A civilségről
#Olvasmány 2017.02.13

Ha az elmúlt hetekben nyomon követtétek a hazai sajtót, találkozhattatok azzal a jelenséggel, hogy a civil szervezetek újra a közbeszéd célpontjaivá váltak. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megfogalmazni és eloszlatni néhány tipikus tévhitet. 

 

 

 

Valódi demokrácia elképzelhetetlen civil kezdeményezések nélkül. A civil szervezetek amellett, hogy fontos közösségi célokért és értékekért dolgoznak, olykor olyan társadalmi problémákra is felhívják a figyelmet, amelyekkel az állam nem tud vagy akar foglalkozni. Angol nyelvterületen létezik erre egy találó kifejezés, a whistleblowers – ami nyers magyar fordításban sípfújót jelent. Emberek egy olyan csoportjára utal, akik érzékelnek releváns problémákat, amelyeken a többség átsiklana, és ahelyett, hogy megelégednének a többség véleményének kényelmével, felemelik a hangjukat. Vagyis megfújják a sípot. Fújják a sípot, mert bántja őket, hogy nagyvállalatok a bolygó érdekeit háttérbe szorítva termelnek profitot. Fújják a sípot, mert igazásgtalannak tartják, hogy bizonyos társadalmi csoportok nem tudnak élni a szavazati jogaikkal. Fújják a sípot, mert az állam elfeledkezik azokról, akiknek a legtöbb segítségre lenne szükségük. 

 

A sípfújókra könnyű vészmadárként, kerékkötőként, problémaként vagy szélsőséges esetben árulóként tekinteni. Hangoskodnak a sajtóban az iskolarendszer anomáliái miatt, nem értenek egyet a döntéshozókkal, mindenféle kezdeményezésekkel akadályozzák a törvényhozás olajozott gépezetét, elgyalogolnak az Európai Bíróságig, hogy érvényt szerezzenek a jogoknak, útját állják a fejlődésnek pár fa miatt, stb. Látszólag minden sokkal egyszerűbb lenne, ha ők nem lennének. 

 

A síp érted is szól…

 

Csakhogy nagyon veszélyes, és az egész közösség életére nézve óriási károkat jelentene, ha a sípok elhallgatnának. A vita, a nézetek ütköztetése a demokrácia egyik alapja, amitől nem félni kell, hanem felkészülni rá. A mindenkori hatalom egyik feladata, hogy partnerként tekintsen a nem-kormányzati szereplőkre annak érdekében, hogy minél hatékonyabban tudja szolgálni azokat, akik megválasztották, és akik a befizetett adójukkal biztosítják a működését. A köz szolgálata azt is jelenti, hogy a köz szolgái észlelik a problémákat, és minden erejükkel, lehetőségükkel, hatalmukkal azon vannak, hogy orvosolják azokat, és jobbá tegyék az emberek életét. Ebben a feladatukban hatalmas segítséget jelenthetnek a civil szervezetek, amelyek felhívják a figyelmet a rendszerhibákra, az akkut problémákra, a döntések igazságtalan következményeire. Nem eltakarítani kell tehát a sípfújókat, hanem meghallgatni őket. 

 

Ha a társadalom elkezd ellenségként tekinteni a nem-kormányzati szervezetekre, annak beláthatatlan következményei lehetnek a közösség egészére nézve. De még ennél is nagyobb veszély a civilek munkájával szembeni közönyösség: sokan érzik úgy, hogy az ő életükre egyáltalán nincs hatással az, hogy ezek a szervezetek léteznek-e vagy sem. Pedig a szervezetek, amelyek egy igazságos, szolidáris, jogszerű, demokratikus vagy korrupciómentes működésért emelik fel a szavukat érted is fújják a sípot. 

 

Az alábbiakban pedig következzen néhány gyakran ismételt kérdés, amellyel a fiatalokkal való beszélgetésekben vagy a közbeszédben olykor találkozunk.

 

Mitől lesz valami civil?

 

A magyar nyelvben a civil nem feltétlenül pozitív előjelű szó, mert gyakran hallható olyan összefüggésben, hogy: civilek a pályán vagyis amatőrök, nem profik. A Magyarországon jelenleg bejegyzett mintegy 60 ezer (!) szervezet fontos hányada ugyanakkor nem amatőrök társulata, hanem hosszú évek óta egy adott területen aktív, mértékadó szakmai tapasztalatokkal rendelkező közösség. 

 

Más nyelvekben úgy is hívják őket, hogy: nem kormányzati szervezetek (non-governmental organizations, NGO’s), civil társadalmi szervezetek (civil society organizations) vagy alulról jövő kezdeményezések (grassroot initiatives/organizations). Tehát a civil szervezetek olyan szervezetek, amelyeket szabad polgárok hoznak létre egy konkrét céllal. Ezekre a szervezetekre jellemző a rugalmasság, az innováció, az átláthatóság és a nyílt kommunikáció, hiszen az is szerepel a céljaik között, hogy a nyilvánosság megismerje az általuk kezelt problémát, és a megoldást. 

