Matolcsi Zsuzsa munkatársunk egy év alatt két helyi kezdeményezést indított el néhány barátjával a budapesti Wekerletelepelen, mindkettő hátrányos helyzetű családokat köt össze segíteni akaró fiatalokkal.

 

 

A Wekerlei Zöldségkommandó és a Tanoda inspiráló és elgondolkodtató példái az állampolgári részvételnek és annak, hogyan lesz a tenni akarásból és ötletelésből valóban működő projekt. Meglátogattuk a Wekerlei Szombati Tanodát, és interjút készítettünk Zsuzsával a motivációiról és a tanoda történetéről.

 

Hogyan merült fel a tanoda ötlete?

 

A Wekerletelepen lakom régóta, itt jártak óvodába, iskolába a gyerekeim, sok környékbelit ismerek. Összejárunk mindenféle apropóból, sokan önkénteskednek itt. Egy alkalommal a tanodákról beszélgettem helyiekkel, és arra jutottunk, hogy lenne kedvünk olyan környékbeli gyerekeket korrepetálni, akiknek kevesebb jutott a segítségből, támogatásból, mint a mi gyerekeinknek.

 

Miért tudott kialakulni a Wekerlén egy ilyen erős, összetartó közösség, míg Budapest más részein nem?

 

Elég speciális közeg ez a Wekerle, tulajdonképpen egy középosztálybeli környék beágyazva a kispesti miliőbe. Az I., II., XII. kerületben is sok a zöld terület, a kertes ház, de ott kevesebb hátrányos helyzetű ember él. Itt kisebbek a kertek, fizikailag is közelebb élnek az emberek egymáshoz, és sok a közös hagyomány, rendezvény. Sokan vannak, akiknek fontos a közösség, a kapcsolatok, és akad jónéhány ember, akik szeretnének valamit tenni is.

 

 

 

 

Bennem is motoszkált, hogy bár sokat önkénteskedek, a segítségnyújtás leghatékonyabb módja mégis az lenne, ha a közvetlen környezetemben tennék valamit. Fontosnak gondolom, hogy először a saját lakhelyünkön nézzünk körül, mit tudnánk jobbá tenni, mert hiszek abban, hogy ha mindenki csak a környezetében változtat valamin, akkor kis lépésekben meg tud változni az egész világ.

 

Az elhatározás után mik voltak az első lépések? Hogyan kezdtétek el megszervezni a tanodát?

 

A csapatunk egyik tagja ismerte a Kispesti Szociális Szolgáltató vezetőjét, akit megkérdeztünk arról, hogyan kezdjünk bele a munkába. Kiderült, hogy lenne igény korrepetálásra, viszont szóba került a szegénység és éhezés témája is. Gyakorlatilag másnap belekezdtünk a Zöldségkommandó projekt megvalósításába, amit a Budapest Bike Maffia példája inspirált. A Szociálsi Szolgáltató vezetőjétől kaptunk olyan címeket, ahol többgyerekes családok nagyon rossz körülmények között élnek. Azóta minden héten csütörtökön kimegyünk a helyi piacra, hogy ott zöldségeket és egyéb élelmiszereket gyűjtsünk a környékbeli rászorulók számára.

 

Tehát akkor előbb volt a tanoda ötlete, amiből kinőtt a Zöldségkommandó? Érdekes, hiszen a tanoda csak egy fél évvel később indulhatott el.

 

Igen, az elején azt hittük, hogy mindkettőbe egyszerre belevágunk, de a Zöldségkommandó beindítása, önkéntesek toborzása, a projekt kommunikációja, majd működtetése lekötötte az összes energiánkat. De nem is volt baj, hogy csúszott a tanoda elindulása, mert több dolgot kellett végiggondolnunk mint a Zöldségkommandó esetében. Jót tett a tanodának, hogy hagytuk érni az ötletet, beszéltünk emberekkel, szakmailag végiggondoltuk.

 

A sokáig érlelt ötletek általában végül nem valósulnak meg. A ti esetetekben mi vitte előre ezt a projektet?

 

Például fontos élmény volt számomra egy kisfiúval való közös tanulási folyamat sikere. Pisti az egyik olyan családban élt, ahová zöldséget vittünk, és megbukott történelemből. Nagyon szeretett volna átmenni a pótvizsgán. Egész augusztusban többen segítettünk neki tanulni, és végül nem csak átment a vizsgán, hanem valami átállt a fejében is a tantárggyal kapcsolatban, és már érti, hogy mi a tananyag lényegi része, mire érdemes figyelni, hogyan kell dolgozatot írni. Ez hatalmas siker volt számunkra, és egyre lelkesebbekké váltunk a tanoda megvalósításával kapcsolatban.

