Sikerült-e már bárkit tényekkel meggyőznöd arról, hogy változtassa meg a véleményét egy számára fontos ügyben? Nem? Nem csoda. Gyakran úgy tűnik, a tényekre épülő ellenérvek csak arra jók, hogy tovább erősítsenek minket saját hitünkben.

Megpróbáltunk utánajárni, mi állhat mindennek a hátterében.

Két kutató, Brendan Nyhan és Jason Reifler backfire effect, azaz visszafelé elsülő hatás néven tették ismertté a bemutatott jelenséget, és több kísérletben is bizonyították, mennyire hajlamosak vagyunk rá, hogy ha a véleményünkkel ellentétes tényekkel találkozunk, még erősebben kezdünk ragaszkodni eredeti nézeteinkhez. Egy amerikai vizsgálatban önkénteseket arra kértek, olvassanak el egy jelentést, mely szerint Iraknak az amerikai megszállást megelőzően komoly tömegpusztító fegyverei voltak. Később elárulták a résztvevőknek, hogy egy álhírt kaptak kézhez, ez azonban mit sem változtatott a véleményükön. Illetve egy valamit mégis: azáltal, hogy a háborút eleve ellenzők a helyreigazításban kezdtek hinni, a háborút eleve támogatók pedig kitartottak az álhír tartalma mellett, csak tovább erősödött a különbség az egymással ellentétes véleményt képviselők között.

Nemcsak másokra nem nézünk tehát jó szemmel, ha folyton változtatják a véleményüket, hanem mi magunk sem szeretünk következetlenek lenni, ezért gyakran a végsőkig kitartunk a véleményünk mellett.

Ha elbizonytalanítanak minket saját hitünkben, sokszor úgy érezzük, a teljes világképünket sodorják veszélybe. Nehezen viseljük, ha egymásnak ellentmondó információkkal kell megküzdenünk, hiszen ilyenkor mindig kicsit a saját magunkról kialakított képet is újra kell értékelnünk.

másnak se könnyű…

Ha tudatában vagyunk annak, hogy egy-egy apró nézeteltérés milyen erősen megmozgathat minket, azt is látnunk kell, hogy másokban sincs ez másképp. Ezért kell empatikusnak lennünk egymással, és megértenünk, hogy egy keményebb vita során nemcsak a mi identitásunk és világképünk kerül a középpontba, de a másik fél identitása és világképe is ugyanilyen erőteljesen érintett. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk személyeskedés nélkül, tisztelettel és megértéssel meghallgatni egymás véleményét, és feltárni a vélemények mögött álló különböző értékeket. Csak így mutathatjuk meg magunknak és másoknak is, hogy egy-egy számunkra új vagy idegen tény elfogadása még nem jár automatikusan a világnézetünk megváltozásával. Lehetünk például szenvedélyes húsevők anélkül, hogy lenéznénk a vegetáriánusokat, vagy kétségbe vonnánk, hogy hús nélkül is lehet teljes életet élni. De ugyanígy igaz, hogy elkötelezett vegetáriánusként vagy vegánként sem kell feltétlenül gyilkosnak tartanunk a húsevőket. Attól, hogy elismerjük a másik fél véleményének, döntésének jogosságát, és tisztában vagyunk saját álláspontunk gyenge pontjaival is, még nem kell feladnunk az elveinket.

fenntartani a véleményváltoztatás jogát – igazi luxus

Tanulságos lehet elgondolkoznunk azon, mikor fordult elő velünk utoljára, hogy megváltoztattuk valamivel kapcsolatban a nézeteinket. Bármilyen furcsán is hangzik, gyakran ahhoz kell nagyobb bátorság és erőfeszítés, hogy képesek legyünk a régi nézeteinken változtatva új álláspontra helyezkedni. Miközben nap mint nap fennakadunk azon, miért ragaszkodnak sokan tűzön-vízen át az eredeti elképzeléseikhez, gyakran elfelejtjük, hogy mi is ugyanezt tesszük, csak épp a számunkra fontos területeken.

Érdemes néha szándékosan is kitennünk magunkat olyan helyzeteknek és információknak, amelyek megkérdőjeleznek minket, vagy épp új alapot adnak meggyőződéseinknek. Meg kell engednünk magunknak azt a luxust, hogy néha elbizonytalanítsanak minket. Nem is képzelnénk, mennyi előnye lehet annak, ha képesek vagyunk magunkkal is vitába szállni, és olykor saját magunknak is ellent mondani. Erre biztat minket G. B. Show is, aki szerint

„változás nélkül nincs előrehaladás, és aki nem tud változtatni a véleményén, nem tud változtatni semmin sem.”

