Előző cikkünkben arról írtunk, hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy visszajelzést tudjunk adni, illetve ifjúsági szakemberként elősegítsük, hogy a diákok egymásnak is konstruktívan legyenek képesek visszajelezni.

Ez a rész a ráhangolásról és a hogyan-ról szól.

Ha a diákok megtapasztalják, hogy egy-egy fejlesztő szándékú visszajelzés miért hasznos, akkor ők is szívesebben fognak erre törekedni a saját élethelyzeteikben.

Ahhoz, hogy ez kialakuljon egy adott közösségben, sok beszélgetésre van szükség, illetve arra, hogy megfogalmazhassák, hogy hogyan voltak, mit éreztek különböző helyzetekben, és ehhez bizony nagy fokú bizalomra van szükség. Szóval ez egy oda-vissza ható folyamat, amire érdemes időt szakítani.

A legjobb, ha a közösségen belüli visszajelzés hasznát ők maguk fogalmazzák meg. Szakemberként különböző kérdésekkel segíthetjük őket, hogy motiváltabbak legyenek a visszajelzések adására és fogadására.

Lássunk néhány kérdést, ami segít ráhangolni őket a visszajelzésekről való gondolkodásra:

• Kaptál-e már olyan visszajelzést, aminek nem örültél? Miért lehetett ez? Milyen érzéseid lettek ettől? Mire lett volna szükséged ahhoz, hogy kellemesebben érezd magad?
• Milyen volt az a visszajelzés, aminek igazán örültél? Szerinted miért estek jól ezek a szavak?
• Miért lehet hasznos egy jól megfogalmazott visszajelzés?
• Milyen egy jó visszajelzés?
• Ki mikor tud jó visszajelzéseket megfogalmazni? Mikor könnyű jó visszajelzéseket megfogalmazni?
• Szerinted miért fontos, hogy így fogalmazzuk meg egymás számára a mondandónkat?

Egy ilyen beszélgetést követően például az alábbi tanulságok vonhatóak le, ha rendszeresen adnak egymásnak építő jellegű visszajelzéseket:

• sokkal őszintébben tudnak egymáshoz viszonyulni, amitől az osztály légköre jobbá válik;
• hatékonyabban tudnak együttműködni osztályon belül akkor, amikor közösen megoldandó probléma vagy feladat van;
• legközelebb elkerülhetik a visszatérő hibákat (hibák amúgy mindig lesznek, az a kérdés, hogy mit kezdünk velük);
• ezek által sikeresebbek lehetnek egy-egy feladat végzése során, vagy a csoportmunkában.

És most lássunk néhány támpontot ahhoz, hogy hogyan érdemes szakemberként a diákok számára visszajelzést adni:

• Pozitivitás: hajlamosak vagyunk kizárólag a negatív dolgokat kiemelni, ne felejtsük el kiemelni a pozitív dolgokat. Ha például valaki általában figyelmetlen, de egy alkalommal figyelmesebb, érdemes ezt visszajelezni számára. Az elismerés motivál, és a legtöbb esetben azt idézi elő, hogy az egyén törekedni fog arra, hogy legközelebb is hasonló elismerésben legyen része.
• Fejlesztő szándék: nagyon fontos a pozitív visszajelzés, viszont ettől még ne felejtsük el a fejlesztő szándékú visszajelzéseket sem. Mindjárt más, ha nem negatívumként, hanem fejlesztendő területként keretezzük át az adott dolgot. A negatív visszajelzés, bezár és sokszor úgy tűnik, nem is lehet változtatni az adott helyzeten. Ha azonban lehetőségként mutatjuk meg, akkor rögtön egy jövőbeli célt is megfogalmazunk, amiben rávezetjük az érintettet, hogy az, ami a múltban vagy a jelenben „negatív”, az a jövőben átfordítható. Ehhez kapcsolódóan itt megtaláltok egy rövid összefoglaló videót Carol S. Dweck-től a fejlődési szemlélet fogalmáról és szívből ajánljuk a könyvét is, mely magyarul a Szemléletváltás címet viseli. Összességében pedig: azzal, hogy beszélünk arról, ami MOST MÉG nem ment annyira jól, azt segítjük elő, hogy reálisan lássa magát az, akinek visszajeleztünk.
• Konkrétum: konkrét viselkedésre és ne általános megfigyelésekre támaszkodjunk. Konkrét megfigyelésekkel és ne általános személyiségbeli hiányosságokkal érveljünk.
• Hatás: arról beszéljünk, hogy belőlünk mit váltott ki az adott helyzet, ránk milyen hatása volt. Ezáltal fogalmazzuk meg a másik viselkedését (azaz ne azt mondd, hogy “Lusta és megbízhatatlan vagy”, mert az a legkevesebb, hogy ez védekezést vált ki a másikból, hanem például úgy, hogy “Dühös voltam, hogy hiába vártam rád, nem jöttél.”). Ez az úgynevezett én-kommunikáció.
• Tud-e rajta változtatni: olyan visszajelzést adjunk, amire a másiknak hatása lehet, azaz tud rajta változtatni. Ehhez persze arra is szükség van, hogy mi magunk higgyünk abban, hogy ez megtörténhet.
• Rövid: legyünk rövidek, lényegre törőek.
• Párbeszéd: alakítsunk ki párbeszédet – azaz legyen a másiknak lehetősége reagálni. Tegyünk fel kérdést: Mit gondolsz? Te hogyan látod? Hogy vagy?

A következő bejegyzés néhány konkrét példát fog tartalmazni arra vonatkozóan, hogy milyen gyakorlatokkal lehet fejleszteni csoporton belül a visszajelzés képességét.

Egy hét múlva találkozunk! 🙂

Korenyák Szofi