Régi ismerősök…
#Háztáji 2014.12.11

A DIA 15 éves történetében rengeteg izgalmas ember megfordult a stábban. Még felsorolni is hosszú lenne a leltárszerűen hosszú névsort… De most a szülinapi nosztalgia jegyében megkerestünk néhány régi kollégát, és megkérdeztük mi van velük…

 

BL_Fotor
Fotó: Riba Szabolcs

 

Bognár Lacus: “Az utóbbi időben egyre inkább a függetlenedés felé sodort az élet”

 

Mi volt a feladatod, amikor a DIA-ban dolgoztál?

 

Ó, sokminden 🙂 A DIÁ-hoz önkéntesként kerültem 2003-ban, amikor egyetemi tanulmányaimat elkezdtem. Nem nagyon kellett keresgélnem a DIA után, hiszen középiskolásként rendszeresen önkénteskedtem az Aktív Soproni Ifjak nevű informális diákcsapat tagjaként. Csoportunk több DIA-projektben vett részt, szóval, mire arra került a sor, hogy Budapesten dönteni kellett, hogy mivel szeretnék a szabadidőmben foglalkozni, nem volt kérdés, hogy a DIA önkéntese leszek. Később az alapítvány ösztöndíjasaként a Nokiával és az International Youth Foundation-nel közös Make a Connection program keretében vettem részt önkéntes programok, találkozók, képzések szervezésében és lebonyolításában. Majd a program kommunikációs koordinátora lettem. Részt vettem a program rebranding folyamatában, a már KÖZÖD! nevet viselő program webes és sajtójelenlétének megalapozásában. Nagyon élveztem ez az időszakot, mert nemcsak a fővárosban, de országszerte támogattunk nagyon érdekes és értékes ifjúsági kezdeményezéseket, és ezeknek a hírét vinni a helyi és országos sajtó számára hálás feladat volt. Emellett nagyon inspirált, hogy párhuzamosan az alapítvány más programjaiba is aktívan be tudtam kapcsolódni: az életviteli kompetenciákat oktató az Élet iskolája projektben zalai pedagógusokat segíthettem, az alapítvány újraéledő disputa programjában pedig a trénerek képzésében vehettem részt. 2010-ben köszöntem el a DIA csapatától.

 

Mi a legkedvesebb emléked ebből az időszakból?

 

Miközben az előző kérdésre válaszoltam, meg kell mondjam, elborítottak az emlékek. Igazából a legkedvesebb emlékem nem is egy adott eseményhez kapcsolódik, inkább egy életérzés: emlékszem, mekkora lendülettel kezdtünk neki egy adott projekt – önkéntes találkozó, pódiumbeszélgetés-sorozat vagy más – szervezésébe: sokszor éjszakába nyúlóan folytak az egyeztetések, amelyeknek az eredménye a minden esetben precíz, pontos, értékteremtő lebonyolítás volt. Emlékszem, hogy egy-egy rendezvényünk helyszínén mekkora zsongás volt, mennyi ember megfordult ezeken. Amit magammal vittem, és sokszor ma is igazán motivál, erőt ad munkám során, az ez az életérzés. 

 

Mivel foglalkozol mostanság, mi köti le az időd nagy részét?

 

Még DIÁs éveimben kezdtem el dolgozni a média világában. Jelenleg szabadúszóként dolgozom Sopronban. Ritkábban helyi és országos televízióknak, gyakrabban marketinggel foglalkozó vállalkozások számára szerkesztek-rendezek riportokat, tudósításokat, kisfilmeket, klipeket. Emellett elkötelezett kórusénekes vagyok: a soproni Kórus Spontánuszban 2003 óta éneklek, újabban pedig az egyre keresettebb vegyes kar kommunikációját is én intézem. Nyáron Rigában, a Kórusolimpián jártunk, ahol arany és ezüst minősítést szereztünk. Mindkét téren ugyanaz hajt: az értékteremtés és együttműködés. 

