Mit tudnak hasznosítani az egyetemisták egy középiskolásoknak szóló projektből?

A Változáshozók projekt során célunk volt, hogy alkalmat biztosítsunk a fiataloknak, hogy számukra fontos témákról egyenrangú partnerként kezdeményezhessenek párbeszédet olyan döntéshozókkal, akikkel kölcsönösen hatást gyakorolhattak egymás véleményére. A következőkben korábbi önkéntesünk Hay Anna Klára beszámolóját olvashatjátok a projektben betöltött szerepéről és arról, számára mit adott ez a program. 

 

Önkéntesként lehetőségünk nyílik a DIA-nál, hogy részt vegyünk a különböző projektek szakmai feladataiban is. Minden projekt más, emiatt mást és mást nyújt számunkra, ám egy közös pontjuk van: általában középiskolások vannak a fókuszban

 

Emiatt egyetemistaként felmerült bennem a kérdés: hogyan fogok igazán profitálni egy projektből, amikor maga a tudás, a módszertan nem nekem szól? A következő cikkben arról szeretnék mesélni, milyen változást hozott ez a projekt az én életemben.

 

Hogy látja a Változáshozók projektet egy önkéntes?

Az alapítványnál önkéntesként dolgozom, a Változáshozók projektet pedig szinte a legelejétől figyelemmel követem. Egészen attól kezdve, hogy részt vettem a  módszertani segédanyagaink összeállításában (nyomtatás, eszközök összeállítása), odáig, hogy asszisztensként segédkeztem az Ideathonokon. Különböző típusú feladatokat tudtam ellátni a projekt során, melyek mind mást és mást tanítottak számomra. A reflexió szerves részét  képezi a DIA szellemiségének, illetve a pedagógiai tanulmányaimnak, ám ezen felül úgy gondolom, fontos megosztani azt is, hogy annak ellenére, hogy közvetetten vettem részt a projektben, mennyi mindent tanultam belőle.

 

Mindennek az előzetes tudás az alapja

A kezdő lépések (pl.: projekt céljainak megismerése, módszertani eszközök összeállítása), melyek elsőre úgy tűntek, nem lesznek akkora hatással a szakmai fejlődésemre, remek példát mutattak arra, milyen fontosak az alapok és azok mély ismerete. A pedagógus alapkompetenciák egyik, ha nem a legfontosabb eleme a tudás, elméleti és módszertani egyaránt. Ez nyújt alapot ahhoz, hogy a pedagógus rugalmasan tudjon alkalmazkodni a különböző tanuló csoportokhoz és tanulási környezetekhez. A Változáshozók projekt módszertanának és szakirodalmi hátterének megismerése adta azt a lehetőséget, hogy a tréningen rugalmasan tudjak válaszolni az esetlegesen felmerülő kérdésekre. Ezenfelül az interaktív, egyetemi előadásaim során ezek visszaidézése sokszor húzott ki olyan helyzetből, ahol a különböző csoport szerepekben lévő hallgatótársaimnak kellett módszertani segítséget nyújtanom.

 

A Változáshozók projekt során ahány iskolában jártunk, annyiféle csoporttal találkoztunk. Emiatt a légkörre érzékenynek és nagyon rugalmasnak kellett lenniük a trénereknek. Láttam, mekkora magabiztosságot nyújtott nekik az, hogy mielőtt belefogtunk az Ideathonok megtartásába, nagy hangsúlyt fektettek a feladatok, gyakorlatok átbeszélésérel, elemzésére és akár kipróbálására is. 

 

A Változáshozók projekt sikeressége számomra jó megerősítésként szolgált, hogy beérik a gyümölcse a rengeteg olvasásnak, megismerésnek és kipróbálásnak.

 

Bár minden egyetemista tudja, milyen fontos az elméleti és módszertani tudás, nehéz magunkat rávenni, hogy több száz oldalas szakirodalmakat olvassunk nap, mint nap. A Változáshozók projekt sikeressége számomra jó megerősítésként szolgált, hogy – még ha hosszú távon is – de beérik a gyümölcse a rengeteg olvasásnak, megismerésnek és kipróbálásnak.

 

Ám, de hogyan kezeljem mindezt gyakorlatban?

Ahogy már említettem, sokféle csoporttal dolgoztunk együtt az Ideathonok során. A szakirodalmakban olvasható szinte összes csoportdinamikával és csoportszereppel találkozhattunk, ami egyszerre volt végtelenül izgalmas és valamilyen szinten ijesztő. Addig rendben van, hogy tudom, elméletben hogyan kezeljem a különböző csoportokat. Na, de mi a helyzet a gyakorlattal?

