a DIA „Egy hajóban evezünk” vitaklubjainak 2. vitatábora

Eltelt egy év és mi újra vitatábort rendeztünk, ráadásul a magas fokú bevonódás és elköteleződés okán közel azonos csapatnak, mint a tavalyi évben. Lehet, hogy jövőre több tábort is kell majd indítani a nagy érdeklődésre való tekintettel? Meglátjuk, mindenesetre felemelő élmény volt az idei vitatábor mind szakmai, mind közösségi szempontból. Nézzük, hogyan is teltek a napok a 2023. évi Egy hajóban evezünk vitatáborban az Érvszörny családokban.

Fontos volt a számunkra, hogy a tanév során megismert vitakészségeket tovább fejlesszük, és ugyanakkor átélhetővé is tegyük az ilyen értékeken való működés örömteliségét és hatékonyságát. Ezért egy olyan kerettörténetet találtunk ki, amelyben ezeket a skilleket változatos módon próbára tehettük. Képzeljetek el egy bolygót, a neve Argumentum Monstrum, amelynek lakói az érvszörnycsaládok, vagyis mi, táborlakók voltunk. Az utóbbi időben sajnos nagyon sok mindent elhanyagoltunk a környezetünkben. Nem figyeltünk megfelelően egymásra és magunkra sem. Gondatlanok voltunk a környezetünkkel, nem vigyáztunk a világunkra. Ezért egy pusztító özönvíz után útra kellett kelnünk, hogy a megfelelő képességek birtokában térhessünk majd vissza az otthonunkba – amikor már vigyázni is fogunk tudni rá. Emlékeztek Noé történetére? Hozzá hasonlóan mi is mindenből a legjobb tudásunkat gyűjtöttük össze a hajónkba, hogy napról-napra egyre több és jobb vitakészséget elsajátítva és kipróbálva érdemessé váljunk arra, hogy visszaérkezzünk az otthonunkba, amelyre előtte nem vigyáztunk megfelelő módon.           

Ahogy a tavalyi tábort, az ideit is tulajdonképpen a demokratikus szabályalkotással kezdtük. Mitől demokratikus? Kicsiben kezdtük: először mindenki felírta, hogy általánosságban mitől érzi magát biztonságban egy közösségben, majd ezt kiscsoportban is megbeszélték, a közös elemeket összevonták, a döntéselőkészítés során súlyozták az egyes területeket, végül pedig felkerültek a legfontosabb szabályok a hajónkra. Fontos, hogy minden felkerült szabályt közös értelmezés és elfogadás előzött meg, sőt a tábor egésze alatt a reggeli rutin része volt a szabályokra való visszautalás, az esetleges problémák megbeszélése és feloldása. Sokkal gördülékenyebben ment a szabályalkotás, mint tavaly, de legalább olyan izgalmas is volt az idei közös munka. 

A tábor sokféle különböző programja mellett állandó volt, hogy mindig együtt köszöntöttük és zártuk a napot. Fontosnak tartottuk, hogy minden esélyt megadjunk a srácoknak arra, hogy sokoldalúan felkészülhessenek a nap változatos eseményeire. Minden reggel meditáltunk, jógáztunk, játszottunk, így köszöntöttük a felkelő napot, és  kapcsolódtunk magunkhoz, egymáshoz és a természethez. Megmozgattuk minden érzékszervünket, testben és lélekben egyaránt ráhangolódtunk az előttünk álló nap befogadására. A napindítás elengedhetetlen része volt a tábor kerettörténetének a felelevenítésére és továbbfűzésére. Ez minden reggel megadta a napnak a tartalmi impulzust.  Este tábortűz mellett zártuk a napot, amikor az érvszörnycsaládok egyre részletesebb produkcióval mutatták be egymásnak a saját részüket az egyre gazdagabb történetből. Végül együtt és egyénileg is visszatekintettünk a nap élményeire és megfogalmaztuk, mi az, amit magunkkal viszünk a napból, mert fontos volt a számunkra. 

A tábor első estéjén sor került egy baráti vetélkedőre is, ahol a frissen alakult érvszörny családok mérhették össze kreativitásukat. Az játék egy társas alapjaira épült, a résztvevőknek dobókockával kellett gurítaniuk, majd egy feladat megoldása után léphettek tovább a következő mezőre. A feladatok sokszor elsőre megoldhatatlannak tűntek, például: Építsetek 2 méter magas tornyot vita alapokra! A megoldásokat egy zsűrinek is be kellett mutatni szörnyen vicces, kreatív megoldásokat láthattak az est folyamán.

