Egy játék, amihez nem kell sok anyagi erőforrást mozgósítanunk, ám kreatív kapacitást annál többet.

Adott egy rejtély, egy nagy csapat résztvevő, 3 órányi játékidő, sok-sok elrejtett információ, tucatnyi bolondos feladat… és kész is a nyomozós játék, amit még hetekkel később is emlegetni fogunk.

Egyre népszerűbbek a DIA programjain is a „nyomozós” játékok, vagyis az olyan összetett gyakorlatok, amikor egy nagy csapat fiatalnak valamilyen rejtélyt kell felgöngyölítenie, számos vicces és komoly kihívást teljesítve.

A népszerűség egyáltalán nem meglepő. Szeretik ezeket a helyzeteket a résztvevők, hiszen a rejtvényfejtés izgalma, a vicces feladatok, a csapatmunka, a köztes sikerélmények egy szuper közösségi élményt nyújtanak. Szeretjük ezeket a játékokat mi, szervezők, hiszen tökéletes mentőövek azokra a helyzetekre, amikor egy nagyobb csoportot kell lefoglalni hosszabb időtartamra. Arról nem is beszélve, hogy nyomozós játékok kitalálása nagyon szórakoztató, kreatív folyamat, a konkrét kivitelezésben pedig általában lehetőségünk van vicces szerepekben tündökölni.

Az őszi Vox Pop táborban például azt kellett kiderítenie a D.I.A. ügynökeinek (vagyis a táborban résztvevő kamaszoknak) hogy mi történt Matildával, egy elképzelt középiskolás diákkal, aki rejtélyesen eltűnt.  A közös nyomozás a táborban egy izgalmas esti program szerepét töltötte be, de mint a legtöbb játék ez is sokkal többről szólt:  egy eszköz volt az együttműködési- és  kommunikációs készségek, valamint a logikus gondolkodás fejlesztésére.

Noha még mi is kezdők vagyunk a nyomozós játékok világában, és maga a játékosítás (gamifikáció) pedig egy könyvtárnyi irodalommal bíró terület, de íme néhány tipp, amit a saját próbálkozásaink nyomán elmondhatunk.

Találjunk ki egy jó bűntényt!

A bűntényt a résztvevők érdeklődéséhez, életkorához, érettségéhez kell igazítanunk. Lehet rejtély az, hogy eltűnt a vacsora alapanyaga, és ha nem kerül elő, akkor nem tudunk enni. Esetleg elloptak egy értékes ékszert vagy elveszett a kapu kulcsa, így nem lehet kijutni. De akár egészen nagyszabású bűntényre is gondolhatunk, ha idősebb korosztállyal játszunk. Például a Matilda-rejtély esetén a bűntényt egy iskolaigazgató követte el, aki tanulási teljesítményt serkentő drogokkal próbált javítani a diákok kompetenciamérési eredményein. Mint egy jó krimiszerzőnek, a játék kitalálásakor végig kell gondolnunk, hogy mi a bűntény indítéka, ki tette és miért. Sőt, érdemes egy idővonalat is felrajzolnunk az eseményekről, nehogy belezavarodjunk a saját történetünkbe.

Alkossunk élethű karaktereket!

Ha megvan a bűntény, akkor szereplőket kell kitalálnunk – ők lesznek azok, akik a nyomozók számára szolgáltatják a rejtély megfejtéséhez szükséges információkat.

Képzeljük magunkat egy nyomozó helyébe: kiket lenne érdemes kihallgatni az adott ügyben? A hiányzó vacsora rejtélyéről például a konyhás nénit, míg az eltűnt személyről a közeli hozzátartozóit érdemes kérdezni.

Minden szereplőnek szüksége lesz egy saját karakterkártyára, melyet odaadunk az őt játszó szereplőnek. A kártyán szerepeljen, hogy pontosan mit lehet tudni a karakterről (mi a munkája, a hobbija, hol lakik stb.), mi a viszonya a bűntényhez (például honnan ismerte az eltűnt személyt) és minden olyan információt közölnünk kell, amit szeretnénk, hogy a nyomozó játékosok megszerezzenek az adott tanútól. A karaktert játszó játékos ismerheti a teljes történetet, de jobb stratégia, ha csak arról tájékoztatjuk, amit az általa játszott karakter tud, így véletlenül sem tudja elszólni magát és hitelesen tudja alakítani a saját szerepét a játék során.

