Ebben a bejegyzésben kollégánk, Korenyák Szofi személyes és szakmai tapasztalatait felhasználva gyűjtötte össze azokat a tényezőket, amik vagy amiknek a hiánya így vagy úgy, de megnehezítik egy higgadt, objektív vita kialakulását. Olvassátok figyelemmel, gondoljátok végig ti is, miben értetek vele egyet, vagy mi az, amivel vitáznátok! 

 

 

Ez a cikk vegyesen fogja tartalmazni a saját tapasztalataimat, amivel vitáim során  érvelőként találkozom, valamint azokat a tapasztalatokat, amiket a DIA trénereként csoportokban, osztályokban tapasztalok. 

Ezek a pontok nem egyenrangú pontok, vannak hasonlók, egymásból következők, de fontosnak tartottam külön említeni őket. 

 

 

Indulatkezelés

“x@&#!!!”

 

Sokszor – sem a közvetlen környezetünkben, sem saját családunkban – nem látunk megfelelő mintákat az indulataink kezelésére. 

Elönti a vér az agyunkat, ökölbe szorul a kezünk, vérben forog a szemünk… ezek mind olyan szófordulatok, amelyeket nap mint nap használunk és amelyeknek testi vonatkozásai vannak. Ha meg is tudjuk fogalmazni, mi játszódik le éppen bennünk (mit érzünk pontosan), azzal kezdenünk is kell valamit, és ez nem minden helyzetben könnyű. Dühünkben összefüggéstelenül reagálunk, lefagyunk és nem tudunk mit mondani, esetleg kimenekülünk a helyzetből. 

Mindenkinek van olyan témája, amely számára vörös posztóként jelenik meg, amibe annyira bevonódik, hogy nem tud objektíven vitázni.

 

 

Kommunikáció, asszertivitás

“Hogy te milyen idióta ötlettel állsz elő már megint?!”

 

Ha már az indulatkezelést hoztam elsőként példának, akkor fontos eggyel tovább lépnünk és a kommunikáció jelentőségét is hangsúlyoznunk. 

Sokszor ahelyett, hogy elismernénk, hogy a másiknak igaza van, azt emeljük ki, amiben téved. Ne adj’ isten róla kezdünk el beszélni, becsméreljük a véleményét, gondolatát. Sőt! Bizonyos szituációkban előfordul ennek ellenkezője: tekintélyként viszonyulunk vitapartnerünkre, érdekérvényesítés híján vagyunk, “kicsire húzzuk magunkat”.

 

 

Empátia, értő figyelem

“—”

 

A kommunikációval szoros összefüggésben áll az empátia, a másik helyzetébe gondolás, és a rá való figyelem. Nem halljuk meg, mit akar a másik mondani nekünk. Természetesen ez nem minden alkalommal szükségszerű (szélsőséges példával élve nem szükséges egy bűntény elkövetőjével sorsközösséget vállalni). Viszont valamennyire meg kell tudnunk érteni, milyen okok vezették a vitapartnerünket arra, hogy levonja a saját következtetéseit. Ha ezt nem tesszük meg, azzal csak falakat emelünk magunk köré. 

 

 

Kritikus gondolkodás 

“Biztosan igazad van, legyen így.”

 

A kritikus gondolkodás hiánya részben köthető a kettes pontban vázolt tekintély-személyekkel kapcsolatos kommunikációhoz is, de önmagában is jelen van. Van egy felvetésünk, arra érkezik egy reakció, és azt elfogadjuk, megkérdőjelezés, kritikus gondolkodás nélkül. Nem keresünk alternatívákat. Az, hogy ezt tesszük, további szempontok behozatalától zár el, valamint negatív döntési helyzeteket idéz elő, elzár a fejlődés lehetőségétől. Természetesen az is előfordulhat, hogy egyszerűen nincs idő, energia, vagy akár kedv vitázni és ez tűnik az egyszerűbb  útnak. Ezért minden esetben érdemes mérlegelni, hogy a befektetett energia arányos-e a helyzet várható kifutásával.  

 

 

Hiteles információk, tájékozódás 

“Brit tudósok szerint…”

 

Nem tudunk hiteles forrásból tájékozódni. Annyira sokféle információ áll a rendelkezésünkre, hogy sokszor nehéz az ebben való eligazodás. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy nehéz elfogulatlan oldalt találni, vagy olyan oldalt, amely a saját keresési előzményeink alapján egy másik oldal bemutatásával árnyalni tudná a véleményünket. Továbbá sajnos, az is fennáll, hogy ha a saját gondolatainkkal ellentétes állításokkal találkozunk, nehezebben fogadjuk el, vagy tartjuk hitelesnek azokat.  