Habár minden vitát szeretünk tényekre alapozni, ahhoz, hogy izgalmas érvelések alakuljanak, nem csak száraz adatokra van szükség. Készségfejlesztő gyakorlatainkkal improvizatív és kreatív szerepekbe helyeztük a fiatalokat, amiket aztán indirekt módon tudtak alkalmazni a viták, beszélgetések során. Ilyen feladat volt például az emberi szoboralkotás és a különböző szituációs játékok. De a nap vezérfonalát az Állítsuk meg a gyilkos robotokat! kampány előadói hozták, akikkel a mesterséges intelligencia nagyon is aktuális ügyét vitattuk meg, majd vittük tovább a Hat gondolkodó kalap vitába. Ebben a gyakorlatban nem csak egy, hanem hat új szemszögből gondoltuk újra a témát. Ráadásként el is készítettük az emberiség javát szolgáló robotjainkat!

Miután már másfél napja az agyuk legkülönfélébb területeit tornáztatták érvszörny családjaink, ideje volt szó szerint is megmozgatni őket. Kedd délután ezért Érvszörny Olimpiát rendeztünk, ahol négy állomáson próbálhattak ki népszerű és kevésbé ismert sportokat. Egyénileg, párban és családilag is gyűjtötték a pontokat kosárlabda, foci, kubb, lengőteke, csocsó és léghoki versenyszámokban, miközben csapatokban egy mini röplabda bajnokságban is megmérkőztek. A mozgás egyébként egész héten velünk maradt, reggeli jóga, közös tánc, biliárd tanulás, tollas-, csocsó- és röpimeccsek is futottak a programok előtt, között, után teljesen a résztvevő fiatalok szervezésében.

Akármennyire menőn hangzik az Érvszörny Bajnokság, este azért már volt egy kis fáradtság. Éppen ezért elég jó volt azt látni, ahogy a Voxpop kártyajátékunk Érvrajz játéka behúzza a srácokat. Teljesen bepörögtek, amire szükség is volt, mert Érvfigyelőben is megmérettettek, ami komolyabb koncentrációt igényel. A csapatverseny viszonylag egyértelműen eldőlt, de egyéniben másnap reggel, az eredményhirdetés során szétlövésre volt szükség. Vegül a győztesnek járó taps és kupa is a helyére került.

A tábor fő attrakciója vita szempontjából a Karl Popper nap volt, ahol két csoportban készítettük fel a résztvevőket egy nap végi vérbeli Karl Popper vitára. Izgalmas volt a helyzet mert ahány résztvevő, annyiféle előzetes tudás és tapaszalat volt erről a vitáról. A felkészítés során alaposan körbejártuk a szervezett vitaformákat, a felkészülési technikákat, az érvrendszer kidolgozásának lehetőségeit, definiáltuk a tételmondatot és kutattunk a témában, majd egy három szónok gyakorlatban kezdtük meg a konkrét felkészülést a vitára. Az éles helyzetben egy három tagú zsűri és egy időmérő vett részt, valamint a 3 fős támogatós és ellenző csapatok, akiknek a következő tételmondat kapcsán kellett lehengerlően érvelnie: “A mai gyerekeknek többet kellene játszaniuk, mint tanulniuk.”. A versenyt végül a támogató oldal nyerte, de mindkét csapat remek muníciót kapott a jövőre nézve a zsűri tagjaitól, sőt a közönség soraiból is. 

Az egész napos Karl Popper vitanap után csütörtökön kirándulni vittük a táborozókat Pannonhalmára. Ott pedig körbejárhattuk az ottani Bencés főapátságot. Nem csak egy kisfilmet és egy körbevezetést láthattunk, hanem egy, az ottani Bencés Gimnázium tanulója is megosztotta élményeit az ottani életről. Ez a fiatal hang képes volt új színben feltüntetni az ódon, hatalmas történelmi súllyal bíró apátságot. A körbevezetés után a kalandosabb táborozókkal meglátogattuk a közeli kilátót és a lombkorona sétányt, majd a szomszédos arborétumban folytattuk napunkat. 