 

A civil (nem kormányzati) kezdeményezések csak szervezeteken keresztül valósulhatnak meg?

 

Természetesen nem, hiszen vannak olyan esetek, amikor állampolgárok elkezdenek szerveződni egy általuk fontosnak tartott probléma orvoslására. Ilyen volt például az addig soha nem látott szolidaritási hullám a vörösiszap katasztrófa, vagy a Széll Kálmán téri óra-akció, stb. Ezek mögött nem áll feltétlenül formális szervezet, és kifejezik a polgároknak azt a vágyát, hogy ne menjenek el szótlanul bizonyos jelenségek mellett.

 

Mit csinálnak a civil szervezetek?

 

Olyan ügyeket képviselnek, oldanak meg, amelyeket az állam elhanyagol. A civil szervezetek jelen vannak az egészségügyben (betegellátás, betegjogok képviselete, hospice központok), a közoktatásban (tanodák, szakmai műhelyek, szakkörök, klubok, szakmai szervezetek), az érdekérvényesítés területén (emberi jogok, kisebbségek jogai, korrupció-megelőzés), a helyi közösségekben (közösségfejlesztés, környezetvédelem, drogprevenció, idősgondozás, hagyományőrzés). Olyan problématerületeken van általában szükség erős civil szervezetekre, amelyekben az állam nem tud vagy nem akar jelen lenni. 

 

Nem az állam dolga lenne, hogy megoldja ezeket a problémákat?

 

Népszerű az állampolgárok körében az az elképzelés, hogy a civilek olyan munkát végeznek, ami valójában az állam feladata lenne, vagyis nem stabilan működő szervezetekre lenne szükség, hanem inkább erősebb, hatékonyabb államra. Bár lehet érveket felsorakoztatni emellett az álláspont mellett, nem realisztikus, hogy az állam a problémák minden szintjén jelen legyen: nincs kapacitása arra, hogy tökéletesen átlássa ezeket a problémákat, nem elég gyors ahhoz, hogy ezekre reagálni tudjon, és nem is feltétlenül rendelkezik  a szükséges szakemberekkel a megoldáshoz. Az állam sokkal  átfogóbb célok és problémák megoldásán dolgozik, amelyek elérése érdekében kész figyelmen kívül hagyni részletkérdéseket és következményeket. A civilek egyfajta belső jelzőrendszerként szolgálnak, hiszen közel vannak az érintettekhez, és részt tudnak venni a problémák megoldásában is, hiszen általában egy vagy akár több szakterületen kompetensek. Amikor például Magyarországon néhány éve követelezővé vált a közösségi szolgálat az érettségit adó középiskolákban, az állam nem számolt azzal, hogy ez mennyire felkészületlenül éri majd az intézményeket.  Akkor a DIA kapacitásaihoz mérten nyújtott segítséget iskoláknak és pedagógusoknak abban, hogy megbirkózzanak a feladattal, mert ismertük az érintettek problémáit, és sokéves tapasztalattal rendelkeztünk a közösségi szolgálat módszertana terén. 

 

Honnan és mire van felhatalmazásuk a civileknek?

 

A civil szervezeteket szabad állampolgárok hozzák létre annak érdekében, hogy egy általuk fontosnak tartott problémát, ügyet képviseljenek, megoldjanak, jobbá tegyenek. Hogy honnan van erre felhatalmazásuk? Az egyesülési és gyülekezési jog olyan alapvető szabadságjog, amelyet az Alkotmány biztosít az állampolgárok számára, vagyis lehetővé teszi, hogy állampolgárok egy-egy társadalmi ügy megoldása érdekében társuljanak és szervezeteket hozzanak létre.  A szervezet konkrét működését több tényező is szabályozza, ezek közé tartozik a civil törvény, a szervezet alapító okirata, a kuratórium vagy egyesületi tagság, stb.

 

Miért van szükségük egyáltalán pénzre?

 

A civil szervezetek elképesztő mennyiségű energiát fordítanak arra, hogy megteremtsék a működésükhöz szükséges anyagi hátteret. Ez egy komoly feladat, amit sok évig építenek fel. Bevételi forrás jelenthetnek pályázatok, egyéni adományok, közösségi finanszírozás (crowd-funding), vállalati támogatások, jótékonysági akciók, a szervezetek által nyújtott szolgáltatások, stb.

