Fiatal innovátorok – interjú a Y2Y nyertes csapatával

Február 6.-án ért véget a Youth2Youth társadalmi innovációs verseny. A nyertes BIOM csapatot közvetlenül a verseny után kérdeztük terveikről, élményeikről és motivációiról.

IMG_5412 (1)

A nyertes csapat tagjai Dóra, Edit és Noémi korábbi tapasztalataik során azzal szembesültek, hogy az állami gondozásban élő fiatalok azért oldják meg nehezebben az eléjük tornyosuló kihívásokat, mert korábban nem sajátították el az önálló életvezetéshez szükséges olyan készségeket, mint a felelősségvállalás, a szervezés, együttműködés és tervezés. A Magamvadon projekt azt kutatja, hogyan lehet tapasztalati úton, élményeken keresztül fejleszteni ezeket a készségeket.

A csapat tagjai 14-18 éves kamaszok kis csoportjaival egy tréning keretén belül megterveznek egy expedíciót. A természetben eltöltött néhány nap célja, hogy a fiatalok megtapasztalják, milyen az, amikor csak saját magukra számíthatnak. Az expedíció megtervezésének és megvalósításának sikerélménye olyan tapasztalatot ad, amely megerősíti önmaguk értékességébe vetett hitüket.

A projektben kidolgozott fejlesztési folyamat nagy hangsúlyt fektet az élmények feldolgozására és a reflexióra, mely egy egy szépen illusztrált, interaktív napló segítségévvel valósul meg.

Hogy érzitek magatokat a verseny után?

Alapvetően fáradtan, de rettentően megnyugodva, hogy túl vagyunk ezen az izgalmas, de stresszes napon.

Mi volt a legstresszesebb része?

A prezentáció. Nehéz megoldani, hogy 10-15 percbe besűrítsük  4 hónap intenzív munkáját, mely rengeteg gondolkodást  és befektetett energiát igényelt.

Én úgy érzem, a mai nappal lezárult egy szakasz, de egy magasabb szinten egy új szakasz nyílt a BIOM életében.

Mennyire töltötte ki az időtök a Y2Y verseny?

A Y2Y nagyon magas elvárásokat közvetített és mi szerettük volna megugrani ezt a szintet. Január a véghajrá időszaka volt rengeteg készüléssel, de a december is intenzív volt, csak más szempontból: akkor az írásos pályázatot kellett beadnunk, míg a novembert főként tréningek töltötték ki. Az többhónapos folyamat során folyton csiszoltuk, finomítottuk az ötletet és végig tartottuk a kapcsolatot a mentorunkkal. Szóval minden időszak elég sűrű volt, csak más szempontokból.

Honnan ismeritek egymást?

Évfolyamtársak voltunk az egyetemen pszichológia szakon, majd később együtt dolgoztunk kortárs segítőként.

Miért jelentkeztetek a versenyre?

Már egy meglévő ötlettel jelentkeztünk, de hamar rá kellett jönnünk, hogy az nem fér bele a társadalmi innováció fogalmába, így megint összeültünk és újításban kezdtünk el gondolkodni. Persze az elején csak nagyon komplex projektek jutottak eszünkbe és rengeteget kellett belőle vagdosni, szűkíteni, mire megszületett a végső ötlet.

Miben fejlődtetek a legtöbbet a verseny során?

Én a tőmondatokban fogalmazást tanultam meg. Elsőre furcsán hangozhat, de ez egy nagyon fontos képesség, ha az ember egy közérthető, világos prezentációt akar tartani.

Abban eddig is jók voltunk, hogy megálmodjunk valamit és ötleteljünk róla, de itt tovább kellett lépnünk, ugyanis meg kellett tanulnunk alap szinten üzleti modellt készíteni. Megnéztük, hogy mennyibe kerülne az ötletünk, milyen eszközök kellenek hozzá, honnan tudunk pénzt szerezni ehhez, milyen akadályokba ütközhetünk. Úgy látom, hogy sok projekt megáll az álmodozás fázisában és nagyon sokat segített a verseny abban, hogy mi ezen túl tudjunk lendülni és a fenntarthatóságra is gondoljunk.

Most, hogy megvan az ötletetek megvalósításához a pénz és támogatás, nem félelmetes, hogy tényleg bele kell vágnotok?

Tök jó lehetőség, hogy kaptunk kezdő tőkét, de ettől még ugyanúgy kell gyűjtenünk és partneri kapcsolatokat építenünk. Ez a kezdet, nem félelmetes, inkább inspiráló. Ma reggel úgy jöttünk el a döntőre, hogy akár nyerünk, akár nem, mindenképp belevágunk.

Szerintetek mi volt a csapatot sikerének titka?

Mi vagyunk az egyetlen csapat, akik nem egyetemisták, hanem már dolgoznak. Szerintem a pszichológusi és kortárs segítői munkatapasztalat előnyt jelent, hiszen nem csak jobban ismertük a célcsoportot, de volt köztünk egy iszonyú erős összekötő kapocs, az élménypedagógia és az élményterápia. Ezekben annyira hiszünk, hogy az nagyon nagy motivációt ad, vitt és visz minket előre. Így igazán egy hullámhosszon tudunk gondolkodni bizonyos helyzetekről, kérdésekről.