A csütörtöki napot úgy alakítottuk ki, hogy a pannonhalmi apátság körbevezetését követően lehetőséget teremtettünk a helyi arborétumban egy foglalkozás megtartására. A foglalkozást úgy építettük fel, hogy a vita gyakorlati hasznosulását tudják megtapasztalni a résztvevők, azaz egy problémából kiindulva kezdjenek el cselekvésben, tevékenységekben gondolkodni (vagyis hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy a probléma megoldódjon?). Ezt a kreatív problémamegoldás módszerével idéztük elő: a résztvevőknek egy választott problémából kellett eljutniuk a megoldás felé. Problémaként az alábbi mondatot definiáltuk: A hagyományokhoz való merev ragaszkodás a fejlődés akadálya. A résztvevőknek először külön csoportokban kellett definiálniuk a hagyomány és a fejlődés fogalmát. Ezt követően olyan karakterekről gondolkodtak kiscsoportban, akiket a probléma érint (vagy olyan karakterről, akit zavar, hogy mások folyamatosan fejlesztenének, változtatnának a környezetükben ,vagy olyanról, akit az zavar, hogy a környezetük túlzottan ragaszkodik a megszokásokhoz, a már jól bevált megoldásokhoz). Tették mindezt – a karakter-képzést, vagy más néven perszónaalkotást – annak érdekében, hogy jobban, árnyaltabban lássák az adott karakter főbb jellegzetességeit és jobban értsék a szükségleteit. Ezután a probléma átkeretezése történt pozitív kihívássá. Ez a következőképpen hangzott: Hogyan lehetne egyensúlyt teremteni a hagyományőrzés és a fejlődés között? Számos izgalmas ötlet hangzott el, melyek igazán inspirálólag hatottak a résztvevőkre.

Csütörtökön nem csak a kirándulásé és a vitázásé volt a főszerep, a napot egy hatalmas Just Dance partyval zártuk. A zene mellett az estéhez party fények, és fluoreszkáló karkötő dukált, így a hangulat garantált volt. Mindenki megtalálhatta a neki tetsző zeneszámokat, tánctudásukat pedig egyéni, páros és csoportos koreográfiákkal is bizonyíthatták a fiatalok. 

Az utolsó naphoz érve sikeresen megküzdöttünk a hét kihívásaival és a táborozók elsajátítottak minden készséget egy vita alapú társadalom működtetéséhez. Ezzel a kerettörténetünk lezárult. Visszakaptuk a bolygónkat és a lehetőséget egy jobb ország létrehozására. Nem maradt más hátra, minthogy megismerkedjünk ezzel az új világgal. Az állomásos feladat során törekedtünk arra, hogy a családok a tábor alatt megszerzett szinte összes tudásukat kamatoztathassák. Együttműködtek, problémákat oldottak meg, játszottak, nevettek. Megmutatták, hogy a családokban dolgozva képesek bármilyen kihívással megküzdeni, legyen az szabadulószoba, vagy akár egy embernagyságú pókháló akadály. Nem utolsó sorban pedig lehetőségük volt arra, hogy poharakból felhúzzák új országunk palotáit. Ez az együttműködést, kreativitást, fókuszálást igénylő feladat koronázta meg az utolsó programunkat, jelképezve, hogy a táborban elsajátított készségek és átélt értékek mentén mennyi szuper dolgot lehet közösen létrehozni. Ehhez a “pohárországhoz” természetesen a stábtagok is hozzátették a magukét. A DIA-s “pohárhajó”  a táborban megszületett új társadalomban is érvényes ígéret, hogy mi továbbra is “Egy hajóban evezünk”.

 

A vitaklubvezetőknek is szerveztük kétszer 1,5 órás közös gondolkodást a vitaklubokról szakmai és operatív oldalról egyaránt. Az első alkalommal a szakmai kihívásokat és a rájuk adott jó gyakorlatokat gyűjtöttük össze egy kis csapatépítést követően, a második alkalommal pedig a vitaklubok jövőjével foglalkoztunk és tisztázuk azt is, hogy ki, milyen mértékben szeretné velünk folytatni a következő két évet. A vitaklubvezetők is elképesztően motiváltak és elkötelezettek a folytatás kapcsán, így megvalósulhat a velük való munka folyamatos mélyítése és a vitaklub hálózat erősítése is.

Már a blogbejegyzést összeállítani sem volt egyszerű, olyan sok minden történt a 2. vitatáborban! Ahogy az elején is írtuk: felemelő élmény volt az idei vitatábor, mind szakmailag, mind közösségileg is. Köszönjük minden résztvevő vitaklubunknak (Deák Téri Evangélikus Gimnázium, ELTE PPK Tanár Leszek! hallgatói műhely, Élménytár Tanoda, Igazgyöngy Alapítvány Toldi Tanoda, Köz-Pont Ifjúsági Egyesület debreceni, miskolci és szolnoki vitaklubok, Motiváció Műhely balástyai és szegedi vitaklubok), a sok energiát, ötletet, gondolatot és a 100%-os részvételt a vitákban, csapatfeladatokban és kikapcsolódásban is. Folytatjuk!

  Adél, Andi, Dávid, Orsi, Szofi, Tami, Zsóka

A projektet a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány valósítja meg az Európai Bizottság támogatásával.