 

Mi jelenti számodra jelenleg a legnagyobb kihívást?

 

Számomra vállalkozóként a saját lábra állás jelent kihívást. Korábban mindig nagyobb szervezetekben, cégekben dolgoztam, de az utóbbi időben egyre inkább a függetlenedés felé sodort az élet. Most ezt kell megértenem, ebben kell megvalósítanom személyes céljaimat. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy újra és újra ki kell állnom saját értékeim, elveim védelmében. A DIA munkatársaként azonban azt tanultam meg, hogy lehet minden fél számára előnyös együttműködés, léteznek közös értékek, amik mentén hamarabb elérhetjük közös céljainkat. Másrészt pedig kihívást jelent számomra a függetlenségből eredő szabadság – ezt is meg kell tanulni…

 

Mire vagy pillanatnyilag a legbüszkébb?

 

Pillanatnyilag arra, hogy ennyi év elmúltával is eszébe jutottam egykori munkatársaimnak. Nem múlt el a munkám nyomtalanul, és ez nagy büszkeség számomra! 🙂

 

Szerinted miért érdemes hosszabb-rövidebb ideig a civil szférában dolgozni?

 

Szerintem különösen fiatalként azért érdemes, mert életre nevel. Minden valóságos, minden úgy történik, ahogy később nagyban is fog. Valós kihívások, valós konfliktusok érik az embert, de több energia, idő, humánum áll rendelkezésre, hogy az átélteket feldolgozzák, megérthessék, és végül tudatos, hiteles, eltökélt emberekké váljanak. Nekem ezt adta a DIA kötelékében eltöltött közel egy évtized. Meg sok-sok élményt, barátságot.

 

10559663_10152549851139544_163123152094434321_n

 

Juszt Anita a.k.a. Just: “Civilnek túl forprofit, forprofitban túl civil…”

 

Mi volt a feladatod, amikor a DIA-ban dolgoztál?

 

Mi nem?:) Amikor bekerültem a DIA- ba 2006-ban, április 1-jén akkor csak az volt egyértelmű, hogy nagyon sok a dolog, és segíteni kell bármiben. Az biztos, hogy első feladatként rendet raktam a szekrényekben… Ha jól rémlik, akkor ez saját vállalás volt,  de ha ez nem is, a ceruzahegyezések biztosan.:) Ebben az időszakban még létezett a Make a Connection!- Kapcsolódj be! program és annak voltam az asszisztense, majd koordinátora. Feladataim közé elsősorban a program keretében megvalósuló rendezvények előkészítése, technikai hátterének biztosítása, gördülékeny lebonyolítása, és az utómunkálatok végrehajtása tartozott, de én vezettem az akkor még működő pályázati programot is. Ezt követően lettem a KöZöD! programvezetője, aminek keretében valósult hét alkalommal az Önkéntes Fiatalok Napja, és amivel 2012-ben megnyertük az „Év Önkéntes programja” díjat. A 32 ezer fiatalt megmozgató rendezvény lebonyolításáért, és annak központi programjának megvalósulásáért, illetve promóciójáért voltam felelős.

 

Mi a legkedvesebb emléked ebből az időszakból?

 

Nincs egy legkedvesebb. Az már egy nagyon boldog emlék, hogy megnyertük azt a díjat. De jóval több, ami ott és akkor történt. Egy „mozgalom”, ahol jó emberek együtt – egymással, egymásért és egy ügyért hajtanak, küzdenek, tesznek. Nem munka volt, hanem a szenvedély. Egyébként, az egyik legkedvesebb emlékkel együtt élek…ő a férjem, akit a DIA-ban ismertem meg.

 

Mivel foglalkozol mostanság, mi köti le az időd nagy részét?

 

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán dolgozom rendezvényszervezőként, a Beautiful Wedding Esküvőszervező cégben esküvőket szervezek. Szakirányú továbbképzés keretében protokollt tanulok, és lakásfelújítás közepén vagyunk.

