Egy amerikai önkéntes Budapesten
#Olvasmány 2016.01.16

Parker a középiskola és az egyetem között tart egy év szünetet, hogy felfedezze a világot. Az Ugandában töltött hónapok után most Magyarországra érkezett, és a DIA-ban fog önkénteskedni a következő időszakban. 

 

Hol nőttél fel?

 

Egy louisanai külvárosában nőttem fel. A legtöbb osztálytársamnak nem volt lehetősége más városban vagy akár államban folytatnia tanulmányait, ezért különlegesenek számított, hogy én Észak-Karolinába költöztem, ami nagyjából 13 óra autóútra van az otthonomtól. Nagyon meglepődtem, mikor az egyetem felajánlott egy ösztöndíj lehetőséget, melynek keretében fedezik az egy éves gap yearem költségeit.  

 

parker nyalóka

 

 

 

Miért döntöttél úgy, hogy az egyetem előtt gap yearre mész? (Parker egy egyetemi ösztöndíjjal egy éven át önkénteskedik a világ különböző országaiban. Az USA-ban ezt nevezeik gap yearnek. A szerk.) 

 

Nem igazán gondoltam erre a lehetőségre mielőtt az egyetem felajánlotta volna. Azért döntöttem úgy, hogy élek a lehetőséggel, mert mindig is nagyra tartottam a közösségi szolgálatot és a tapasztalati tanulást. Ezeknek a gyakorlásásra nincs is jobb lehetőség, mint egy gap year.

 

Mivel töltötted eddig az évet?

 

Az első három hónapot Ugandában töltöttem, ahol egy kis faluban egy családnál laktam. Az iskolában matektanárként kezdtem el dolgozni, ám hamar további feladatokat ajánlottak, amit örömmel fogadtam el. Mielőtt elhagytam a falut sikerült 13000 dollárt (majdnem 4 millió forintot) gyűjtenünk, amit egy rossz állapotben lévő közösségi tér felújítására költöttünk. Továbbá rendbehoztuk az összes tanulási segédeszközt és kidolgoztunk egy informatika tananyagot.

 

Miután befejeztem a munkát Ugandába turistaként meglátogattam Európa nagyvárosait. A folytonos mozgás és a rengeteg új ismerős, barát megtanított rá, hogy mennyire fontos a közösség és a kultúrákon átívelő kapcsolatok. Az utazásom vége felé már alig vártam, hogy újra megállapodjak valahol, beilesszkedjek egy új közösségbe és elkezdhessem az új munkám.

 

parker ház

 

Mennyiben volt más Uganda, mint amire számítottál?

 

Nagyon furcsa volt realizálni, hogy mennyire máshogy képzeltem el az országot mielőtt megérkeztem. Azt hittem, hogy az ugandai emberek veszélyesek, éheznek és betegek, pont mint ahogy a TV-reklámokban látható. Persze ezek létező problémák Ugandában, de én egy olyan közösségbe kerültem, amelynek tagjai teljesen mások voltak, mint amilyen képet a média fest róluk. Igazi emberek voltak. Olyan emberek, akik Facebookot használnak, kutyát tartanak és hasonló hobbijaik vannak, mint nekem. Ugyan néha nincs elég pénzük ételre és le vannak maradva az oktatás területén, de ez még nem jogosít fel minket arra, hogy áldozatként bánjunk velük. Ők is pont olyan emberek, mint mi. Talán nehezebb problémákkal szembesülnek, de nem leküzdhetetlenekkel.

 

Mi volt legnagyobb kulturális különbség, amivel szembesültél?

 

A laza, szinte hanyag hangulat még a szakmai munkában is. A helyiek gyakran egy óra késéssel jelentek meg megbeszéléseken.

 

Miben fejlődtél a legtöbbet?

 

Ha egy fejlődő országban él az ember, akkor az internethez és más technikai eszközökhöz való korlátozott hozzáférés sok időt hagy a gondolkodásra és önreflexióra.

 

Az Ugandában és európai utazással töltött idő alatt rengeteget fejlődtem az önvizsgálat és alkalmazkodás terén.

 

Mi a legkedvesebb emléked?

 

Egy régi barátom felajánlotta, hogy saját kezűleg készített ruhákat küld nekem Ugandába. A csomag érkezése után pár napig nem foglalkoztam vele, ám a barátom hamar rákérdezett, hogy esetleg van-e pár képem a helyiekről, amint viselik a ruhákat. Megígértem neki, hogy küldök fotókat, amilyen hamar csak lehet. Így gyorsan megkértem a szállásadóm lányát, hogy át tudna-e hívni pár lányt, hogy lefotózzam őket a ruhákban.

 

– Winnie, ezek a ruhák kislányokra valók, a barátaid egy méterrel magasabbak, mint kéne – szóltam, amikor megláttam, hogy három idősebb barátjával tér vissza a faluból. Ám nem volt sok választásom, ők álltak modellt a fotózáshoz, bár a kis ruhákat pólóként viselték. Miután végeztünk az egyik lány félénken megkérdezte:

 

– Parker tanár úr, visszarakjuk a ruhákat a szobába?- kiéreztem a hangjában csengő csalódottságot.

 

– Miért, mit szeretnétek csinálni velük? – kérdeztem. Semelyikük sem szólalt meg. – Meg akarjátok tartani?

 

Három mosolygós arc volt a válasz. Meglepődtem a dolgon, hiszen nem gondoltam, hogy ők hordani akarnák ezeket a ruhákat. Csak ekkor kezdett el feltűnni, hogy ezek a színes, új ruhák mennyire elütnek a piszkos és régi szoknyájuktól. Utólag nagyon figyelmetlennek éreztem magam, hogy nem vettem észre az igényeiket és boldog voltam, hogy végül ők lettek a ruhák új tulajdonosai.

 

Aznap délután az egyik lány elsétált az ajtóm előtt és azt suttogta:

 

– Parker tanár úr, Isten áldja.

 

parker lányok

 

Ajánlanád a Gap Year-t másoknak?

 

Mindenképpen. Akár a jövőbeli munkád, akár tanulmányaid során borzasztóan hasznosnak fog bizonyulni az az egy év, amit önállóan tanulással és egy közösség segítésével töltöttél. Már az elmúlt pár hónap alatt rengeteget változtam és fejlődtem.

 

Ha többet szeretnél tudni a gap yearről, akkor olvasd el azt a cikkünket.

 

az interjút készítette: Vujovits Júlia