel és egyenrangú partnerként vitáznak, játszanak egymással négy-öt napon keresztül. A hosszabb idő más típusú kapcsolódásokat is lehetővé tesz, mint az évközbeni vitaklubok vagy akár a vitanap. Ilyenkor van tér és idő ad a szakmai-módszertani mélyülésre, de közös szabadidős tevékenységekre, sportolásra, kirándulásra, beszélgetésekre is. Idén a vitaklubokból összesen tíz helyszínről érkeztek résztvevők, egy-egy napra pedig három szakértő és két önkéntes is csatlakozott hozzánk, így közel 60-an vettünk részt a különböző programokban.

Mivel 2024-ben olimpiai évben vagyunk, ezért a vitatáborral az ókori olimpiai játékok idejére látogattunk el. A résztvevő vitaklubok és a DIA stáb az akkori hagyományoknak megfelelően városállamokba (poliszokba) rendeződve viaskodta végig a játékok öt napját, kezdve a városállamok megalapításától, a különböző vitagyakorlatokon át, egészen a közös záróünnepségig. 

A kerettörténet kitalálásakor fontos volt számunkra, hogy a vitatáborokban már megszokott magas szintű szakmai tartalom mellett egy játékosabb kapcsolódási formát is biztosítsunk a táborozóinknak, amely segít a vitaklubokon átívelő közös identitás kialakításában, egymás megismerésében. Egy fiktív történet bejárása hatékonyan ragad ki minket a mindennapok megszokott menetéből és lehetőséget ad saját magunk másfajta megtapasztalására is. Így a kerettörténet öt nap erejére egy olyan világba varázsolt el minket, ahol kiélhettük kreativitásunkat és közösen játszhattunk, dolgozhattunk, fejlődhettünk mindannyian az általánosiskolásoktól kezdve az egyetemi vitázókig. 

A tábor első napján már a regisztráció során kialakítottuk a poliszokat. A városállamok polgárai közötti ismerkedésre és közös identitásalkotásra pedig a tábor szabályainak megalkotása után került sor. Másfél óra alatt a különböző vitaklubokból jövő, egymást akár még nem is ismerő táborozókból igazi, a poliszukat büszkén képviselő polgárok lettek. Választottak maguknak védőistent, mitikus lényt, akinek képességei támogatta őket a hét során; zászlót festettek, himnuszt írtak, kitalálták városállamuk eredettörténetét, és zenét is választottak az esti tábortűzes bevonulásokhoz. Az egymás előtti bemutatkozásra az első nap estéjén került sor. A tábortűzhöz való bevonulással ünnepélyesen megnyitottuk DIA vitatábor olimpiai játékát.

A tábortüzes bevonulások folytatódtak a következő estéken is, azonban a tét folyamatosan növekedett. Csütörtök este a zenés-táncos bevonulás, a zászló és a himnusz mellett már az ókori görög színházak repertoárjába is beillő rövid előadásokat is láthattunk, amelyek a városállamok történetét mutatták be. Továbbá az olimpiai fáklyák is előkerültek, így teljessé vált ünnepély, ahol a többi táborozó örömére még Diaszpóra – azaz a DIA táborvezetőiből álló polisz polgárai is összeszedték a bátorságukat egy zenés bevonulásra.

Az esti együttlétek arra is lehetőséget adtak, hogy visszatekintsünk az adott napra. A táborozók felírták mindazokat a dolgokat, amikre büszkék voltak, majd a cetliket egy oltárban gyűjtöttük a hét során. Végül pénteken a záróünnepség részeként, közösen felajánlottuk ezen emlékeket a poliszok védő isteneinek. 

A kerettörténet míg elsősorban az esti tábortüzek során jelent meg a táborban, igyekeztünk egyes elemeit elrejteni a nap többi tevékenysége során is. A reggeli alatt a poliszokban lévő vitaklubvezetők különböző szerepkártyákat osztottak ki a többi városlakó között, amelyek egy plusz kihívást adtak nekik aznapra. A feladatuk az volt, hogy próbálják meg a kártyájukon lévő karakter jellemzőit életre kelteni a saját viselkedésükkel. Így lettek nekünk minden napra “Bátorítóink”, “Vezetőink”, “Hangulatfelelőseink”, “Gondoskodóink”, “Ötletelőink”, “Időfelelőseink” és nem utolsó sorban “Jósaink”, akik egy jóslatot is megfogalmaztak a napra, amit aztán este a tábortűznél felolvastunk. Utólag jelenthetjük, hogy minden jóslat valóra vált, pedig voltak a jövendőlésükben bevállalósabb jósaink is. 

Minden egyes reggel napindító programmal kezdődött (természetesen csak a reggelit követően), ahol naponta cserélődve összesen három féle állomás programjain vettek részt a táborozók. Ezen foglalkozásokkal az volt a célunk, hogy ókori görög polgárokhoz, filozófusokhoz, sportolókhoz méltóan kipróbáljuk, milyen érzés az, ha a reggelt a testet, a szellemet és a lelket aktiváló tevékenységekkel kezdjük. Ennek megfelelően volt, hogy jógával, a filozófus sarokban rejtvények megfejtésével, vagy éppen a szirtaki tánc lépéseinek megtanulásával töltötték a táborozók a nap első óráját.

Az olimpiai játékok pedig a modern hagyományoknak megfelelően maratonfutással – a hét eseményeinek közös áttekintése -, valamint az ókori hagyományoknak megfelelően záróünnepséggel, istentisztelettel és lakomával zárultak pénteken. A táborozókat egytől egyig a játékok győztesévé avattuk, babérkoszorút kaptak, amelyre kedves üzeneteket is gyűjtöttek egymástól. És persze a reggelente megszerzett tánctudását is megcsillogtathatta mindenki, hiszen nincsen vitatábor zárás közös tánc nélkül.

Összességében az idei vitatábor az ókori olimpiai játékok szellemiségében nemcsak szakmailag volt gazdag, hanem közösségi élményekben is bővelkedett. A résztvevők nemcsak vitakészségeiket fejlesztették, hanem új barátságokat is kötöttek, és egy felejthetetlen utazás részesei lehettek.