Bahanój – avagy a közösségi vita tábor

2022 februárjában indult az Egy hajóban evezünk projektünk, aminek keretében a tanév második felében 12 különböző helyszínen (tanodákban, közösségi térben, ifjúsági egyesületben, középiskolákban és egyetemen) kóstoltak bele a közösségi vitába partnereink. Bár az előző félévet lezártuk vagy még inkább megünnepeltük májusban egy vitanappal, ősztől pedig reményeink szerint új vitaklubokkal bővül a hálózatunk, nyáron sem maradhatunk teljesen vita nélkül! Épp ezért július 11. és 14. között egy vitatábort valósítottunk meg Agárdon, melynek a Velencei-tó és a Pákász Tanya Kemping adott otthont.

Amikor kitaláltuk, hogy nyári tábort szervezünk, több fontos cél lebegett a szemeink előtt. A leghangsúlyosabb ezek közül az a vágy volt, hogy a vitaklubok tagjai és vezetői találkozzanak és megismerkedjenek egymással, és különféle helyzetek, kihívások közben kipróbálják az együttműködést, miközben a vitakészségeiket, a demokratikus készségeiket és a problémamegoldó képességüket is csiszolgatják.

 

 

A tábort a szabályaink megalkotásával kezdtük, természetesen demokratikus módon. Kezdetben minden résztvevő felírta, hogy neki egyénileg mi kell ahhoz, hogy jól és biztonságban érezze magát a táborban és szerinte mitől tudnánk jól működni, mint közösség. Ezt követően kiscsoportban megbeszélték az egyéni igényeket, majd ezekre alapozva alkották meg a kiscsoportos gyűjtést, ahol súlyozott szavazással meghatározták a három legfontosabb szabályt is. Plénumban megosztottuk a kiscsoportok, valamint a DIA által delegált szabályokat, majd többségi szavazással döntöttünk arról, hogy mi kerüljön fel a tábori szabályok sorába. Kezdetben gördülékenyen ment a szabályok delegálása, de aztán legalább 40 percig folyt a vita egy szabályról, melyet az egyes vitaklubokban egészen különbözőképpen kezelnek, valamint a DIA-nak is más álláspontja volt róla.

Nehéz, de annál konstruktívabb vita kerekedett a szabály kapcsán a meggyőződéseink, valamint az egyéni szabályrendszereink sokféleséségének köszönhetően. A cél azonban a kompromisszum volt és az, hogy a táborban mindenki által elfogadott és betartható szabályok szülessenek.

Mindenkit meghallgattunk, mindenki igénye bekerült a közösbe és reagáltunk az érzésekre, szükségeletekre is. A végeredmény egy olyan szabályrendszer lett, melyet egyszer sem sértett meg senki a négynapos tábor alatt és biztosította számunkra a békés együttélést és működést. Innen is köszönjük a résztvevőknek, hogy ezt ennyire komolyan vették és ennyi energiát fektettek a szabályok megalkotásába. 

A demokratikus készségeik és a problémamegoldás fejlesztését támogatta a tábor keretsztorija is. Az érkezés után nem sokkal kiderült, hogy valójában minden résztvevő ugyanahhoz a néphez, a Bahanój törzshöz tartozik, ami négy kisebb egységből áll össze. Vannak köztük segítő képességgel rendelkezők, ez a család adja a bahanójok szívét. Mások képesek a jövőbe látni, és ezzel kihúzni a népet a legnehezebb helyzetekből. A gyógyítók családja figyel a törzs testi-lelki jóllétére, míg az időnyerő képességgel megáldott tagjaink pedig nemcsak megállítani, de időnként gyorsítani vagy lassítani is képesek az időt. Ez a négy család együtt alkotta a Bahanój népet, mely a tábor négy napja alatt igen sok kihívással nézett szembe. 