 

 

Vélemények helyett érvek

“Nekem az a véleményem erről, hogy …”

 

A vélemény és az érv között nagy különbség van. A vélemény sokszor érzelmi alapú, és nélkülözi a racionalitást. Természetesen egy véleményt is alá lehet támasztani megfelelő tényekkel, adatokkal, és az akkor már érvnek minősül. Van, hogy eljutunk ugyan az állítás megfogalmazásán túl az alátámasztásig, de hogy az utóbbit bizonyítékkal ki is egészítsük, és az állításhoz kapcsoljuk, már nem történik meg, pedig így jöhetne létre belőle egy helyes érv. 

Az érvelés nem könnyű feladat,  senki sem úgy születik, hogy nagyon jól érvel. Ezért ahhoz, hogy jól menjen folyamatos gyakorlás szükséges. Ehhez viszont olyan partnerek is kellenek, akikkel hasonlóan vélekedünk arról, hogy mik azok a keretek, amik egy értékes vita kialakulásához elengedhetetlenek. 

 

 

A hibázás lehetősége

Félünk hibázni. A hibázástól sebezhetőnek érezzük magunkat. Egészen addig, amíg belsővé nem tesszük azt, hogy a hibából következtetéseket lehet levonni, mellyel pontosíthatjuk az adott dologról és a világról alkotott képünket. Ehhez sem mindegy természetesen, hogy milyen közegben vagyunk. Ahol a hibázás súlyos következményekkel jár, nem segíti a benne lévőket a nyitottságra, az új ismeret befogadására, a fejlődésre és a tanulásra. 

 

 

Idő-tényező

Sokszor sajnos nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű tér és idő a vitázás gyakorlására. A mindennapi dolgaink mellett nehezen szánjuk rá magunkat az érdemi párbeszédre, egy döntéshelyzetben sokszor nincs elég időnk ítéletünk alapos átgondolására. Pedig ha kellő mennyiségű időt és energiát tudnánk rá fordítani, akkor egy témát vagy problémát, sokkal árnyaltabban láthatnánk, és bejöhetnének olyan megoldási ötletek, vagy szempontok, amikre korábban nem is gondoltunk.  

 

 

Közösségi vita 

Ha vitára gondolunk, akkor sokszor vesztes-nyertes oldalban gondolkodunk ahelyett, hogy a közös álláspontokat próbálnánk megtalálni. Ahelyett, hogy látnánk, a vita célja nem az elválasztás, a falak emelése, hanem a közös pontok megtalálása lenne. Mi a DIA-ban azért szeretjük a közösségi vitát, mert nagyon jó módszernek tartjuk, közösségek fejlesztésére, közösségi problémák megoldására, vagy akár erőforrások beazonosítására is. 

 

 

De akkor mégis mi az, amitől a vitára úgy gondolunk majd, ami kellemes élmény, és hosszútávon érdemes időt szentelni rá?

Megosztunk veletek néhányat a praktikáink, módszereink közül:   

• megfelelő, közösen felállított működési mód, érték – és keretrendszer – ez minden jól működő közösség alapja, valamint a meghozott értékek és szabályok közös betartása, és betartatása
• problémafa – ha azonosítunk egy problémát, az által megvizsgálható, hogy milyen okok járultak a kialakulásához, és melyek azok a következmények, melyekkel nagy valószínűséggel számolnunk kell. Az okok és következmények körbejárásával, azok végiggondolásával hozzáférhetőbbé válnak számunkra az érvek, mivel ezek megtalálása sok esetben támogatja az érvképlet összeállítását. 
• érvképlet – a képzéseinken egy könnyen alkalmazható érvképlettel dolgozunk, mely begyakoroltatásával tesszük lehetővé az érveléstechnikában történő fejlődést. Az érvelés ezek alapján állításból, alátámasztásból és bizonyítékból áll. 
• fake news detector – ez egy általunk kidolgozott lista, amivel egy cikk vagy poszt valódiságát, tényszerűségét lehet ellenőrizni. (Bővebben ld. Te is lehetsz kutató)
• kérdezéstechnika – nem elég érvelni, tudni kell információhoz is jutni, ezt némi kérdezéstechnikai alapozással érjük el. 

 

 

Ha a cikk felkeltette érdeklődésed, és úgy érzed közösségedben jól jönne egy kis vitakészségfejlesztés töltsd le kiadványainkat, vagy hívj bennünket és válassz szolgáltatásaink közül. 

 

Reméljük találkozunk!