Egy vita élvezeti értékét nemcsak a felkészültség és az érvek minősége határozza meg.

 

 

Hanem az is, hogy miről beszélgetünk.

 

A témaválasztással és a tételmondat megfogalmazásával gyakran eldől, hogy egy érdekes párbeszédben, vagy egy parttalan szóáradatban lesz-e részünk. Látszólag könnyű megmondani, mitől lesz jó egy vitatéma: legyen érdekes, könnyen kutatható, mellette és ellene is szóljanak érvek, stb.

De még ha ezekre figyelünk is, van néhány buktató, amin fennakadhatunk. Íme néhány praktikus tanács, hogy mire figyelj témaválasztáskor.

 

 

ne legyen a tételmondatban tagadás

„Ne legyen kötelező a …” „Nem kellene megengedni…” „A …-nak nem feldata, hogy….” – ezek mind tagadást tartalmazó tételmondat-kezdemények – nem reménytelen ilyenekről vitázni, de mégis szerencsésebb, ha át tudjuk fogalmazni őket úgy, hogy eltűnjön a tagadó szócska. Főleg a témával ellentétes véleményt képviselő vitázók dolgát nehezítjük meg egy negatív tételmondattal, hiszen nekik a tagadás tagadását kellene védeniük, amiből gyakran zavarodottság keletkezik a vita egyik-másik pontján. A káoszt, amikor senki nem érti már, ki mit állít és mit tagad egyszerűen elkerülhetjük (vagy legalábbis a lehetőségét csökkentjük), ha már eleve kijelentő témát választunk.

 

 

 ne legyen a tételmondatban általánosítás 

A hétköznapi életben sajnos sok vita forog különböző általánosítások körül, elég csak a családi csetepatékra gondolnunk („Sose viszed ki a szemetet!”), vagy a sok indulatot kiváltó sztereotip kijelentésekre („Minden férfi disznó”). Ezekből gyakorlatilag lehetetlen érdemi vitát kerekíteni. Nagyon szerencsétlen, ha a vita témája már eleve egy hibás általánosítás, ráadásul érveléstechnikailag is reménytelen helyzet általánosító tételmondatokat védeni, ti. elég, ha a vitapartnerünk csak egyetlen ellenpéldát fel tud hozni olyan esetre, amikor levitte a szemetet, már el is veszítettük a vitát. És nyilván senki sem szeretne egy eleve vesztes helyzetből vitázni (Nobel-díjat érdemelne, aki megmagyarázza, hogy ennek ellenére miért bonyolódnak az emberek ilyen típusú, fölösleges vitákba).

 

 

 

 a téma mindkét oldala morálisan védhető álláspont legyen 

Egy vita akkor igazán izgalmas, ha rákényszerít minket arra, hogy a saját álláspontunktól eltérő véleményt is képviselni tudjunk. Viszont a téma meghatározásakor felelősségünk van abban, hogy meddig feszegetjük ezeket a határokat. Talán szokatlan elv, de törekedjünk arra, hogy senkit ne hozzunk olyan helyzetbe, hogy egy morálisan elfogadhatatlan álláspontot kelljen védenie egy vitában. Ne válasszunk olyan témát, ami biz. embercsoportok megbélyegzését (pl. vita a cigánybűnözésről), jogfosztását (pl. vita a vagyoni cenzusról) vonja maga után. Persze nehéz megfogalmazni, hogy hol vannak a morális elfogadhatóság határai, de az elmondható, hogy ha a tételmondat bármely oldala ellentmond az általános emberi jogi értékeknek, méltóságnak, demokratikus gondolkodásnak, akkor inkább ne erőltessük.

 

 

 kerüljük a metaforikus megfogalmazásokat 

Igazán profi vitázók akár olyan absztrakt témákról is képesek valóban jó vitát lefolytatni, mint amilyen például A kenyér fontosabb mint a jog. De ha nem vitabajnokságokra trenírozott résztvevőkkel van dolgunk, akkor válasszunk megfoghatóbb, könnyebben értelmezhető témákat. Szerencsésebb ugyanis, ha a vita nem egy parttalan adok-kapokba csap át arról, hogyan is kellene értelmezni magát a témát. Szóval bármennyire is izgalmasan hangzanak az elvont témák (A fiataloké a jövő!), irodalmi idézetek (Hass, alkoss, gyarapíts!), ezeket inkább hagyjuk meg az esszék műfajának, és vitatémának válasszunk valami mást.