 

Az is lendületet adott, hogy egy újabb beszélgetés során a Szociális Szolgáltató vezetője felajánlotta, hogy egy általuk működtetett intézmény szobáit, kertjét, konyháját használhatjuk szombatonként.

 

 

És valószínűleg az ELTE TÓK egyik oktatója is kellett hozzá, hogy tényleg létrejöjjön a tanoda. Eredetileg nem ebben a témában kerestem meg, de egy beszélgetésben felmerült, milyen jó lenne a Tanítóképzőbe is egy tanoda, és mondtam, hogy pont ilyet szeretnék beindítani, ő pedig lecsapott az ötletre. Így a TÓK-ról is toboroztuk önkénteseket, akik kurzusként elszámolhatták a részvételt. A hallgatók tanodai felkészítésen és feldolgozáson is részt vesznek, ami számomra fontos nagyon fontos szempont.

 

Miért volt számodra ennyire fontos az ELTE hallgatóinak bevonása?

 

A fő szakterületem a közösségi szolgálat. Abban hiszek, hogy a közösségi szolgálat egy pedagógiai eszköz, a másokon való segítés olyan fontos tapasztalatokat jelent a diákoknak, amelyeket csak az iskolapadban ülve nem tudnának megszerezni.

 

A pedagógus hallgatók fontos készségeiket fejleszthetik, amikor hátrányos helyzetű gyerekeket támogatnak egy tanodai környezetben. Jobban megismerik a nehézségek között élő gyerekeket, empatikusabbak, megértőbbek lesznek, és így jobb tanárai lehetnek ezeknek a diákoknak is. Persze az is fontos, hogy a rossz körülmények között nevelkedő gyerekek kapcsolatot teremtsenek a jobb helyzetben élő fiatalokkal. Ennek a két csoportnak kölcsönösen ismernie kellene egymást.

 

Azért is vágtam bele ennyire szívesen a Wekerlei Szombati Tanoda létrehozásába, mert ebben a projektben sok olyan szempont megjelenik, ami fontos nekem. Benne vannak azok a tapasztalataim, amelyeket egyetemi hallgatók és középiskolás diákok tanítása közben szereztem. Benne van az a tudás, amelyre közösségi szolgálati akciók szervezése közben tettem szert. Benne van a helyi wekerlei közösség iránti elköteleződésem, és benne van egy szuper önkéntes csapat. Szintén benne van az utóbbi 3 évben szerzett tudásom a DeMo programban, amiben több tanoda jellegű szervezettel dolgoztam együtt. A DeMo-ban láttam, hogy a tanodák milyen problémákkal szembesülnek, mi működik, és mi nem. Láttam, milyen, amikor sok gyerek jár heti egy órányi fejlesztésre, és milyen, amikor minden délután van egyéni fejlesztés. Minden tanoda másképp működik az eltérő feltételek miatt, és ezekből a mintákból kiválasztottam azt, ami a Wekerlén működni tud. Mi heti három órára találkozunk a gyerekekkel. A foglalkozásokon csoportos tevékenységek is helyet kapnak, beszélgetünk, társasozunk, játszunk, süteményt sütünk. De fontosnak tartom az egyéni figyelmet is, ezért arra törekszem, hogy minden gyerek mellett legyen egy önkéntes, hogy párban tudjanak tanulni. Szerintem ez a leghatékonyabb módszer.

 

Említetted, hogy a közösségi szolgálat számodra pedagógiai eszközt jelent, és szó volt arról is, hogy a tanodában önkénteskedő hallgatók különböző készségeiket fejleszthetik. De a te életedben miért tölt be ilyen fontos szerepet az önkéntesség?

 

Nemrég láttam egy interjút Klein Dávid hegymászóval, és az egyik gondolata nagyon megtetszett. Szerinte az, hogy beszélünk nyelveket, van diplománk, van útlevelünk, amivel bárhová eljuthatunk olyan szabadságot jelent, ami sok embernek egyáltalán nem adatik meg. Ha azonban megszólít minket egy ügy, ami motivál, inspirál és mi végül mégsem teszünk semmit, az szerinte felelőtlenség. Én szeretném felelősen használni a szabadságomat és a lehetőségeimet. Szeretnék tenni azért, hogy befogadóbb társadalomban éljünk, és azért is, hogy az oktatás esélyt adjon mindenkinek. Ezért a két ügyért szívesen dolgozom. És még sok másért is, de muszáj választani, és meg kell elégedni a kis lépésekkel. Ez utóbbit nehezen fogadom el, de dolgozom rajta.

 

 

Ha szívesen bekapcsolódnál a Tanoda munkájába önkéntesként vagy beindítanál egy hasonló kezdeményezést, mint a Wekerlei Zöldségkommandó vagy a Tanoda, akkor keresd nyugodtan Zsuzsáékat itt.

