Elérkeztünk visszajelzésről szóló cikksorozatunk harmadik, utolsó részéhez, amiben a diákokkal történő foglalkozás tervezéshez adunk ötleteket, és bemutatunk egy diákokra szabott konkrét példát is. Az első cikket ITT, a másodikat ITT találod.

Ha szakemberként a diákok visszajelzési készségét szeretnénk fejleszteni, akkor mindenképp szánjunk időt az alábbiakra:

Az előkészítés során:

• saját élményre a témában*;
• foglalkozástervezési, csoportdinamikai alapokra (ezt a könyvet szívből ajánljuk ehhez);
• szakmai felkészülésre, tervezésre;
• kisebb, kellemes légkörű csoport kialakítására;
• a téma relevanciájának felmérésére és ezt követően a diákok beavatására.

A foglalkozástervben:

• olyan feladatokra, amelyek megmozgatják, felrázzák őket, érzelmeket váltanak ki belőlük (például jégtörő és kommunikációs gyakorlatok – itt található egy játékgyűjtemény, itt pedig keresési feltételek beállításával lehet célzottan gyakorlatokat keresni);
• empátia növelő gyakorlatokra (például értő figyelem gyakorlását célzó feladatok – erről a témáról itt találtok egy konkrét tematikát. Ezek a gyakorlatok főként azért fontosak, hogy a visszajelzés adója és kapója is jobban kommunikálja vagy értse magát a visszajelzést);
• az én-közlés gyakorlásához, megfogalmazásához szükséges érzelmek felismerésére, gyakorlására (például játszhatunk a diákokkal érzelem-activity-t, amikor egyes érzelmeket el kell játszani. Érzelem listát itt találtok.);
• és tudatosításra, amit segíteni tud egy szempontsor, amelyet a diákok követni tudnak (lásd a témában írott második cikket: Pozitivitás-Fejlesztő szándék-Konkrétum-Hatás …) Külön gyakorlatként, elemezni is lehet az egymásnak írott visszajelzéseket ezek mentén, hogy minden szerepel-e bennük.

Ha szeretnénk a visszajelzési készség fejlesztését az asszertivitás fogalmának bevezetésével tovább árnyalni, akkor javasoljuk az alábbi gyakorlatok beépítését is:

• a passzív-agresszív-asszertív viselkedéstípusok bemutatását (egy megfelelő visszajelzés asszertív, azaz egyszerre önérvényesítő és együttműködő – itt egy rövid és tartalmas cikk a különbségek érzékeltetésére).
• olyan szituációs gyakorlatokat, amelyek életszerűek, megmozgatják őket és közel állnak hozzájuk, amelyekben gyakorolhatják a megfelelő visszajelzés készségét (ezek lehetőleg ne konkrét, megtörtént szituációk legyenek, hanem olyanok, amik megtörténhetnének és foglalkoztatja a diákokat. Alább hozok erre egy példát.).
• egy átlátható modellt, amelybe könnyű behelyettesíteniük a mondandójukat (több különböző és könnyen megjegyezhető modell létezik, a FÉKEKről például itt egy rövid leírás).

Hozok egy olyan példát, ami diákok esetében előfordulhat. Ezen a példán keresztül mutatom be, hogyan képzelhető el egy visszajelzés „diákmódra”.

Szituáció:

Egy diákcsapat közösen készül egy órára, ahol prezentálniuk kell. Míg van, aki sok időt és energiát fordít arra, hogy jól sikerüljön a prezentáció, más kevesebb energiát tesz bele, és az egyeztetéseket sem veszi komolyan. Az alábbi leírás a prezentáció utáni párbeszédre és a visszajelzés adásra egy lehetséges példa:

• A: Hogy érzed most magad a közös prezentációnk után? (cél: párbeszéd kezdeményezése)
• B: Köszi, jól, megkaptuk az ötöst.
• A: Hát igen, én viszont kicsit furán vagyok. Megengeded, hogy beszéljek picit arról, mi volt nekem nehéz a közös feladat során? (cél: kérdezés, engedélykérés, partneri viszony éreztetése)
• B: Persze, oké.
• A: Köszi. Tetszett, hogy a prezentációba tök jó képeket illesztettél (cél: pozitív visszajelzés). Viszont rossz érzés volt, hogy többször kerestelek, nem vetted fel a telefont és nem hívtál vissza. Nem tudtunk egyeztetni, hogy egységes legyen a prezentációnk (cél: konkrét, tényszerű helyzet bemutatása). Csalódott voltam, hogy a végén összecsapott munkának tűnt kívülről, pedig szerettem volna, ha szép, egységes lesz (cél: én-kommunikáció, hatás kifejtése, fejlesztő szándékú visszajelzés, egyszerű, lényegre törő megfogalmazás)

Természetesen először mindig furcsa ezeket megfogalmazni, és mivel eltérően kommunikálunk, mint korábban, lehet hogy furcsán néznek ránk. Viszont jó hír, hogy minél többet gyakoroljuk, annál életszerűbbek és természetesebbek lesznek ezek a mondatok. És minél többet gyakoroljuk, annál könnyebben fog menni.

Sok sikert, jó gyakorlást!

*****

* Asszertív tippek

1. Képződés – A legjobb, ha van lehetőségünk részt venni jó szakmai színvonalú asszertív kommunikációs képzésen. Kérdezzük körbe ismerőseinket, hogy tudnak-e ajánlani ebben a témában képzéseket.
2. Tudatosítás – naplóírás és önmegfigyelés által (Mely helyzetekben vagyunk asszertívebbek? Miért vagyunk asszertívebbek? Milyen körülmények járulnak ahhoz, hogy asszertívebben működjünk? Mikor voltunk utoljára asszertívek?)
3. Gyakoroljunk írásban – pl. e-maileken
4. Elfogadás – Kezdjük ott, ahol a legnagyobb esély van a visszajelzés elfogadására (közeli barátok, család)
5. Gyakorlás – Gyakoroljunk, gyakoroljunk, gyakoroljunk! 😊

Korenyák Szofi