 

 

 a téma tényleg legyen vitatható 

Talán ez a legnehezebben megfogható, és mégis legfontosabb szempont. Ugyanis sok, érdekesnek tűnő vitatéma csak látszólag alkalmas arra, hogy jó viták alapanyaga legyen. Vegyük például azt a tételmondatot, hogy A diákoknak jobban ki kellene venniük a részüket az iskolai közösségi életből.  Elsőre jó témának tűnik, hiszen könnyen csatasorba állíthatunk mellette szóló érveket: a közösségi részvétellel a diákok különböző készségei fejlődhetnek, motiváltabbak lesznek az iskolában, stb. És mi a helyzet a téma másik oldalán? A diákoknak nem kellene jobban részt vállalniuk, mert… ööö… miért is? Itt már nehezebb releváns érveket megfogalmazni. Vagyis a témánk nem kiegyensúlyozott.

 

Rengeteg olyan téma van, ami izgalmas tárgya lehet egy jó beszélgetésnek, de vitatémaként nem szerencsés, mert nem kellőképpen vitatható, vagy mert az egyik oldalt nem lehet jól alátámasztani.

Például arról vitázni, hogy van-e globális felmelegedés nagyon nehéz (feltéve, hogy nem vagyunk a tudományos eredményeket folyamatosan megkérdőjelező amerikai szenátorok), mert sokkal több releváns evidencia szól az egyik mint a másik oldal mellett.  Témaválasztáskor érdemes tehát elsajátítani azt a stratégiát, hogy megpróbáljuk beleélni magunkat a vitázók szerepébe, és végiggondoljuk, nem lejt-e a tételmondat valamelyik irányba.

 

 

Takács Viktória

 

 

 

Egy vita élvezeti értékét nemcsak a felkészültség, az érvek minősége vagy a vita szabályai határozzák meg, hanem az is, hogy miről beszélgetünk.

 

 

A témaválasztással és a tételmondat megfogalmazásával gyakran eldől, hogy egy érdekes párbeszédben, vagy egy parttalan szóáradatban lesz-e részünk. Látszólag könnyű megmondani, mitől lesz jó egy vitatéma: legyen érdekes, könnyen kutatható, mellette és ellene is szóljanak érvek, stb.  De még ha ezekre figyelünk is, van néhány buktató, amin fennakadhatunk. Íme néhány praktikus tanács, hogy mire figyelj témaválasztáskor.

 

 Ne legyen a tételmondatban tagadás 

„Ne legyen kötelező a …”, „Nem kellene megengedni…” „A …-nak nem feldata, hogy….” – ezek mind tagadást tartalmazó tételmondat-kezdemények – nem reménytelen ilyenekről vitázni, de mégis szerencsésebb, ha át tudjuk fogalmazni őket úgy, hogy eltűnjön a tagadó szócska. Főleg a témával ellentétes véleményt képviselő vitázók dolgát nehezítjük meg egy negatív tételmondattal, hiszen nekik a tagadás tagadását kellene védeniük, amiből gyakran zavarodottság keletkezik a vita egyik-másik pontján. A káoszt, amikor senki nem érti már, ki mit állít és mit tagad egyszerűen elkerülhetjük (vagy legalábbis a lehetőségét csökkentjük), ha már eleve kijelentő témát választunk.