A visszajelzések is ezt igazolják, például miután lejöttünk a színpadról a prezentáció megtartása után, megkérdeztük az ismerőseinket, hogy milyen volt és többen mondták, hogy lesütött rólunk, hogy mennyire átéltük, és mennyire magunkénak érezzük a projektet.

Ha valakinek van egy szuper ötlete, álma, de nem vesz részt a Y2Y-ban, mit tanácsoltok, hogyan fogjon hozzá a megvalósításhoz?

Azt javasolnám, hogy vegyenek részt egy vállalkozásfejlesztő programon és mindenképpen kerítsenek egy mentort. Rengeteget segített, hogy volt mentorunk, akikhez fordulni tudtunk a kérdéseinkkel, dilemmáinkkal. Ha nem tudtunk volna beszélni az ötleteinkről szakértőkkel, akkor valószínűleg a fejlesztés leragadt volna a kezdeti fázisban.

Megtanultuk, hogy kell a külső kontroll. Sokszor gondoltuk a verseny előtt, hogy össze kéne ülni, utána kéne nézni, de mégsem sikerült semmibe belevágnunk a Youth2Youth előtt, mert nem voltak határidők.

Illetve még megmutatnám nekik a „Hogyan lehetsz te is innovátor?” plakátot, az egy jó kiindulás.

Azt mondtátok, hogy már a
verseny előtt is gondolkoztatok saját ötleteken. Honnan jön a vállalkozószellem, a tenni akarás?

Nekem az volt a motivációm, hogy mindhármunk ismeri az élménypedagógia módszertanát, ami egy igazán klassz tudás, ám a saját munkámban nem igazán tudtam hasznosítani. Volt bennem egy belső igény, hogy kezdjek ezzel valamit, mert annyira izgalmasnak és hasznosnak tartom.

Szerettünk volna csinálni valamit, ami csak a miénk. Azért jó, hogy ez teljesen mi alakítjuk a programot, ezért nincsenek benne felesleges elemek, értelmetlen feladatok, és ez az önállóság nagyon jó érzés.

Mit fogtok csinálni most, hogy nyertetek?

Most csak arra tudok gondolni, hogy aludjak egy nagyot és utána jöhet az ünneplés.

Az interjút lejegyezte: Vujovits Júlia

Február 6.-án ért véget a Youth2Youth társadalmi innovációs verseny. A nyertes BIOM csapatot közvetlenül a verseny után kérdeztük terveikről, élményeikről és motivációiról.

 

 

IMG_5412 (1)

 

 

A nyertes csapat tagjai Dóra, Edit és Noémi korábbi tapasztalataik során azzal szembesültek, hogy az állami gondozásban élő fiatalok azért oldják meg nehezebben az eléjük tornyosuló kihívásokat, mert korábban nem sajátították el az önálló életvezetéshez szükséges olyan készségeket, mint a felelősségvállalás, a szervezés, együttműködés és tervezés. A Magamvadon projekt azt kutatja, hogyan lehet tapasztalati úton, élményeken keresztül fejleszteni ezeket a készségeket.

 

A csapat tagjai 14-18 éves kamaszok kis csoportjaival egy tréning keretén belül megterveznek egy expedíciót. A természetben eltöltött néhány nap célja, hogy a fiatalok megtapasztalják, milyen az, amikor csak saját magukra számíthatnak. Az expedíció megtervezésének és megvalósításának sikerélménye olyan tapasztalatot ad, amely megerősíti önmaguk értékességébe vetett hitüket.

 

A projektben kidolgozott fejlesztési folyamat nagy hangsúlyt fektet az élmények feldolgozására és a reflexióra, mely egy egy szépen illusztrált, interaktív napló segítségévvel valósul meg.

 

Hogy érzitek magatokat a verseny után?

Alapvetően fáradtan, de rettentően megnyugodva, hogy túl vagyunk ezen az izgalmas, de stresszes napon.

 

Mi volt a legstresszesebb része?

A prezentáció. Nehéz megoldani, hogy 10-15 percbe besűrítsük  4 hónap intenzív munkáját, mely rengeteg gondolkodást  és befektetett energiát igényelt.

 

Én úgy érzem, a mai nappal lezárult egy szakasz, de egy magasabb szinten egy új szakasz nyílt a BIOM életében.

 

Mennyire töltötte ki az időtök a Y2Y verseny?

A Y2Y nagyon magas elvárásokat közvetített és mi szerettük volna megugrani ezt a szintet. Január a véghajrá időszaka volt rengeteg készüléssel, de a december is intenzív volt, csak más szempontból: akkor az írásos pályázatot kellett beadnunk, míg a novembert főként tréningek töltötték ki. Az többhónapos folyamat során folyton csiszoltuk, finomítottuk az ötletet és végig tartottuk a kapcsolatot a mentorunkkal. Szóval minden időszak elég sűrű volt, csak más szempontokból.