Egy rövid, a különleges képességükhöz kapcsolódó ismerkedés során a családok kitalálták neveiket is: megszületett a Nínók (segítők), a Szép Látvány (jövőbe látók), a Tamen (gyógyítók) és a Timerek (időnyerők) családja. Bemutatkozás után még az első este egy beavatáson estek át népünk tagjai, ahol kiderült, hogy valóban minden családban vannak-e alkalmas jelöltek a feladatokra. Szükségünk volt acélgyomrú, rendkívül erős emberekre, de kiváló célzókra is és különösen olyanokra, akik ha kell, ránk merik bízni az életüket is. A sikeres próbatételt egy Baaaa-hanój! kiáltással ünnepeltük meg, amit a következő napokban még igen gyakran elővettünk.

A keretsztoriban a demokratikus működés és a reflexió is hangsúlyos szerepet kapott. Ehhez találtuk ki a nagygyűléseket, melyek általában a nap végén, a tábortűz mellett kaptak helyet.

A rituálé a következőképpen épült fel: köszöntés, napi történések megbeszélése, jelvények átadása, füzet kitöltése, Baaa-hanój! kiáltás. A köszöntéshez minden család kitalált egy egyedi pacsizást, a különböző családból származó bahanójok pedig megtanították és ki is próbálták egymással a családi köszönésüket. Ezután egy térkép segítségével átbeszéltük a napot, majd egy ünnepélyes átadó következett, ahol a családfők által kijelölt tagok kapták meg az alábbi címek valamelyikét: vitamester, csapatjátékos, lelkesítő, bölcs, kezdeményező. A nagy örömködés után kicsit elcsendesedtünk, mindenki egyénileg végiggondolta és értékelte a napot a saját Egy hajóban evezünk füzete és reflexiós kártyák segítségével, melyeken többek között a törzzsel vagy családdal való történéseket, kérdéseket, tanulságokat, napi érdekességeket lehetett összegyűjteni. Mint annyi minden mást, természetesen a nagygyűlést sem zárhattuk máshogy, mint egy hatalmas Baaaa-hanój! kiáltással.

A második napon már mindenki annak teljes tudatában ébredt, hogy a Bahanój törzshöz tartozik és e népen belül is a saját családjában kell megtalálnia a helyét. A reggelizés és az eligazítás után, szerettük volna, hogy a családokat ne csak a csapatépítő és vita feladatok kapcsolják majd össze, hanem találjanak rá a kerettörténetben kapott identitásukra is. Mitől lett gyógyító a Nínó család? Honnan jöttek a Timerek? Ki vette először észre a jövőt a Szép látvány ősei közül? Miért a segítés a legerősebb képessége a Tamen csapatnak? 

 

 

Ráhangolódásképpen a szabadban egy rövid, befelé figyelő, elcsendesülő és a színes képzeletet megmozgató “Buborék meditációt” tartottunk. Ezután arra kértük a családokat, hogy fessék vagy rajzolják meg a saját címerüket, írják le eredet történetüket és díszítsék ki mágikus ládájukat. Mindezeknek még fontos szerepe volt a tábor során.

Ennél az identitásképzésnél fontosnak tartottuk, hogy többféle alkotói tevékenységet adjunk a törzsnek, így a családokon belül minden tag megtalálta azt a részfeladatot, amiben el tudott mélyülni. És valóban nagyszerű munkák születtek!

A kész alkotások bemutatására az esti tábortűz melletti nagygyűléskor került sor, hiszen – egy rövid szünet után – azonnal szükség is volt rájuk! Szerettük volna, ha a kreatív etapot követően a családok továbbra is szabad légkörben találhatnának egymásra és alakulhatnának igazi csapattá. Azt a feladatot kapták, hogy válasszanak ki egy, vagy éppen több elkészült művet és fedezzék fel velük a települést, induljanak el egy faluportyára. A portyázás bizonyítékaként pedig készítsenek a tárgyról és saját magukról fotókat minél több nevezetes helyszínen. És, hogy mit értünk nevezetesség alatt? A fényképek bemutatásakor minden család jól használta fel képzelőerejét és magyarázókészségét is! 