 

A különböző helyzetkezelési módszerek legfontosabb elemei a következők voltak: rugalmasság és nyitottság.

 

A megfigyelések során különböző helyzetkezelési módszereket is volt szerencsém megtapasztalni a projektvezetők által. A legfontosabb elemei mindegyiknek a következők voltak: rugalmasság és nyitottság. Ez a két hozzáállás eredményezte azt, hogy bármilyen inaktív csoporttal is kellett együtt dolgozni, a nap végére sikeresen zártuk az Ideathonokat. 

 

Az egyik csoport esetében volt pár „horgony”, akik miatt nem igazán valósult meg a csoportmunka. Megfigyelőként eléggé ijesztőnek hatott ez a fajta passzivitás, amiben a tanulók vonultak, ám a trénerek remekül ráéreztek arra, hogy hogyan lehet őket kimozgatni ebből az állapotból. Míg az egyik tanulónak egyéni beszélgetésre és az egyéni motivációjának a trénerrel való közös felkutatásra volt szüksége, addig a másik tanulónál a csoportjától kapott nyomás hozott eredményt. Érdekes volt látni, hogy elsőre ennyire hasonlónak tűnő fiataloknál, mennyire más módszerek tudnak hatásosak lenni. 

 

A fent említett két tulajdonság elsajátítása az egyetemi tanulmányaim során rengeteg, azonnali eredményt szült. Nagyon fontos, hogy hogyan reagálok a hallgatótársaim vagy éppen a kutatócsoport esetében a professzoraim kérdéseire, reakcióira egy-egy előadásom során. A fent kifejtett Ideathonos tapasztalatnak köszönhetően sokkal jobb előadó vált belőlem. Kiéleződött a figyelmem az egyetemi csoportunk dinamikájára; érzékelem, mikor lankad a figyelem és az Ideathonokon látott példáknak köszönhetően reagálni is tudok rájuk. Magabiztosabban vállalok be interaktív előadásokat, hiszen láttam, hogy melyek azok az eszközök, amelyekkel a legpasszívabb tanulókat is kicsit ki lehet mozdítani.

 

Egy kis önreflexió a végére: Milyen pedagógus, tréner vagyok én?

Ahogy említettem már korábban, lehetőségem volt többféle trénert megfigyelnem a projekt gyakorlati része során. Mind a megfigyelés, mind pedig az azokat követő hosszú reflexiós beszélgetések remek lehetőséget nyújtottak az önreflexióra is, melynek köszönhetően mára sokkal inkább tisztában vagyok azzal, én milyen pedagógus, tréner vagyok.

 

Ha jelenleg le kéne magamat írnom, mint tréner, a bizonytalanság szó az első, ami eszembe jut. Ez persze fakad a gyakorlati tapasztalat hiányából is, illetve abból, hogy nem voltam benne biztos, hogy milyen mértékig lehetek támogató szerepben és mikortól kell átvennem a vezetést a csoporttól. Az Ideathonok élményei alapján azt vontam le, hogy nincs egy fix ideje ennek, ugyanis nagyban függ az adott csoporttól. Emiatt megint csak megerősítést nyert, hogy a rugalmasság a legfontosabb, amit trénerként és pedagógusként el kell sajátítanom.

 

Ezenfelül pedig sokkal magabiztosabban kell fellépnem ebben a szerepben. Azt tapasztaltam, hogy a fiatalok nagyon jól ráéreznek a tréner hozzáállására és érzéseire. Megérzik, hogy közösen szeretnél-e velük dolgozni, partnerként viszonyulsz-e hozzájuk. A projekt tapasztalatai alapján ha azt érzik, hogy egy hajóban eveztek, segíteni fognak abban, hogy te is kiteljesedj a saját szerepedben.

 

A Változáshozók nem csak a középiskolás fiatalok számára, hanem számomra is rengeget változást hozott.

 

A Változáshozók projektnek ugyan még nincs vége, ám a legfontosabb tanulságot magam számára már most le tudom vonni. A Változáshozók nem csak a középiskolás fiatalok számára, hanem számomra is rengeget változást hozott.

 

Végtelenül motiváltan és érdeklődve vágok bele a projektünk utolsó részébe, hiszen tudom, hogy ennél csak többet és még többet tudok majd tanulni. Méghozzá a leghatékonyabb és leginspirálóbb módon: közösen.

 

2022-05-11T17:01:08+00:00