 

Honnan ismeritek egymást?

Évfolyamtársak voltunk az egyetemen pszichológia szakon, majd később együtt dolgoztunk kortárs segítőként.

 

Miért jelentkeztetek a versenyre?

Már egy meglévő ötlettel jelentkeztünk, de hamar rá kellett jönnünk, hogy az nem fér bele a társadalmi innováció fogalmába, így megint összeültünk és újításban kezdtünk el gondolkodni. Persze az elején csak nagyon komplex projektek jutottak eszünkbe és rengeteget kellett belőle vagdosni, szűkíteni, mire megszületett a végső ötlet.

 

Miben fejlődtetek a legtöbbet a verseny során?

Én a tőmondatokban fogalmazást tanultam meg. Elsőre furcsán hangozhat, de ez egy nagyon fontos képesség, ha az ember egy közérthető, világos prezentációt akar tartani.

Abban eddig is jók voltunk, hogy megálmodjunk valamit és ötleteljünk róla, de itt tovább kellett lépnünk, ugyanis meg kellett tanulnunk alap szinten üzleti modellt készíteni. Megnéztük, hogy mennyibe kerülne az ötletünk, milyen eszközök kellenek hozzá, honnan tudunk pénzt szerezni ehhez, milyen akadályokba ütközhetünk. Úgy látom, hogy sok projekt megáll az álmodozás fázisában és nagyon sokat segített a verseny abban, hogy mi ezen túl tudjunk lendülni és a fenntarthatóságra is gondoljunk.

 

Most, hogy megvan az ötletetek megvalósításához a pénz és támogatás, nem félelmetes, hogy tényleg bele kell vágnotok?

Tök jó lehetőség, hogy kaptunk kezdő tőkét, de ettől még ugyanúgy kell gyűjtenünk és partneri kapcsolatokat építenünk. Ez a kezdet, nem félelmetes, inkább inspiráló. Ma reggel úgy jöttünk el a döntőre, hogy akár nyerünk, akár nem, mindenképp belevágunk.

 

Szerintetek mi volt a csapatot sikerének titka?

Mi vagyunk az egyetlen csapat, akik nem egyetemisták, hanem már dolgoznak. Szerintem a pszichológusi és kortárs segítői munkatapasztalat előnyt jelent, hiszen nem csak jobban ismertük a célcsoportot, de volt köztünk egy iszonyú erős összekötő kapocs, az élménypedagógia és az élményterápia. Ezekben annyira hiszünk, hogy az nagyon nagy motivációt ad, vitt és visz minket előre. Így igazán egy hullámhosszon tudunk gondolkodni bizonyos helyzetekről, kérdésekről.

A visszajelzések is ezt igazolják, például miután lejöttünk a színpadról a prezentáció megtartása után, megkérdeztük az ismerőseinket, hogy milyen volt és többen mondták, hogy lesütött rólunk, hogy mennyire átéltük, és mennyire magunkénak érezzük a projektet.

 

Ha valakinek van egy szuper ötlete, álma, de nem vesz részt a Y2Y-ban, mit tanácsoltok, hogyan fogjon hozzá a megvalósításhoz?

Azt javasolnám, hogy vegyenek részt egy vállalkozásfejlesztő programon és mindenképpen kerítsenek egy mentort. Rengeteget segített, hogy volt mentorunk, akikhez fordulni tudtunk a kérdéseinkkel, dilemmáinkkal. Ha nem tudtunk volna beszélni az ötleteinkről szakértőkkel, akkor valószínűleg a fejlesztés leragadt volna a kezdeti fázisban.

Megtanultuk, hogy kell a külső kontroll. Sokszor gondoltuk a verseny előtt, hogy össze kéne ülni, utána kéne nézni, de mégsem sikerült semmibe belevágnunk a Youth2Youth előtt, mert nem voltak határidők.

Illetve még megmutatnám nekik a „Hogyan lehetsz te is innovátor?” plakátot, az egy jó kiindulás.

 

Azt mondtátok, hogy már a
verseny előtt is gondolkoztatok saját ötleteken. Honnan jön a vállalkozószellem, a tenni akarás?

Nekem az volt a motivációm, hogy mindhármunk ismeri az élménypedagógia módszertanát, ami egy igazán klassz tudás, ám a saját munkámban nem igazán tudtam hasznosítani. Volt bennem egy belső igény, hogy kezdjek ezzel valamit, mert annyira izgalmasnak és hasznosnak tartom.

Szerettünk volna csinálni valamit, ami csak a miénk. Azért jó, hogy ez teljesen mi alakítjuk a programot, ezért nincsenek benne felesleges elemek, értelmetlen feladatok, és ez az önállóság nagyon jó érzés.

 

Mit fogtok csinálni most, hogy nyertetek?

Most csak arra tudok gondolni, hogy aludjak egy nagyot és utána jöhet az ünneplés.

 

Az interjút lejegyezte: Vujovits Júlia