Mire figyeljünk a képernyő előtt? – avagy a virtuális terek sajátosságai

Mint ahogy közületek bizonyára sokan, a múlt héten én is azzal szembesültem, hogy mennyi minden változott meg egyik pillanatról a másikra körülöttünk. Még az iskolák bezárása előtt meghoztuk a DIA-ban azt a döntést, hogy határozatlan időre felfüggesztjük az iskolai foglalkozásainkat, és minden találkozónkat, megbeszélésünket online intézzük, home office-ban dolgozunk.

 

Aztán sorra jött a többi: lemondták minden helyszínfoglalásunkat, színházi előadások maradtak el, és az egyik havonta megrendezésre kerülő tömbösített képzésemet is átszervezték a virtuális térbe.

 

Utóbbi kezdetben dühöt és ellenállást keltett bennem (nem találkozhattam a csoporttársaimmal és lehetetlen vállalkozásnak találtam egy tréning folyamatban online formában jelen lenni), majd szép lassan – miután a tréner hagyott ennek kifejezésére teret – képessé váltam a feladatra és az előttem álló tanulási célomra összpontosítani.

 

Utólag elmondhatom, hogy hihetetlen hálás vagyok azért, amiért volt lehetőségem felkészülni és tapasztalatot szerezni abban, hogy mostantól egy ideig biztosan teljesen más munkamódban kell dolgoznunk és kommunikálnunk egymással.

 

Most kísérletet teszek arra, hogy összefoglaljam azokat a praktikus dolgokat, amikre érdemes odafigyelnünk, ha több résztvevővel tartunk megbeszélést vagy tréninget.

Mert higgyétek el, ez lehetséges. Ez most egy újabb kihívás és egyben újabb lehetőség, éljünk vele jól!

 

Előkészületek: Értesítsük a résztvevőket, hogy melyik felületen fogunk velük kommunikálni. Ha bármi plusz dologra (program letöltése) szükség van, jelezzük számukra.

Facilitátorként is biztosítsuk magunk számára a helyszínt (legyen kényelmes, ha lehet semleges háttérrel, konnektorral a közelben) és próbáljuk ki az eszközeinket (mikrofon, kamera, hangfal).

 

Bekapcsolódás: A beszélgetés facilitátora már a megbeszélt időpont előtt legyen jelen. Köszöntsük a résztvevőket. Ha sokan vannak, akkor ez kis időt vehet igénybe. Érdemes az első pár megszólalásnál a nevet is mondani, ha nincs videó, hogy megszokjuk egymás hangját.

 

Keretek: Állapodjunk meg az alapszabályokban (lásd alább: chatbox, kézfeltartás, kamera, mikrofon). Beszéljük meg, mettől meddig tervezzük a napot, és mik lesznek a főbb pontok, amiket megvitatunk. Jó, ha ezeket láthatóvá is tudjuk tenni a közös felületen, vagy korábban küldjük el a résztvevők számára dokumentum formájában.

 

Helyzet: Mondjuk ki, hogy ez most egy új helyzet, amibe mindenkinek bele kell tanulnia. Lesznek, akik néha lemaradnak, mert a technikai feltételek nem mindenhol ugyanolyanok. Kérjük a résztvevők türelmét és fegyelmét a közös munkához, illetve, hogy kommunikálják is, ha bármilyen akadályba ütköznének.

 

Check in: Menjünk egy ’hogy vagy?’ kört, hogy egymásra, illetve a munkamódra hangolódjunk.

 

Chatbox: Használjuk a chatboxot is (ha van ilyen és képes átkattintás nélkül, párhuzamosan működni a videóval), ha van kérdés jelezzük vagy ott, vagy a kamerába kézfeltartással. Reagáljunk egymásra chatboxban (egyetértés, nevetés, stb). Így könnyebb egymáshoz kapcsolódnunk.

 

Kamera: Akkor használjuk, ha hozzáad a beszélgetéshez. Ha nem ad, vagy akadozik a kép, kapcsoljuk ki.  Fontos azonban, hogy aki beszél, és van rá lehetősége, kapcsolja be a kamerát (ha egyszerre nem is tud az összes menni).

 

 

 

 

Mikrofon: Ha nem beszélünk, némítsuk a mikrofont! A kicsinek tűnő zajok is extrán felerősödhetnek.

 

Időkeretek: Tartsuk a megbeszélt kereteket! Ha érzékeljük a csoporton, hogy fárad, hozzuk előre a szünetet, vagy csináljunk virtuális energizáló gyakorlatot.

 

Szünetek: Gyakrabban tartsunk szünetet, nehezebb így a koncentrációt tartani. Minden blokk zárása előtt mondjuk ki az időt – amikor találkozunk – és ha van erre lehetőség, írjuk is ki.

 

Energizálás: a módszereket tudatosan használjuk, váltogassuk. A plenáris megbeszélést válthatja egy kiscsoportos megbeszélés (adjunk ki kiscsoportos feladatokat is). Használjunk virtuális energizálókat!

 

Kapcsolódás: Figyeljünk az eredmény és kapcsolódás egyensúlyára! Kapcsolódni a közös beszélgetésekben tudnak az emberek, lehet tehát több időt hagyni egy-egy kiscsoportos feladatnál, hogy a kapcsolódás is kellőképpen megtörténjen, ne csak a feladat teljesítése.

 

Összefoglalás: Minden egyes programpont megbeszélése végén foglaljuk össze, mire jutottunk.

 

Zárás: Egy kijelentkező körben mindenki mondja el, hogy hogy van most. (Ki hogy élte meg az aznapi megbeszélést, vagy mit tanult az alkalomból?)

 

+1: Bevonás és fókusz: Vonjuk be a résztvevőket! Mivel nehezebb így fókuszálni és a résztvevők könnyen mennek át más oldalakra, tartsunk rövidebb szakaszokat, és vonjuk be a résztvevőket, váltogassuk a munkaformákat!

 

 

Ezúton is köszönöm a Legacy Kft. trénereinek, hogy az együtt töltött idő lehetővé tette a fenti strukturált összefoglalót, valamint, hogy az ellenállást felváltotta a kreativitás és az együttműködés élménye.

 

Hamarosan jön egy újabb bejegyzés, amelyben online megbeszélésekhez bemelegítő gyakorlatokat osztunk majd meg veletek.

Stay tuned.

 

 

Korenyák Zsófi (Szofi)

 

 

 

2020-03-19T20:05:09+00:00