Belinszky Anna

Sikerült-e már bárkit tényekkel meggyőznöd arról, hogy változtassa meg a véleményét egy számára fontos ügyben? Nem? Nem csoda. Gyakran úgy tűnik, a tényekre épülő ellenérvek csak arra jók, hogy tovább erősítsenek minket saját hitünkben. Megpróbáltunk utánajárni, mi állhat mindennek a hátterében.

Két kutató, Brendan Nyhan és Jason Reifler backfire effect, azaz visszafelé elsülő hatás néven tették ismertté a bemutatott jelenséget, és több kísérletben is bizonyították, mennyire hajlamosak vagyunk rá, hogy ha a véleményünkkel ellentétes tényekkel találkozunk, még erősebben kezdünk ragaszkodni eredeti nézeteinkhez. Egy amerikai vizsgálatban önkénteseket arra kértek, olvassanak el egy jelentést, mely szerint Iraknak az amerikai megszállást megelőzően komoly tömegpusztító fegyverei voltak. Később elárulták a résztvevőknek, hogy egy álhírt kaptak kézhez, ez azonban mit sem változtatott a véleményükön. Illetve egy valamit mégis: azáltal, hogy a háborút eleve ellenzők a helyreigazításban kezdtek hinni, a háborút eleve támogatók pedig kitartottak az álhír tartalma mellett, csak tovább erősödött a különbség az egymással ellentétes véleményt képviselők között.

Nemcsak másokra nem nézünk tehát jó szemmel, ha folyton változtatják a véleményüket, hanem mi magunk sem szeretünk következetlenek lenni, ezért gyakran a végsőkig kitartunk a véleményünk mellett. Ha elbizonytalanítanak minket saját hitünkben, sokszor úgy érezzük, a teljes világképünket sodorják veszélybe. Nehezen viseljük, ha egymásnak ellentmondó információkkal kell megküzdenünk, hiszen ilyenkor mindig kicsit a saját magunkról kialakított képet is újra kell értékelnünk.

Másnak se könnyű…

Ha tudatában vagyunk annak, hogy egy-egy apró nézeteltérés milyen erősen megmozgathat minket, azt is látnunk kell, hogy másokban sincs ez másképp. Ezért kell empatikusnak lennünk egymással, és megértenünk, hogy egy keményebb vita során nemcsak a mi identitásunk és világképünk kerül a középpontba, de a másik fél identitása és világképe is ugyanilyen erőteljesen érintett. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk személyeskedés nélkül, tisztelettel és megértéssel meghallgatni egymás véleményét, és feltárni a vélemények mögött álló különböző értékeket. Csak így mutathatjuk meg magunknak és másoknak is, hogy egy-egy számunkra új vagy idegen tény elfogadása még nem jár automatikusan a világnézetünk megváltozásával. Lehetünk például szenvedélyes húsevők anélkül, hogy lenéznénk a vegetáriánusokat, vagy kétségbe vonnánk, hogy hús nélkül is lehet teljes életet élni. De ugyanígy igaz, hogy elkötelezett vegetáriánusként vagy vegánként sem kell feltétlenül gyilkosnak tartanunk a húsevőket. Attól, hogy elismerjük a másik fél véleményének, döntésének jogosságát, és tisztában vagyunk saját álláspontunk gyenge pontjaival is, még nem kell feladnunk az elveinket.

Fenntartani a véleményváltoztatás jogát – igazi luxus

Tanulságos lehet elgondolkoznunk azon, mikor fordult elő velünk utoljára, hogy megváltoztattuk valamivel kapcsolatban a nézeteinket. Bármilyen furcsán is hangzik, gyakran ahhoz kell nagyobb bátorság és erőfeszítés, hogy képesek legyünk a régi nézeteinken változtatva új álláspontra helyezkedni. Miközben nap mint nap fennakadunk azon, miért ragaszkodnak sokan tűzön-vízen át az eredeti elképzeléseikhez, gyakran elfelejtjük, hogy mi is ugyanezt tesszük, csak épp a számunkra fontos területeken.

Érdemes néha szándékosan is kitennünk magunkat olyan helyzeteknek és információknak, amelyek megkérdőjeleznek minket, vagy épp új alapot adnak meggyőződéseinknek. Meg kell engednünk magunknak azt a luxust, hogy néha elbizonytalanítsanak minket. Nem is képzelnénk, mennyi előnye lehet annak, ha képesek vagyunk magunkkal is vitába szállni, és olykor saját magunknak is ellent mondani. Erre biztat minket G. B. Show is, aki szerint „változás nélkül nincs előrehaladás, és aki nem tud változtatni a véleményén, nem tud változtatni semmin sem.”

Belinszky Anna