 

 

Fotók és szöveg: Vujovits Júlia

 

 

Matolcsi Zsuzsa munkatársunk egy év alatt két helyi kezdeményezést indított el néhány barátjával a budapesti Wekerletelepelen, mindkettő hátrányos helyzetű családokat köt össze segíteni akaró fiatalokkal.

 

 

A Wekerlei Zöldségkommandó és a Tanoda inspiráló és elgondolkodtató példái az állampolgári részvételnek és annak, hogyan lesz a tenni akarásból és ötletelésből valóban működő projekt. Meglátogattuk a Wekerlei Szombati Tanodát, és interjút készítettünk Zsuzsával a motivációiról és a tanoda történetéről.

 

Hogyan merült fel a tanoda ötlete?

 

A Wekerletelepen lakom régóta, itt jártak óvodába, iskolába a gyerekeim, sok környékbelit ismerek. Összejárunk mindenféle apropóból, sokan önkénteskednek itt. Egy alkalommal a tanodákról beszélgettem helyiekkel, és arra jutottunk, hogy lenne kedvünk olyan környékbeli gyerekeket korrepetálni, akiknek kevesebb jutott a segítségből, támogatásból, mint a mi gyerekeinknek.

 

Miért tudott kialakulni a Wekerlén egy ilyen erős, összetartó közösség, míg Budapest más részein nem?

 

Elég speciális közeg ez a Wekerle, tulajdonképpen egy középosztálybeli környék beágyazva a kispesti miliőbe. Az I., II., XII. kerületben is sok a zöld terület, a kertes ház, de ott kevesebb hátrányos helyzetű ember él. Itt kisebbek a kertek, fizikailag is közelebb élnek az emberek egymáshoz, és sok a közös hagyomány, rendezvény. Sokan vannak, akiknek fontos a közösség, a kapcsolatok, és akad jónéhány ember, akik szeretnének valamit tenni is.

 

 

 

 

Bennem is motoszkált, hogy bár sokat önkénteskedek, a segítségnyújtás leghatékonyabb módja mégis az lenne, ha a közvetlen környezetemben tennék valamit. Fontosnak gondolom, hogy először a saját lakhelyünkön nézzünk körül, mit tudnánk jobbá tenni, mert hiszek abban, hogy ha mindenki csak a környezetében változtat valamin, akkor kis lépésekben meg tud változni az egész világ.

 

Az elhatározás után mik voltak az első lépések? Hogyan kezdtétek el megszervezni a tanodát?

 

A csapatunk egyik tagja ismerte a Kispesti Szociális Szolgáltató vezetőjét, akit megkérdeztünk arról, hogyan kezdjünk bele a munkába. Kiderült, hogy lenne igény korrepetálásra, viszont szóba került a szegénység és éhezés témája is. Gyakorlatilag másnap belekezdtünk a Zöldségkommandó projekt megvalósításába, amit a Budapest Bike Maffia példája inspirált. A Szociálsi Szolgáltató vezetőjétől kaptunk olyan címeket, ahol többgyerekes családok nagyon rossz körülmények között élnek. Azóta minden héten csütörtökön kimegyünk a helyi piacra, hogy ott zöldségeket és egyéb élelmiszereket gyűjtsünk a környékbeli rászorulók számára. 

 

Tehát akkor előbb volt a tanoda ötlete, amiből kinőtt a Zöldségkommandó? Érdekes, hiszen a tanoda csak egy fél évvel később indulhatott el.

 

Igen, az elején azt hittük, hogy mindkettőbe egyszerre belevágunk, de a Zöldségkommandó beindítása, önkéntesek toborzása, a projekt kommunikációja, majd működtetése lekötötte az összes energiánkat. De nem is volt baj, hogy csúszott a tanoda elindulása, mert több dolgot kellett végiggondolnunk mint a Zöldségkommandó esetében. Jót tett a tanodának, hogy hagytuk érni az ötletet, beszéltünk emberekkel, szakmailag végiggondoltuk.

 

A sokáig érlelt ötletek általában végül nem valósulnak meg. A ti esetetekben mi vitte előre ezt a projektet?

 

Például fontos élmény volt számomra egy kisfiúval való közös tanulási folyamat sikere. Pisti az egyik olyan családban élt, ahová zöldséget vittünk, és megbukott történelemből. Nagyon szeretett volna átmenni a pótvizsgán. Egész augusztusban többen segítettünk neki tanulni, és végül nem csak átment a vizsgán, hanem valami átállt a fejében is a tantárggyal kapcsolatban, és már érti, hogy mi a tananyag lényegi része, mire érdemes figyelni, hogyan kell dolgozatot írni. Ez hatalmas siker volt számunkra, és egyre lelkesebbekké váltunk a tanoda megvalósításával kapcsolatban.