A felfedezés – vagyis a faluportya – második szakaszában a csapatoknak különböző helyszíneken kellett kihívásokat teljesíteniük. A feladatok kitalálásánál fontos szempont volt számunkra a szervezésnél, hogy nagyjából azonos idő alatt lehessen ezeket elvégezni, valamint a kihívások a csapatok (vagyis törzsek családjai) jellegzetes képességei szerint alakuljanak, és mindenki mindent kipróbálhasson, és még jobbá válhasson a saját képességében. Így a jövőbe látók (Szép látvány) “saccolási” feladatot kapott – vagyis meg kellett tippelniük, hogy adott idő alatt hányszor találnak bele egy kis tálkába.  Az időnyerők (Timerek) számára egy madzag kötelet kellett minél hamarabb egymáson körbe adni úgy, hogy az összekötött kötél két résztvevő között indult, és ide is kellett visszaérnie úgy, hogy közben a család nem engedhette el egymás kezét. A segítők (Tamen) egy vakvezető gyakorlat során bizonyíthatták be, milyen jó segítők, és mennyire fontos a bizalom. S végül a gyógyítók (Nínó) gyógynövény-puzzle kirakásával és kitalálásával mérethették meg magukat. A csapatok tehát minden állomásnál voltak és az egyes állomások sikeres teljesítésével minden család különböző betűkombinációt kapott, majd az utolsó állomásaiknál egy különleges tárgyat is kapott, amely nem a kapott betűkombinációhoz tartozó szóhoz kapcsolódott (jósgömb, homokóra, cirokseprű, gyógyteafű). Így a saját kirakott szavukkal és az elsőre furcsának tűnő tárgyukkal mentek tovább és rakták ki családonként közösen időre azt a szót, ami a család tulajdonságát leginkább jellemezte (jövőbe látók: jósgömb, időnyerők: homokóra, segítő: cirokseprű, gyógyító: gyógyteafű). Az utolsó feladatot úgy teljesítették, ha minél hamarabb kirakták a saját szavukat tartalmazó betűiket, és megtalálták a többi családnál azt a tárgyat, amelyet a saját kirakott szavuk rejtett. Fontosnak tartottuk beépíteni, hogy semelyik csapatot ne érje hátrány azért, mert hosszabb a kizárandó szavuk: akinek több betűből állt a szava, mint a legkevesebb betűből álló, megkapta a betűjét, így azt már nem kellett keresni, és a csapathoz szállítani.

A különleges faluportyázás után, ismét versenybe kerültek a törzs családjai. Az este folyamán “Mindent vagy semmit” játékban mutathatták meg, hogy hogyan kell mesterfokon űzni az activity játékot, hogyan reklámoznának egy különleges találmányt. Volt olyan  család aki a kultúra területén, a csak semmi lazsálás kategóriában vagy a lehetetlen küldetésekben jeleskedett. A verseny izgalmasra sikeredett, az utolsó fordulóban a játékot a Tamen (gyógyítók) csapata nyerte meg a Nínó (segítő) csapatával szemben. Az egész törzsnek  gratulálunk, remekül teljesítettek az egész versenyben!

A tábor során a demokratikus szabályalkotást mellett a Véleményvonal, a Kétsarkos-és Négysarkos vita került terítékre különféle témák és tételmondatok mentén, valamint olyan szituációs gyakorlatban is használhatták az érvelési és vitakészségiket a résztvevők, mint a Léghajó gyakorlat, a Királyfi vizsgája, vagy épp klasszikusabb non-verbális kommunikációs gyakorlatok. A legnagyobb kihívás a képviseleti kooperatív vita volt, melyet a szintén klasszikus hajótörés gyakorlattal kapcsoltunk össze.

A képviseleti kooperatív vita egy többoldalú vita, amely árnyaltabb véleménykülönbségek megjelenítésére és akár konszenzus keresésére is alkalmas, de legjobban akkor működik, ha a vita célja egy közös megállapodás elérése – esetünkben is épp erre használtuk.

