Szívmelengető látni, mikor fél év munkája valami nagyszerű dologban csúcsosodik ki. 130 csillogó szempár, 12 inspiráló és közvetlen előadó, számtalan mosoly, megfontolásra váró gondolat és sok felejthetetlen pillanat.

Elfogult beszámoló a 2019-es Kamaszkonferenciáról. // 1. rész

 

 

Van egy álmunk…

Három évvel ezelőtt, amikor egy projekt lezárásaként megszületett a Kamaszkonferencia ötlete, szerintem a DIA akkori munkatársai sem sejtették, hogy mi van kialakulóban. Azon a legelső konferencián én még résztvevőként voltam jelen. Azóta eltelt egy kis idő, és (nekem is) szívügyemmé vált,hogy az útkereső fiatalok jó példákkal találkozzanak. A tavalyi siker és sok-sok pozitív visszajelzés után tudtuk, hogy nincs megállás, a fiataloknak erre most talán nagyobb szüksége van, mint valaha.

 

Hiszen inspiráló üzenetek, gondolatébresztő történetek vesznek minket körül, amelyekből ihletet és bátorságot meríthetünk, amelyek motiválnak vagy épp átlendítenek a holtponton. De ezek a történetek azokhoz ritkán jutnak el, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rájuk: a kamaszokhoz.

Ez a konferencia olyan fiataloknak szól, akik szeretnének többet tudni arról a világról, ami az iskola falain kívül várja őket. Akik nyitottak és kíváncsiak az új gondolatokra. Akiknek tervei vannak. Akik hatással akarnak lenni a világra.

 

 

 

 

Ez az álmunk…

Képzeljetek el egy teret, ahol az energiaszint jóval átlagon felüli. Ahová a budapesti középiskolások pont olyan lelkesen jönnek, mint az elképesztően korán ébredők vidékről. Ahol csupa olyan kamasz van, akik vágynak arra, hogy tanulhassanak valamit az életről, hogy megértsenek dolgokat vagy olyanok, akik kiábrándultak, de nem szeretnének azok maradni. Ahol a stáb egy jól olajozott szerkezetként működik, mindenki tudja a feladatát, és mindenki tudja azt is, hogy számíthat a másikra. Jó érzés ennek az álomnak a része lenni, én mondom!

 

Ebben az idilli környezetben szól bele a mikrofonba kedvenc műsorvezető-párosom: Tillinger Zsófi és Mona Dani, akik a konferencián végig hol személyes, hol komolyabb, hol pedig szórakoztató átkötésekkel segítik a hallgatóközönségnek a megértést.

 

 

 

 

LÉGY SZABAD!

Dr. Gyurkó Szilvi, gyermekjogi szakértő egyből elképesztő tényekkel sokkolja a nagyérdeműt, amelyek jól rávilágítanak a hazai jogrendszer ellentmondásosságára: egy 12 éves gyermek beleegyezéssel létesíthet szexuális kapcsolatot, de csak felnőtt kíséretében mehet állatkertbe és egy sorsjegyet sem vásárolhat magának. 16 évesen házasságot köthet, de az esküvőjén nem ihat meg egy pohár pezsgőt. Kihangsúlyozza: a gyerekkorra vigyázni kell, mert ekkor pakoljuk tele a képzeletbeli hátizsákunkat azokkal a pozitív élményekkel, amikből később táplálkozunk. Azt tanácsolja a fiataloknak, hogy legyenek tisztában a jogaikkal, hiszen ha belül szabadok maradnak, azt senki sem veheti el tőlük.

Elég szabadnak érzem magam belül, az előadás után már tudom, ez jót jelent.

 

 

 

 

Az ápolás vajon tényleg nem menő? Németh Franciska igyekszik ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. Azt tudtad, hogy egy ápoló sokkal több időt tölt veled a kórházban, mint az orvosod, és hogy, ha egy ápolónak „valami nem tetszik”, akkor az már egy komoly figyelmeztetés az orvosnak? Egy magára adó, szakmáját becsülő és szerető ápoló proaktív, tehát folyamatosan képezi magát, akár beszélhet sok nyelvet, és még jól is kereshet, ha jó az érdekérvényesítő képessége, hiszen a jó ápolókra ugyanúgy szükség van, mint jó orvosokra, mérnökökre vagy tanárokra.

Engem sikerült meggyőzni arról, hogy az ápolás igenis menő!

 

 

 

 

Ott Anna párhuzamot von sokak nagy kedvence, Harry Potter és saját maga között – azt mondja, ő is úgy élt túl gyerekként, mint a lépcső alatt megbúvó kisfiú: olvasott. Gondolnád, hogy valóban meg lehet élni abból, hogy valaki forgatja a könyvlapokat, aztán felteszi az azzal kapcsolatos, őt érdeklő kérdéseket? Annának ez összejött, és arra biztatja a kamaszokat, hogy ne várjanak arra, hogy majd a lehetőség megtalálja őket. Találjanak valamit, amit szenvedélyesen tudnak csinálni, ami másnak is hasznos és jó. Meg persze #olvassanak!

A konferencia után vettem is magamnak jó pár könyvet, szóval lesz mit olvasnom…

 

 

 

 

Horányi Hanna – bár mindenki azt hitte róla, hogy a gimi után egyetemre megy, majd jön a karrier és család, ennek mégsem akart megfelelni, – kihagyott egy évet 12 iskolában eltöltött tanév után, és úgy érzi, ez volt élete eddigi legjobb döntése. Utazott, világot látott és egy pillanat sem telt el úgy, hogy eközben ne tanult volna valamit. Életében először magának felelt a pénzével és az idejével. A saját útját járta. Azt kéri a fiataloktól, hogy képzeljék el, mit tennének, ha lenne egy évük, ami felett csakis ők rendelkeznek?

Én mondjuk körbejárnám a világot egy szál hátizsákkal és minden klassz kávézóba betérnék.

 

 

 

*****

 

A cikk folytatását ezen a linken találod.

A konferenciáról készült kisfilmet ITT tudod megnézni. Ajánlom nagyon 🙂

 

 

Deli Csenge

Fotók: Benkő M. Fanni