A reflexió iskolája 1#
#Szertár 2016.12.16

A DIA stáb találkozóin egyre gyakrabban merül fel a reflexió témája:  mit tehetnénk annak érdekében, hogy a fiatalok tudatosabbak, önreflexívebbek legyenek mindabban, amit csinálnak? 

 

 

milky-way-1023340_960_720

 

Aki foglalkozott már a tapasztalati tanulás pedagógiai hátterével,  tudja, hogy a tanulási folyamat egyik kulcsmomentuma a tanultak tudatosítása, vagyis a reflexió.

 

“Nem az élményből tanulunk, hanem az élményre adott reflexióból.”

 

– mondá Dewey, és valóban: a minket ért élmények puszta történések maradnak, míg nem tudatosítjuk a jelentőségüket, nem értelmezzük a következményeiket, nem figyeljük meg, hogyan hatottak ránk. Minden bizonnyal nagyon más lenne az életünk, ha nem tudnánk önmagunkra, másokra és a körülöttünk lévő világra reflektálni. Ha nem értékelnénk, tudatosítanánk a saját működésünket, érzéseinket és a rajtunk kívül álló történéseket, képtelenek lennénk a változásra és a fejlődésre.

 

 

A reflexió és tudatosítás mozzanata tehát minden tanulási helyzetben fontos lehet, a szemléletformálást, készségfejlesztést célzó tanulási folyamatokban viszont egyenesen megkerülhetetlen. Hiszen az, hogy a másodfokú egyenlet megoldóképletét sikerült-e elsajátítanunk viszonylag egyszerűen nyomon követhető, míg az, hogy egy hajléktalanszállóban végzett közösségi szolgálat változtatott-e a szegénységgel kapcsolatos előítéleteinken érezhetően egy összetettebb kérdés. Így amikor egy DIA-s foglalkozás – legyen az egy iskolai vitanap, egy közösségi szolgálati akció, egy problémamegoldásra fókuszáló csoportmunka – végén körben ülünk a diákokkal, és arról kérdezősködünk, hogyan élték meg az eseményeket, elsősorban nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy tízes skálán mennyire érezték jól magunkat (bár ez is fontos).

 

Azt akarjuk tudni, hogy mi változott. 

 

Csakhogy: a fiatalok nagyon nehezen tudnak erre a kérdésre bármit is válaszolni. Biztonságos légkör, idő, türelem és facilitátori bravúrok egyaránt szükségesek ahhoz, hogy a csoporttal túllépjünk a “Jó volt.” és “Tetszett.” semmitmondó visszajelzéseken. És noha az egész “műsor” valódi értelme és célja ez a 30 perces beszélgetés a foglalkozás végén, mégis ez a fél óra jelenti a legnagyobb nehézséget és kihívást. Mert reflexívnek lenni egyáltalán nem könnyű. Arról beszélni, hogy mi történt, az milyen érzéseket és benyomásokat keltett, sok fiatal számára egyáltalán nem magától értetődő, természetes helyzet. Olykor megpróbálnak viccelődéssel kimenekülni a szituációból ahelyett, hogy felvállalnák önmaguk felvállalásának kockázatát. Máskor megpróbálják kitalálni a facilitátor elvárásait, hogy a “helyes választ” modják. Néha egyszerűen fáradtak, és már csak arra tudnak gondolni, hogy elérjék a buszt haza. És legtöbbször: nem is értik, hogy egyáltalán mi értelme van megbeszélni, milyen napjuk volt. Nekünk pedig sokévnyi foglalkozástervezés és -megvalósítás után be kellett látnunk, hogy mindezzel valamit kezdenünk kell. Vagyis

 

reflektáltunk, és rájöttünk, hogy reflexiót kell tanítanunk

 

Első lépésként arra törekszünk majd, hogy a reflexió és tudatosítás témakörében szakmai cikkeket írjunk és inspiráló példákat, ötleteket gyűjtsünk. És mindjárt adódik egy kiváló appropó, amelyet kár lenne kihagynunk: mindössze két hét maradt a 2016-os évből, ami ideális alkalom a reflektálásra, a történtekre való visszatekintésre, tanulságok levonására. Íme tehát

 

3 tipp arról, hogyan értékeljük az évet a fiatalokkal

 

1. Szimbólum

 

Kérjük meg a diákokat, hogy gondolkodjanak el azon, mi jelenthetné számukra a 2016-os év jelképét? Mi az a tárgy, jelenség, szó, fogalom, ami a legjobban kifejezi számukra az elmúlt 12 hónapot? Kérjük meg a fiatalokat, hogy ezt a szimbólumot osszák meg a csoporttal, és mondják el azt is, miért éppen ezt a jelképet választották? 

 

2. Hová állsz? (Véleményvonal)

 

Mondjuk el a diákoknak, hogy állításokat fognak hallani, és a feladatuk az, hogy foglalják el a helyüket a teremben egy képzeletbeli vonal mentén, amelynek az egyik vége azt jelképezi, hogy teljesen igaz rájuk az adott állítás, a másik vége pedig azt jelenti, hogy egyáltalán nem igaz rájuk. A vonal két végpontja között bárhová állhatnak így egészen különböző véleményárnyalatokat jeleníthetnek meg. Az állítások elhangzása után beszélgessünk a diákokkal arról, hogy ki miért éppen az adott helyet választotta. 

Néhány lehetséges állítás a feladathoz:

Az idei évem olyan volt, amilyennek elképzeltem.

Teljesen elégedett vagyok azzal, amit az idei évben elértem.

Idén is éltem a lehetőségekkel és nem futottam el a kihívások elől.

Örülök annak, hogy véget ér ez az év.

Ha az elmúlt évemről filmet forgatnának az egy kalandfilm/szappanopera/romantikus film/filmdráma lenne. 

 

3. Interjú

 

Alkossunk párokat (olyan diákokból, akik nincsenek feltétlenül sülve főve együtt egész évben). Készüljünk interjúkérdésekkel, amelyeket kis kártyákra írunk, és adjunk egy-egy pakli kérdést minden párosnak. A feladat első felében (pl. 15 perc erejéig) a pár egyik tagja kérdéseket tesz fel, a másik tagja pedig válaszol (majd az idő leteltével cserélnek). Ha úgy érzik, hogy már kivestéztek egy kérdést, akkor húzhatnak egy újabbat a pakliból. A lényeg nem az, hogy átszáguldjanak az összes kérdésen, sokkal inkább, hogy elgondolkodjanak. 

Néhány lehetséges kérdés:

Mi volt a legjobb dolog, ami idén történt veled?

Mi az a három dolog, amit kihagytál volna az idei évből?

Mond járom sikerélményt az elmúlt 12 hónapból!

Mi az, amire egyáltalán nem vagy büszke az elmúlt évből?

Mondj három olyan embert, aki fontos szereplő volt az elmúlt évedben! Miért éppen őket választottad?

Mi a legfontosabb három dolog, amit idén tanultál?

Melyik a legviccesebb emléked az idei évből?

Ha újraélhetnéd az elmúlt 12 hónapot, min változtatnál?

 

+1 ötlet: Éviránytű

Egyéni és csoportos reflexióra is nagyszerű eszköz az éviránytű kitöltése, amely egyszerre teszi lehetővé az elmúlt év értékelését, és a jövőre vonatkozó tervezést. Az aktuális Éviránytű itt letölthető.

 

Szöveg: Takács Viktória

Fotó: unsplash.com