 

Tartja még magát az a hiedelem, hogy a  valódi civilek mind önkéntesek, tehát egy szervezetnek nincs is szüksége, a fizetésért végzett munka egy civil szervezetben nem is civil. Ez tévedés. Akárcsak a munka világának valamennyi területén, a civil szervezetek esetében is szükség van felkészült szakemberek stabil jelenlétére ahhoz, hogy a szervezetek valóban érdemi hatást tudjanak elérni. Rengeteg civil szervezet végez felelősséggel, komoly kihívásokkal, szakmai feladatokkal járó munkát. És bár rengeteg nagytudású szakember tevékenykedik a hazai civil szektorban önkéntes, pro-bono alapon, ha a szervezetek nem tudják megfizetni a feladatok elvégézéséhez szükséges szakemberek munkáját, akkor nem tudnak kiszámíthatóan, stabilan és hosszú távon eredményesekké válni. 

 

Tehát a civil szervezetek a bevételüket a szervezet működtetésére fordítják vagyis annak a küldetésnek a megvalósítására, amiért létre jöttek. Például, ha azzal a céllal jött létre a szervezet, hogy hátrányos helyzetű gyerekek életminőségét javítsa, és ennek érdekében fenntart egy tanodát, akkor ő jogosan fordítja a bevételeit a tanoda működtetésére, a gyerekek fejlesztésére, stb.

 

Elfogadhat-e egy civil szervezet külföldi támogatótól pénzt?

 

Magyarország 2004 óta tagja az Európai Uniónak, és magyar szervezetek és vállalatok jogosultak Európai uniós támogatások igénybe vételére. Ezen kívül számos nemzetközi szervezet biztosít támogatást (szigorú feltételekkel) civil szervezetek számára. Semmilyen hatályos törvény vagy jogszabály nem tiltja, hogy egy szervezet külföldi forrásból működjön, a lényeg, hogy átláthatóak legyenek a források és a szervezet a gazdálkodása, a tevékenységek és költések összhangban legyenek a szervezet küldetésével.

 

Fogadhat-e el civil szervezet kormányzati támogatást?

 

Sok országban kiváló viszony van civil szervezetek és a kormányzat között, hiszen azok felismerik, hogy a professzionálisan működő szervezetek nagyszerűen kiegészíthetik az állami intézmények működését. Létezik egy szakmai párbeszéd, amiben a civilek egyenrangú partnerként vannak jelen, és nagy megbecsülésnek örvendenek. Sajnos ez nem mindenhol van így…

A civil szervezeteknek Magyarországon is van lehetőségük állami pályázatokon indulni, ugyanakkor több olyan civil szervezet működik, amely nem fogad el kormányzati támogatást, mert úgy véli, hogy csak így őrizheti meg a függetlenségét.

 

Politizálhat-e egy civil szervezet?

 

A DIA alapító okiratában szerepel egy kitétel, amely szerint az alapítvány nem fogad el támogatást pártoktól és nem is támogat pártokat. A pártoktól való függetlenség ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a civil szervezeteknek távol kell tartaniuk magukat a közösséget érintő kérdésektől, más szóval: a közügyektől. A szervezetek pártsemlegessége nem jelent egyúttal egy kiüresedett értéksemlegességet is, a civil szervezeteknek nagyon is dolga, hogy a szakterületükhöz kapcsolódó kérdésekben állást foglaljanak, véleményt nyilvánítsanak, értékeket közvetítsenek. Az állampolgárok félelem nélküli részvétele a közéletben a demokrácia egyik alappillére. A közügyekben való aktív részvétel bizony találkozik a politikával, és sokak szemében ez egyet jelent a politizálással, amit elfogadhatatlannak tart egy civil szervezet részéről. Amikor meg keresem az önkormányzatot, amelynek képviselői pártok delegáltjai azért, mert szeretném, ha a gyerekem iskolája előtt lenne biztonságos zebra, akkor sem politizálok, hanem felelős szülőként viselkedem. Hasonlóképpen, amikor egy civil szervezet felemeli a szavát az oktatás, az egészségügy vagy más, a közös jövőnket érintő témában, hogy kifejezze a véleményét és hatást gyakoroljon a döntéshozókra, nem politizálásról, hanem felelős kiállásról beszélünk. 

 

 

Zárszóként: a DIA, felelős és elkötelezett civil szervezetként változatlanul a demokratikus értékek képviseletét tartja egyik legfontosabb feladatának. Hazai és külföldi partnereinkkel a jövőben is folytatjuk az együttműködést: megtisztelő számunkra az a bizalom amellyel a támogatóink, a programjainkban résztvevő szakemberek és fiatalok, a munkánkat figyelemmel követő állampolgárok körülvesznek minket. A DIA egy pártoktól független civil szervezet. Amikor a közügyeket érintően állást foglalunk, azt azért tesszük, mert azt szeretnénk, ha Magyarország a fiatalok számára vonzó, perspektívát nyújtó ország lenne, ahol jó tanulni, élni és alkotni. 

 

Galambos Rita, Takács Viktória