Önkéntes naplók: Széljegyzetek a Változáshozók online döntőjéről

Az elmúlt fél év mozgalmas ötletelései, workshopjai, képzései után a Változáshozók-projekt 2022. februárjában a fináléhoz érkezett. A végső döntőt a diákok között online szerveztük meg; ebben a bejegyzésben pedig Hangyás Eszter, a DIA önkéntese mesél az eseményről és megfigyelőként szerzett tapasztalatairól.

 

Február 1. az emberek többségének ez egy átlagos keddi napot jelent, öt magyarországi középiskola egyes diákjai számára azonban különleges dátum: ez a Változáshozók-projekt országos döntőjének napja, ahol a projektben részt vett legjobb öt csapat mutatja be hosszú hónapok munkájának eredményét. Ezalatt a csapatok egy általuk azonosított, őket is érintő problémát vizsgáltak meg több oldalról, megoldási lehetőségeket kerestek, s tervet készítettek azok megvalósítására – a mostani alkalommal pedig prezentálják ötleteiket.

 

Az esemény a járványhelyzetre és a földrajzi távolságokra tekintettel online, a Zoom felületén történik, annak minden előnyével és hátrányával együtt – több csapattag otthonról, karanténból jelentkezik be, de lelkesedésük így is hasonló iskolában lévő csapattársaikéhoz.

 

A döntő kezdetén, tíz órakor már mindenki jelen van: a diákok izgatottak, a zsűri készen áll.

 

Korenyák Szofi és Oliveira de Jesus Andrea, a DIA munkatársai nyitják meg az alkalmat, néhány szóban mesélnek a szervezetről, majd vázolják a délelőtt programját: a csapatok ötleteinek bemutatását követően a tervek szerint a zsűri elvonul – ezalatt a diákok egy közös játékban vehetnek részt – majd sor kerül az eredményhirdetésre.

 

A „menetrendet” követően bemutatkozik a zsűri: Csernátony Fanni, Matolcsy Zsuzsa, Belinszky Anna és Lencse-Csík Orsi ülnek a „döntéshozók” soraiban. Noha más-más területekről érkeztek, az érdeklődésük sokban közös: mindannyian elkötelezettek az innovatív ötletek, a társadalmi problémák és a fiatalokkal való közös munka iránt, valamint a többségnek szervezet- vagy csoportvezetői tapasztalata is van.

 

A zsűrit a diákok „témabejelentő” percei követik, itt a sorrend már a bemutatásnak megfelelő, majd a nyíregyházi Bethlen Gábor Gimnázium csapata belevág projektjének ismertetésébe: az ő témájuk – megfogalmazásuk alapján – a generációs trauma a járványhelyzettel kapcsolatos lezárások tükrében. A fő problémát állításuk szerint az jelenti, hogy a diákok a Covid-lezárások körülbelül másfél évében elszigetelődtek egymástól, s közben nehezen találják a megfelelő hangot a szüleikkel, a konfliktusok felerősödnek a családokon belül. Ennek megoldására a közösségi életbe visszatérést követően a csapatépítésre, újraformálódásra helyezik a hangsúlyt, osztályukban olyan közös programok szervezését tűzik ki célul, amelyek újraépíthetik az osztályközösséget, lehetőséget adnak a diákoknak arra, hogy ismét kapcsolódhassanak egymáshoz. Ezek közé tartoznak a közös korcsolyázás – melyet már meg is valósítottak a tél folyamán – színházlátogatások, közös sütögetés.

 

Őket a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai követik, akik munkájuk során az iskolai szexuális edukáció hiányosságaival foglalkoztak, tervükben egy témanap megvalósítását ismertetik, amely során az egyes tantárgyakhoz témában illeszkedő tematikával is készültek. Néhány példát említve: a földrajzhoz az egyes kultúrák szokásainak, női-férfi szerepeinek megismerését csatolják, irodalomórán pedig az éppen adott korszaknak megfelelő világkép, erkölcsi közeg hatásával is foglalkoznának a témanap keretében.

 

A következő versenyző a Pécsi Művészeti Gimnázium diákjainak csapata. Ők egy élhetőbb városért szeretnének tenni projektjükben, elsősorban a közlekedés, a lakhatóság, a rendezvények és a tisztaság szempontjából, figyelembe véve a diákok és dolgozó emberek igényeit. Szempontjaik alapos vizsgálata és megoldási lehetőségek felvázolása után tervükben egy kérdőívet is készítettek a lakosság észlelt problémáinak megismerésére a témában.