Használjunk sokféle feladványt!

A Matilda-rejtély játékában  a diákok kisebb csapatokban vettek részt, tanúról tanúra, vagyis állomásról állomásra haladva próbáltak információkat gyűjteni. Minden állomáson mielőtt az adott tanút kikérdezték volna, a csapatoknak meg kellett oldaniuk egy konkrét feladatot. Például mielőtt beszélhettek volna Matilda tánctanárával, felvételizniük kellett a tánciskolába: ehhez a csapatnak egy rögtönzött balettprodukciót kellett előadnia Csajkovszkij zenéjére. Vagy csak akkor faggathatták ki Matilda osztálytársát, ha előbb segítettek neki a házi feladata megoldásában.

A feladatok kitalálásakor törekedjünk a változatosságra: ne csak matekfeladatok vagy kódfejtés várja a résztvevőket minden állomáson, hanem ezeket egészítsük ki ügyességi játékokkal, kreatív feladatokkal. Így a csapat biztosan nem fog unatkozni, másrészt  a csapat összes tagja érdemben hozzá tud majd járulni az előrejutáshoz, hiszen minden résztvevő valami másban lesz majd ügyesebb. Fontos az is, hogy a feladatokat összhangba hozzuk a történettel, az egyes szereplők karakterével – vagyis ne csak azon az alapon válasszunk feladatot egy-egy állomásra, hogy mi jut először az eszünkbe…

Építsük be a modern technológiát a játékba!

A legegyszerűbb, ha nem megtiltjuk vagy korlátozzuk az internet és okostelefonok használatát a feladatmegoldásokhoz, hanem direkt bevonjuk ezeket. Színesebbé, izgalmasabbá és életszerűbbé válhat a játék, ha élünk a technika adta lehetőségekkel. Például a mi játékunk során az eltűnt Matildának létrehoztunk egy Facebook profilt, ami fontos információkat nyújtott a játékosoknak. A helyszínen elrejtettünk online cikkekre mutató linkeket, illetve az egyik állomásra csak úgy lehetett eljutni, ha a feladatban megtalált telefonszámra sms-t írtak a csapatok.

Zárjuk le a nyomozást!

Legyen a több órás erőfeszítések lezárása. Ne az legyen a befejezés, hogy mindenki szépen elmegy haza/szünetre/aludni, stb, hiszen a csapatok izgatottan várják a játék eredményét és szeretnék megtudni, hogy mi volt a bűntény megfejtése. A lezárás is többféleképpen történhet. Lehet az a befejezés, hogy a csapatok megtalálják az eltűnt személyt vagy hiányzó tárgyat. Lehet úgy vége, hogy minden csapat előadja a saját verzióját vagy dönthetünk úgy, hogy a résztvevők inkább közösen, vita keretében eldöntik, hogy kit vádolnak bűnösként.  A Matilda-rejtély végén például minden csapat kitöltött egy nyomozási jegyzőkönyvet, amelyben megmutathatták, mennyire sikerült jól összerakniuk a történetet. Ezután egy vicces élő talk show interjú keretében a Matildát alakító stábtagunk elmesélte, hogy hol volt eddig és mi vezetett az eltűnéséhez, majd gratulált a győztes csapatnak, aki a legrészletesebben megfejtette a bűntényt.

***

Ez csak pár tipp arra, hogyan építheti fel mindenki a maga játékát, de a kreativitásnak semmi sem szabhat határt. Bátran elrugaszkodhatunk az ismert sémáktól és a játékosok biztosan hálásak lesznek érte. A nyomozós játékok ideális közösségi programok, mert  személyre- és szituációra szabott szabadulószoba élményét  nyújtják sok-sok embernek, amihez nem kell sok anyagi erőforrást mozgósítanunk, ám kreatív kapacitást annál többet:)

Vujovits Júlia