 

Az is lendületet adott, hogy egy újabb beszélgetés során a Szociális Szolgáltató vezetője felajánlotta, hogy egy általuk működtetett intézmény szobáit, kertjét, konyháját használhatjuk szombatonként.

 

 

És valószínűleg az ELTE TÓK egyik oktatója is kellett hozzá, hogy tényleg létrejöjjön a tanoda. Eredetileg nem ebben a témában kerestem meg, de egy beszélgetésben felmerült, milyen jó lenne a Tanítóképzőbe is egy tanoda, és mondtam, hogy pont ilyet szeretnék beindítani, ő pedig lecsapott az ötletre. Így a TÓK-ról is toboroztuk önkénteseket, akik kurzusként elszámolhatták a részvételt. A hallgatók tanodai felkészítésen és feldolgozáson is részt vesznek, ami számomra fontos nagyon fontos szempont.

 

Miért volt számodra ennyire fontos az ELTE hallgatóinak bevonása?

 

A fő szakterületem a közösségi szolgálat. Abban hiszek, hogy a közösségi szolgálat egy pedagógiai eszköz, a másokon való segítés olyan fontos tapasztalatokat jelent a diákoknak, amelyeket csak az iskolapadban ülve nem tudnának megszerezni.

 

A pedagógus hallgatók fontos készségeiket fejleszthetik, amikor hátrányos helyzetű gyerekeket támogatnak egy tanodai környezetben. Jobban megismerik a nehézségek között élő gyerekeket, empatikusabbak, megértőbbek lesznek, és így jobb tanárai lehetnek ezeknek a diákoknak is. Persze az is fontos, hogy a rossz körülmények között nevelkedő gyerekek kapcsolatot teremtsenek a jobb helyzetben élő fiatalokkal. Ennek a két csoportnak kölcsönösen ismernie kellene egymást.

 

Azért is vágtam bele ennyire szívesen a Wekerlei Szombati Tanoda létrehozásába, mert ebben a projektben sok olyan szempont megjelenik, ami fontos nekem. Benne vannak azok a tapasztalataim, amelyeket egyetemi hallgatók és középiskolás diákok tanítása közben szereztem. Benne van az a tudás, amelyre közösségi szolgálati akciók szervezése közben tettem szert. Benne van a helyi wekerlei közösség iránti elköteleződésem, és benne van egy szuper önkéntes csapat. Szintén benne van az utóbbi 3 évben szerzett tudásom a DeMo programban, amiben több tanoda jellegű szervezettel dolgoztam együtt. A DeMo-ban láttam, hogy a tanodák milyen problémákkal szembesülnek, mi működik, és mi nem. Láttam, milyen, amikor sok gyerek jár heti egy órányi fejlesztésre, és milyen, amikor minden délután van egyéni fejlesztés. Minden tanoda másképp működik az eltérő feltételek miatt, és ezekből a mintákból kiválasztottam azt, ami a Wekerlén működni tud. Mi heti három órára találkozunk a gyerekekkel. A foglalkozásokon csoportos tevékenységek is helyet kapnak, beszélgetünk, társasozunk, játszunk, süteményt sütünk. De fontosnak tartom az egyéni figyelmet is, ezért arra törekszem, hogy minden gyerek mellett legyen egy önkéntes, hogy párban tudjanak tanulni. Szerintem ez a leghatékonyabb módszer.

 

Említetted, hogy a közösségi szolgálat számodra pedagógiai eszközt jelent, és szó volt arról is, hogy a tanodában önkénteskedő hallgatók különböző készségeiket fejleszthetik. De a te életedben miért tölt be ilyen fontos szerepet az önkéntesség?

 

Nemrég láttam egy interjút Klein Dávid hegymászóval, és az egyik gondolata nagyon megtetszett. Szerinte az, hogy beszélünk nyelveket, van diplománk, van útlevelünk, amivel bárhová eljuthatunk olyan szabadságot jelent, ami sok embernek egyáltalán nem adatik meg. Ha azonban megszólít minket egy ügy, ami motivál, inspirál és mi végül mégsem teszünk semmit, az szerinte felelőtlenség. Én szeretném felelősen használni a szabadságomat és a lehetőségeimet. Szeretnék tenni azért, hogy befogadóbb társadalomban éljünk, és azért is, hogy az oktatás esélyt adjon mindenkinek. Ezért a két ügyért szívesen dolgozom. És még sok másért is, de muszáj választani, és meg kell elégedni a kis lépésekkel. Ez utóbbit nehezen fogadom el, de dolgozom rajta.

 

 

Ha szívesen bekapcsolódnál a Tanoda munkájába önkéntesként vagy beindítanál egy hasonló kezdeményezést, mint a Wekerlei Zöldségkommandó vagy a Tanoda, akkor keresd nyugodtan Zsuzsáékat itt.

 

 

Fotók és szöveg: Vujovits Júlia