 

Az ország déli részét egy másik csapat is erősíti, mégpedig a makói József Attila Gimnázium tanulói, akik az iskolán belüli környezettudatosságot fejlesztenék projektjükben. Főként diákközpontú akciótervük keretében lehetőségekben nincs hiány: csoportos, csapatépítő, kreatív programok (mint például a szuperosztály vetélkedő) keretében tennének társaik környezettudatosságának fejlesztéséért, illetve a közösségi szolgálat rendszerét is hozzákapcsolnák ehhez a kezdeményezéshez. Emellett a projekt iránti érdeklődés felkeltésére is hangsúlyt helyeznek.

 

A diákélet felpezsdítését a budapesti Petrik Lajos Technikum csapatának tanulói is fontosnak tartják – az ő prezentációjuk zárja a délelőtt első felét. A csapat a közösségi szolgálat óraszámainak megszerzését iskolájuk általános légkörének, megjelenésének közös javításán keresztül tervezik elérni. Ötlettervükben felmerül a kreatív és a szakértelemmel rendelkező segítők bevonása, a hasonló kezdeményezések támogatása, illetve a konstruktív tervezés és megvalósítás fontossága. A nyíregyházi csapathoz hasonlóan ők is megvalósították már tervük néhány elemét.

 

A csapatok bemutatóját követően a zsűri külön Zoom-szobában beszéli meg a tapasztalatokat, eközben Andi és Szofi a DIA munkatársai a diákokkal lazább, kötetlenebb játékokba (például: https://metafox.eu/) és beszélgetésekbe merülnek. A fiatalok a projekt egészére reflektálva kiemelik a jó hangulatú csapatmunka, az összetartás, a közös célért dolgozás élményét, illetve hogy tenni szeretnének egy jobb jövőért, utat mutatva ezzel másoknak is. Amíg a zsűri visszaérkezik, a csapatok kreatív közös képeket is készítenek.

 

Végül a délelőtt egyik legizgalmasabb részébe vágunk bele: a zsűri tagjai visszatérnek, hogy meséljenek arról, milyen szempontok alapján hozták meg a döntést. Említésre kerül a terv kivitelezhetősége, a megoldási javaslat, az innovatív faktor, illetve a kreativitás is. Az első három csapatot díjazza a zsűri, harmadik helyen a nyíregyházi csapat, ezüstérmesek a budapestiek, a mezőny élére pedig a miskolci gimnázium tanulói kerülnek.

 

Fanni reflektál a csapatok munkájára, majd a többi zsűritag is elmeséli benyomásait a döntőről: az izgalom, a lelkesedés, a feltöltődés érezhetően meghatározó élmény a zsűri számára is. Útravalóul megfogalmazódik az is, hogy a felelősségteljes diákság a jobb jövő záloga. Ehhez az is fontos, hogy folyamatos kapcsolatban maradjunk velük és segítsük őket – Orsi ezzel a gondolattal búcsúzik a résztvevőktől.

 

A csapatok egytől egyig érdekes, aktuális és előrevivő témákat ragadtak meg, az előadásokban pedig örömmel láttam viszont azokat az elemeket, módszereket, gondolatfolyamokat, amikkel a workshopok alkalmával megismerkedhettek.

 

Tavaly szeptemberi csatlakozásom óta a projekt korábbi szakaszaiba is bepillantást nyerhettem önkéntes-megfigyelőként, s úgy érzem, ez a délelőtt méltó lezárása volt a Változáshozók-időszaknak. A csapatok egytől egyig érdekes, aktuális és előrevivő témákat ragadtak meg, az előadásokban pedig örömmel láttam viszont azokat az elemeket, módszereket, gondolatfolyamokat, amikkel a workshopok alkalmával megismerkedhettek. De nemcsak a megszerzett tudás, hanem a személyes élmény is maradandóvá teszi a projektben tapasztaltakat: a látható lelkesedés és a csapatmunkában szerzett pozitív élmények pedig kellemes, közvetlen hangulatúvá varázsolták a folyamatot. Hálás vagyok, hogy a részese lehettem!

 

2022-05-13T10:28:34+00:00