 

Mi jelenti számodra jelenleg a legnagyobb kihívást?

 

Az egyik kihívás az életem területeinek egyensúlyban tartása. A másik pedig civilnek maradni egy forprofit környezetben, és továbbvinni, kitartani azok mellett az értékek mellett, amikben hiszek úgy, hogy hiteles és lojális tudjak maradni.

 

Mire vagy pillanatnyilag a legbüszkébb?

 

Nem egy nagy büszkeség van, hanem sok pici folyamatosan nap nap után.

 

Szerinted miért érdemes hosszabb-rövidebb ideig a civil szférában dolgozni?

 

Mert olyan ügyért tesz az ember, ami fontos neki, fontos a társadalomnak. Amitől jobb lesz élni, amitől jobbak lesznek az emberek. Olyan alapokat kaptam, és vált részemmé sejtszinten a demokrácia – ha akartam, ha nem – amit mindenkinek nagy szeretettel kívánok.

 

Zsók Ági: “Olyan ember vagyok, aki csak azért tud és szeret dolgozni, amiben hisz és amiről azt éli meg, hogy kicsit előrébb viszi a világot.”

 

Zsok_Agi_portre

 

Mi volt a feladatod, amikor a DIA-ban dolgoztál?

Több pozíciót is betöltöttem a DIA-ban, a „ranglétra” minden fokát megmászva. Irodavezetőként kezdtem, majd a Make a Connection- Kapcsolódj be! program vezetője lettem és egy rövid, átmeneti ideig még az ügyvezetőségbe is belekóstoltam. Ennek fényében igen széleskörűen láttam el feladatokat, az irodai adminisztrációtól kezdve a pályázatíráson és ötletelésen át, a személyi kérdésekben történő döntésekben, a fiatalokkal való képzések lebonyolításában, a médiakampányok szervezésében, és a DIA képviseletében hazai és nemzetközi fórumokon.  

 

Mi a legkedvesebb emléked ebből az időszakból?

 

A kollégáimmal való nagyon harmonikus, kreatív és egymást támogató munkaviszony, a fiatalok és a mi munkák által elért sikerek, az önkéntes tevékenységek eredményei és a nemzetközi Make a Connection találkozók sokszínűsége és különlegessége.  

 

Mivel foglalkozol mostanság, mi köti le az időd nagy részét?

 

Két pici gyermekem van (1 és 5 évesek), és az ő nevelgetésük, terelgetésük tölti ki a napjaim nagy részét. Egyébként pedig egy művészeti iskolának (Napút Művészeti Akadémia) vagyok a szervezője, és nemsokára újra elkezdek masszőrként is dolgozni.

 

Mi jelenti számodra jelenleg a legnagyobb kihívást?

 

Egyensúlyban tartani a gyermekek egyéni igényeit, a saját igényeimet és a család igényeit. Hogyan jusson idő mindegyikre?

 

Mire vagy pillanatnyilag a legbüszkébb?

 

A két gyermekünkre, a jól működő művészeti iskolánkra és a páromra, aki mostanában egyre sikeresebb keramikus művésszé válik.

 

Szerinted miért érdemes hosszabb-rövidebb ideig a civil szférában dolgozni?

 

Egy jó, társadalmilag hasznos ügyért dolgozni a legalapvetőbb dolog számomra. Olyan ember vagyok, aki csak azért tud és szeret dolgozni, amiben hisz és amiről azt éli meg, hogy kicsit előrébb viszi a világot. Ezt nagyon jól lehet a civil szférában gyakorolni. Ezen felül közben olyan képességekre, kompetenciákra lehet szert tenni, a kommunikáció, az együttműködés, az empátia, a konfliktuskezelés, stb., terén, amik nagyon jól hasznosulnak a mindennapi életben, és a volt kollégáimat látva a versenyszférában is megállják a helyüket.

 

 

 

 

Az interjúkat készítette: Deák András