A vita során a törzsünk egyes családjai delegáltak képviselőket a ringbe, akik megvitatták a problémát. A vitába olyan tagok is becsatlakoztak, akik abszolút kezdő vitázónak számítanak, vagy épp kerülik a rivaldafényt. Remek volt látni, ahogy a tábor végére bennük is megszületett a kellő mértékű bizalom és komfortérzet, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is megmérettessék magukat. Noha a vita célját végül egy kicsit módosítottuk, a csapat derekasan állta a próbát és végül sikerült megállapodásra jutniuk. 

 

 

A harmadik napon a Bahanój törzsnek a vita mellett, sőt olykor a vita által izgalmas kihívásokban kellett részt vennie, hogy elnyerje méltó, de titkos jutalmát a nap végén. 

Az együttműködésre, kommunikációra, logikai készségekre építő gyakorlatok között szerepelt többek között a mocsárjárás, ahol a Segítők családja aktiválta szuper erejét és általuk a törzs minden tagja meglepő gyorsasággal kelt át az ingoványos területen. Igen ám, de a mocsár végén még egy képzeletbeli hajót is meg kellett forgatnia a társaságnak úgy, hogy a hajón (azaz ponyván) egyszerre áll mindenki és egy pillanatra sem léphet le róla. Érzelemdús gyakorlat volt, ami több törzstagban is mély nyomokat hagyott, miközben elképesztően büszkék is voltak magukra azért, amiért támogatták egymást és sikerre vitték ezt az igazán nehéz feladatot. 

Ezután ismét útnak indult a törzs apraja-nagyja, míg a nagy fához nem értek, ahol egy különleges szerkezetet kellett megépíteniük úgy, hogy csak a jövőbe látók családja látta előre a tervrajzot. A szerkezeten át kellett juttatni a magukkal hozott kincseket és elemózsiát is megadott időre. Fontos volt a kommunikáció, a tervezés és együttműködés a családok között. Nagy volt a tét, de szerencsére sikerrel jártak. 

Logikai készségeiket a forog a kocka és a számos kalandozó játékban kellett igazán megmutatniuk. A forgatós játékban egy nagy téglatestet kellett eljuttatni a célba különböző akadályok kikerülésével, amíg a számos feladatban a számozott négyzetekben a sakkjáték bástyájának lépése alapján kellett magukat a célba juttatni. Mindkét játékban a gyógyítók kétszer bevethették képességüket és megmenthették a törzs tagjait a kieséstől. Nagyon sok fejtörés és próbálkozás után ezt a kihívást is sikerült teljesíteni.

A kihívás sorozat végén elérkezett az utolsó kihívás, ahol 30 másodperce volt a törzsnek, hogy hatástalanítsa a támadóink titkos fegyverét. Az Időnyerő család szuper erejének köszönhetően kétszer sikerült megállítani az időt és kidolgozni a sikeres stratégiát, melynek köszönhetően a törzs 0:29:45 idő alatt teljesítette a feladatot, így elnyerve méltó jutalmát, vagyis egy naplementés hajóutat. 

Az elmúlt időszak és a tábor rengeteg élményt, módszertani újdonságot jelentett a csapatoknak és persze nekünk is, hiszen újra és újra át kell gondolnunk, meg kell terveznünk például differenciálást, egyéb kihívásokat is jelentő helyzeteket. Így most egy egészen kicsit mi és a vitaklubok is pihennek, de ősszel újult erővel térünk vissza, találkozunk már jól ismert és most csatlakozó vitaklubokkal és folytatjuk a közösen megkezdett utat, hogy a párbeszéd, a vita és ez által a demokratikus készségek minél több fiatal mindennapjainak gyakorlatává váljon.

A táborban használt és itt a blogposztban jelölt gyakorlatok leírása ezen a linken érhető el.

 

 

2022-07-19T21:17:29+00:00