 

 Ne legyen a tételmondatban általánosítás 

A hétköznapi életben sajnos sok vita forog különböző általánosítások körül, elég csak a családi csetepatékra gondolnunk („Sose viszed ki a szemetet!”), vagy a sok indulatot kiváltó sztereotip kijelentésekre („Minden férfi disznó”). Ezekből gyakorlatilag lehetetlen érdemi vitát kerekíteni. Nagyon szerencsétlen, ha a vita témája már eleve egy hibás általánosítás, ráadásul érveléstechnikailag is reménytelen helyzet általánosító tételmondatokat védeni, ti. elég, ha a vitapartnerünk csak egyetlen ellenpéldát fel tud hozni olyan esetre, amikor levitte a szemetet, már el is veszítettük a vitát. És nyilván senki sem szeretne egy eleve vesztes helyzetből vitázni (Nobel-díjat érdemelne, aki megmagyarázza, hogy ennek ellenére miért bonyolódnak az emberek ilyen típusú, fölösleges vitákba).

 

 A téma mindkét oldala morálisan védhető álláspont legyen 

Egy vita akkor igazán izgalmas, ha rákényszerít minket arra, hogy a saját álláspontunktól eltérő véleményt is képviselni tudjunk. Viszont a téma meghatározásakor felelősségünk van abban, hogy meddig feszegetjük ezeket a határokat. Talán szokatlan elv, de törekedjünk arra, hogy senkit ne hozzunk olyan helyzetbe, hogy egy morálisan elfogadhatatlan álláspontot kelljen védenie egy vitában. Ne válasszunk olyan témát, ami biz. embercsoportok megbélyegzését (pl. vita a cigánybűnözésről), jogfosztását (pl. vita a vagyoni cenzusról) vonja maga után. Persze nehéz megfogalmazni, hogy hol vannak a morális elfogadhatóság határai, de az elmondható, hogy ha a tételmondat bármely oldala ellentmond az általános emberi jogi értékeknek, méltóságnak, demokratikus gondolkodásnak, akkor inkább ne erőltessük.

 

 Kerüljük a metaforikus megfogalmazásokat 

Igazán profi vitázók akár olyan absztrakt témákról is képesek valóban jó vitát lefolytatni, mint amilyen például A kenyér fontosabb mint a jog. De ha nem vitabajnokságokra trenírozott résztvevőkkel van dolgunk, akkor válasszunk megfoghatóbb, könnyebben értelmezhető témákat. Szerencsésebb ugyanis, ha a vita nem egy parttalan adok-kapokba csap át arról, hogyan is kellene értelmezni magát a témát. Szóval bármennyire is izgalmasan hangzanak az elvont témák (A fiataloké a jövő!), irodalmi idézetek (Hass, alkoss, gyarapíts!), ezeket inkább hagyjuk meg az esszék műfajának, és vitatémának válasszunk valami mást.

 

 A téma tényleg legyen vitatható 

Talán ez a legnehezebben megfogható, és mégis legfontosabb szempont. Ugyanis sok, érdekesnek tűnő vitatéma csak látszólag alkalmas arra, hogy jó viták alapanyaga legyen. Vegyük például azt a tételmondatot, hogy A diákoknak jobban ki kellene venniük a részüket az iskolai közösségi életből.  Elsőre jó témának tűnik, hiszen könnyen csatasorba állíthatunk mellette szóló érveket: a közösségi részvétellel a diákok különböző készségei fejlődhetnek, motiváltabbak lesznek az iskolában, stb. És mi a helyzet a téma másik oldalán? A diákoknak nem kellene jobban részt vállalniuk, mert… ööö… miért is? Itt már nehezebb releváns érveket megfogalmazni. Vagyis a témánk nem kiegyensúlyozott.

Rengeteg olyan téma van, ami izgalmas tárgya lehet egy jó beszélgetésnek, de vitatémaként nem szerencsés, mert nem kellőképpen vitatható, vagy mert az egyik oldalt nem lehet jól alátámasztani. Például arról vitázni, hogy van-e globális felmelegedés nagyon nehéz (feltéve, hogy nem vagyunk a tudományos eredményeket folyamatosan megkérdőjelező amerikai szenátorok), mert sokkal több releváns evidencia szól az egyik mint a másik oldal mellett.  Témaválasztáskor érdemes tehát elsajátítani azt a stratégiát, hogy megpróbáljuk beleélni magunkat a vitázók szerepébe, és végiggondoljuk, nem lejt-e a tételmondat valamelyik irányba.

Takács Viktória