Mióta rátaláltam az utamra a csapatépítésben, azóta minden közegben bevetem. Lencse-Csík Orsolya írása.

 

Szóval, hogy minden közegben… Habár vállalati szférában, céges környezetben, bevallom, kevésbé érzem jól magam és valószínűleg nem is vagyok expert szintű tréner, mint sok más remek kolléga. 

Az én expert szintem az iskolai, tanodai közegben jön ki, gyerekekkel és fiatalokkal.

Nekik szól az a program is, amelyben az a célunk, hogy egy általunk menedzselt folyamat végére az osztályból valódi csapat váljon. Az együtt töltött idő alatt ismerkedjenek magukkal és egymással a csoportos helyzetekben és kihívásokban is, miközben támogatjuk őket abban is, hogy ezekre az élményekre egyre komplexebb módon tudjanak reflektálni. A program a Közterem névre hallgat, ami – ahogy azt már tudhatjátok – szeptembertől a DIA szolgáltatási palettáját erősíti majd. Legyetek résen, mert hamarosan indul a jelentkezés az osztályoknak, hogy a tanévet egy szuper csapatépítő folyamattal indíthassák el.

 

 

 

A kollégáim arra kértek a DIA-ban, hogy írjak a csapatépítés 5 lépéséről

Az 5 pontról nem, de a befektetett energia megtérüléséről, beérő folyamatokról annál inkább tudok írni. 

 

Ráadásul ezt most az önkéntes sapkámban fogom megtenni, hiszen az egyik legerősebb közösségi élményem a Toldi Tanoda 2. nyári táborában esett meg velem.

A gyerekeket itt is azóta piszkálom csapatépítésszerű feladatokkal, mióta csak önkénteskedem, amit szívesen fogadtak, de kevéssé tudtak végig benne maradni egy-egy ilyen folyamatban.

Ezért aztán a legizgisebb, inkább sorverseny jellegű feladatokra fókuszáltunk és a klub jellegű eseményeken vettük elő a csapatépítős eszköztárat. 

 

 

Idén azonban összedobtam egy öt gyakorlatból álló tematikát, amit három gyakorlatosra redukáltam a nagy esemény előestéjén, nevetve is magamon, hogy vajon mi járt a fejemben az eredeti terv készítésénél. Az eseményre a délelőtti társasos szakasz közepén került sor, több mint 20 gyerek részvételével. Három csapat szállt versenybe, mindhárom csapatot egy pedagógus/önkéntes vezette, a foglalkozást magát pedig ketten menedzseltük. 

 

Az első pillanattól kezdve 100%-ig jelen voltak a csapatok és persze volt káosz, hangzavar is, ami kivételesen azért volt menő, mert mindent mozgósítottak, hogy az adott feladatlistát a lehető leggyorsabban oldják meg. Az agyalósabb, tervezősebb feladatok is működtek, igaz, nem mindenkinél ugyanolyan intenzitással, de a kissé passzív résztvevők is benne maradtak a szituációban és figyeltek.

 

A feladatkiosztásra, a feladat közbeni instrukciókra és a köztes majd a végső eredményhirdetésre is figyeltek, sőt a nagy közös kihívásban is hatékonyan tudtak együttműködni.

Jelen voltak, megélték a helyzetet, így el tudott indulni bennük és velük az a folyamat, amiért az ember egyáltalán elkezd egy csapatépítő foglalkozást. 

Beérett a dolog: képesek ennyire sokan ennyire sokáig benne maradni komplexebb (ez esetben csapatépítő) folyamatokban is. 

 

 

De nyugi, ez nem az én érdemem. Vagyis az, hogy ez megtörténhetett ahhoz kellett az alkalom, meg a facilitálás. De a Tanodában 9 éve azon dolgoznak a pedagógusok és az önkéntesek, hogy a gyerekek megérkezzenek ilyen állapotokba, legyen szó tanulásról, társasjátékról, sportról, közösségi programokról, iskola- és pályaválasztásról.

 

Itt nem csoda történik, hanem hatalmas munka a gyerekekkel együtt

A csapatépítés nem csodaszer és a tréner nem csodatevő. Sok esetben indítunk el folyamatokat és még több esetben diagnosztizáljuk az adott csapat állapotát, helyzetét, fejlesztésre váró területeit. A csoda (értsd: a közös és kemény munka) akkor indul el, amikor

a pedagógus és az osztály együtt menedzseli a hétköznapokat, kihívásokat, amikor egy probléma nem automatikus konfliktust, hanem egy jó vitát és közös megoldási javaslatok kidolgozását jelenti. 

Sok olyan pedagógus van, aki visszajelzi nekünk, hogy bizonyos elindított folyamatokat hogyan vittek tovább és abból milyen nagyszerű dolgok születtek. És az ilyen visszajelzésekért mi nagyon hálásak is vagyunk.

 

Szóval 5 tuti receptet nem tudok nektek mondani a hatékony csapatépítésre, az viszont biztos, hogy a közösen befektetett munka, a párbeszéd, az odafigyelés és az együttműködés expert szintre hozása meghozza a gyümölcsét. És nyugi, nem kell 9 évet várni arra, hogy lássuk a változást, sőt érdemes az apró sikereket is meglátni, kihangosítani és közösen örülni neki.

 

Lencse-Csík Orsolya

*****

A Toldi Tanodáról, a munkájukról és a gyerekekről ITT tudtok tovább tájékozódni. 

 

Orsi táboros blogposztját ITT találjátok, olvassátok el azt is!

 

Képek: Toldi Tanoda