A Közterem foglalkozásainkon meg szoktuk kérni a pedagógusokat, osztályfőnököket, hogy legyenek benn a foglalkozáson, és figyeljék meg a diákokat, az osztály működését. Minden alkalmat követően egy beszélgetés során körül is járjuk a megfigyeléseket, tapasztalatokat, és igyekszünk előmozdítani azt, hogy lásson a pedagógus valamilyen eltérést, változást, kiderítjük, volt-e valami meglepő? Vajon mennyire könnyű maga az elmozdulás? És vajon mennyire könnyű meglátni a változást? 

Kitörés

Néhol nagyon nehéz kilépni a pedagógus szerepből, pláne, amikor minden nap a diákokkal van a szakember, és kialakult egy kép benne, arról, ki hogyan működik. Ez ad egy fajta bizonyosságot is, nem kell újra és újra végiggondolni, hogy hova helyezzünk egy-egy diákot az osztály működésében. Ugyanakkor rögzülhetnek is diákok olyan szerepben, ami nem szolgálja a fejlődésüket, és következmény lehet az is, hogy egy-egy diák (vagy szélsőségesebb esetben egy-egy osztály) negatívan tekint saját magára, ezért nem is próbál másfajta viselkedést preferálni, hiszen úgyis elkönyvelte őket a környezet ezek alapján a címkék alapján (osztály bohóca, “nem törődöm”, lusta …).

A változás „nyakon csípése”

Fontos a folyamatban tudatosítani azt is, hogy a kis változás is változás, és erre nekünk trénerként rá kell tudnunk mutatni. Szoktuk tapasztalni, hogy a pedagógus túl nagy lépést szeretne előidézni túl kevés idő alatt, ezért fontos megfogalmaznunk, hogy adott időmennyiség alatt a tapasztaltak tükrében milyen fokú változást reális elérni. Fontos egyfajta szemléletváltás a pedagógus számára, hogy képes legyen kis változásokat is nyakon csípni, és látni a fejlődés mértékét, hogy minden egyes kis változás hozzájárul a közösen kitűzött, reális cél eléréséhez. 

A pozitív visszajelzésről

A pozitív visszajelzést sokszor adottnak vesszük, nem is jegyezzük meg a másik embernek, azt gondoljuk, szóra sem érdemes, ez a természetes és elvárt viselkedés. Ugyanakkor, ha megpróbáljuk megfogalmazni és közölni azzal, akit érint, az változást idézhet elő abban, akinek mondjuk. 

A pozitív visszajelzés jól esik annak, akinek adják. Fontos azonban, hogy a visszajelzés tényleg reális, tényeken és adatokon alapuló legyen, és lehetőség szerint, amikor megtörténik az adott pozitív tett, cselekedet, akkor közöljük a diákkal. Így jobban kötni fogja az adott eseményhez, és mivel az emberek szeretik, ha megdicsérik őket, nagy eséllyel azon lesznek, hogy ezt a dicséretet lehetőség szerint még többször előidézzék, egy hasonló viselkedési formával.

Éppen ezért mi magunk is tréningek során kiemeljük, ha valami jól, vagy a megbeszélteknek alakult (például ha az előző órán nem voltak pontosak a diákok, és erre visszajelzést adtunk, hogy ez nem jó, de a következőre pontosak lesznek, akkor érdemes erre is visszajelzést adnunk). 

A reflexióról

Szeretjük a diákokkal értékeltetni magukat. Például arra a kérdésre, hogy mennyire vagy elégedett azzal, amit ma beletettél a foglalkozásba, és ad egy számot (például 5 fokú skálán 3-ast), érdemes kitérni arra, hogy mit kellene tennie ahhoz legközelebb, hogy ez a 3-asról elmozduljon a 4-es felé. Izgalmas, de erre a kérdésre általában tudnak válaszolni a diákok (például kedvesebbnek kellene lennie másokkal). Ez a reflexió – főleg ha fel is kerül egy közös csomagolópapírra az egész osztály esetében – sokat tud segíteni, hogy azért a célért mindenki egyénileg a saját készségeinek megfelelően tehessen. 

Egy kis kitérő a video home training-ről (vagy más néven videótréningről) 

A szociális munkások által is használt alapvetően holland módszertan a videotréning, melyben a családról hétköznapi működésük közben videó felvétel készül, melyet elemezve és átbeszélve a családdal megerősítésre kerülnek azok a kívánatos kommunikációs formák, melyben a fiatal sikeresen tudott együttműködni egy-egy családtaggal, illetve melyben a kapcsolat minősége pozitív irányban tud változni. Ez a módszer is alátámasztja a pozitív megerősítés fontosságát, és annak tanulhatóságát is. Maga a módszer felhasználása izgalmas lehetne középiskolai keretek között, mivel sokszor nehéz a berögzült dinamikákon túl újabbakat felfedezni. Egy-egy videó anyag jelentősen hozzájárulhatna a tények, megtörtént események elemzéséhez. (Még több információ a  módszerről például itt található).

Változás

Mi a foglalkozásainkon többek közt azt is célul tűzzük ki, hogy tetten érjük a változást – azaz támogassuk a pedagógust abban, hogy észrevegye a kis egyéni fejlődéseket a folyamatban -, illetve a diákok számára megmutassuk, nem szükséges azokhoz a szerepekhez ragaszkodniuk, amelyek kialakultak az osztályban. Mindig lehet fejlődni, javítani az osztály légkörén és együttműködésén, és az osztály dinamikájának változása lehetővé teszi az egyéni szerepek fixálódásból történő elmozdulását. Mi ezért dolgozunk, a diákok számára folyamatos visszajelzéseket adunk, az ő reflektív gondolkodásukat fejlesztjük, illetve a pedagógust ha szükséges szemléletváltozásban támogatjuk, hogy meglássa a kis változásokat,és ha mi eljövünk az osztályból képes legyen ő maga is pozitív megerősítésre, vagy olyan alapgyakorlatok levezetésére, melyet élveztek a diákok, vagy amelyben jobban fognak funkcionálnak saját osztályukban. 

A bejegyzést írta: Kiss-Korenyák Szofi