A Speak Smart programunkban izgalmas kihívás elé állítjuk a résztvevő tanárokat: úgy kell valódi problémamegoldókat „nevelniük” a diákjaikból, hogy nem oldják meg helyettük a problémákat. Ahelyett, hogy a tudás forrásaként megadnák a válaszokat, mentorként segítik őket…
Ha akarnák, sem tudnák megmondani, mi a helyes megoldás, hiszen olyan nyitott végű problémákon dolgoznak a fiatalokkal, amelyeknek nincs egyetlen legjobb megoldása. A Speak Smart Program célja, hogy a résztvevő fiatalok képesek legyenek aktív alakítóivá válni saját életüknek, miközben egyéni céljaik mellett felelősséget vállalnak szűkebb és tágabb közösségük jólétéért is. Komplex problémákat értelmeznek és kreatív megoldásokat dolgoznak ki közösen – tanulnak önmagukról, társaikról, a világ működéséről. Ebben a tanulási folyamatban tanáruk mentorként követi őket.
Ki a mentor?
A mentor szó jelentése az Idegen szavak és kifejezések szótárában: idősebb tanácsadó, atyai pártfogó. A Wikipédia említi még: tanár vagy tanácsadó; segít, jó tanácsokkal lát el valakit. A DIA Speak Smart programjában, mi is ebben az értelmezésben használjuk a mentor szót, azzal a kiegészítéssel, hogy egy jó tanácsadó nem feltétlenül tudja a helyes választ, azonban kérdéseivel és észrevételeivel segíti a mentoráltat új szempontok megvizsgálásában.
A mentor legfontosabb feladata az adott fiatal és/vagy csoport tanulási céljainak támogatása. A Speak Smart Programban a mentor eredményessége független a csoport sikerétől abban az értelemben, hogy a mentor nem akkor éri el a célját, ha a csoport egy fantasztikusan innovatív eredményt hoz létre a folyamat végén, hanem akkor, ha megvalósul a tapasztalatszerzés, és az abból való tanulás.
A mentori beszélgetéseknek van néhány alapelve, amit érdemes szem előtt tartani:
- Engedjük el az előzetes tudásunkat és úgy kezdjünk el beszélgetni a diákokkal, mintha soha nem találkoztunk volna ezelőtt.
- Beszélgetés közben körben álljunk vagy ülljünk, hogy mindenki lásson mindenkit.
- Kérdezzünk. Ha a fiatalok tudását, gondolatait szeretnénk megérteni, akkor fogadjuk el, amit mondanak. Ha ellentmondást veszünk észre az elhangzottakban, akkor azokra is kérdezzünk rá.
- Tartózkodjunk a minősítéstől, és erre kérjük meg a diákokat is.
- Az egyes témákat külön beszéljük át. Bár nagy a kísértés, hogy egy nagy egészként folytassunk beszélgetést, a fiatalokat is segíti az, ha az egyes témákat számukra is jól elkülönítve kezeljük így segítve őket abban, hogy ha valahol felmerül probléma azt ott kezeljék. Témák, amelyek felmerülhetnek: kapcsolat a feladattal (például a csoport előzetes tudásának, hiedelmeinek feltárása, sikerek és elakadások feltérképezése), kapcsolat a csoporttal (egyéni motivációk, az együttműködés sikeressége, stb.), kapcsolat a külvilággal (például a mentorral)
Most lássunk néhány olyan rázós helyzetet, amelyekre számíthatunk mentorként akkor, amikor a csoportunk egy összetett feladaton dolgozik.
A csapat kedvetlenül érkezik, van valamilyenfajta széthúzás
Kétféle eset állhat fenn: vagy mi magunk vesszük észre, hogy ez a helyzet fennáll, vagy a fiatalok jelzik a létezését. Ha mi vettük észre, akkor ezt egyszerűen jelezhetjük egy kérdés formájában a fiataloknak: „Úgy érzem mintha valamilyen feszültség lenne köztetek, ti mit gondoltok erről? Ebben az esetben a fiatalok simán visszautasíthatják ezt a mondatot: „nem, nincsen közöttük semmi baj”. Ha ez történik, akkor bízzunk meg bennük és fogadjuk el, hogy ez van. Ne erőltessük a saját megfigyelésünket még abban az esetben sem, ha a diákok válasza után is így érezzük.
Ha a fiatalok válasza is igen, akkor kérdezzük meg, kiben mi okoz feszültséget. Ennek a kérdésnek már egyértelműen az a célja, hogy a fenti három téma (a feladat, a belső és a külső kapcsolatok) közül észrevegyük, hogy melyiket érinti, és kik a probléma érintettjei. Ha sikerült ezt meghatározni, akkor próbáljuk ezt a nehéz beszélgetést úgy moderálni az érintetek között, hogy ne foglaljunk állást közöttük. Hagyjuk, hogy a résztvevők egymással és ne egymásról beszéljenek, vagyis javítassuk ki azokat a mondatokat, amelyek ítélkeznek (például: „te mindig bomlasztod a csapatot”) olyanokra, amelyek én-üzeneteket fogalmaznak meg (például: „az jelent számomra problémát a veled való közös munkában, hogy …”)
A fiatalok elveszítik a motivációjukat és fel akarják adni a munkát.
Ebben az esetben is érdemes tisztázni, hogy ki vagy kik az érintettek és ő(k) miben látja(k) a problémát. A probléma felismerése és megnevezése már félig eljuttat minket a megoldáskereséshez is. A probléma jellegétől függően nagyon sokféle dologra kérdezhetünk rá. A legfontosabb, hogy ne akarjuk a diákokat meggyőzni arról, hogy a probléma nem létezik. Ha a probléma a feladathoz kapcsolódik, amin a csoport dolgozik, akkor szinte biztos, hogy részben vagy egészben az információhiány az oka. Ebben tanácsokat adhatunk a csoportnak arról, mire van szükségük a továbblépéshez.
Túl nagyot akarnak fogni
A fiatalok szívesen választanak olyan témákat, amelyek messze túlmutatnak a feladaton és a saját kereteiken. Ilyen lehet például a mélyszegénységben elő minden fiatal étkeztetésének problémája. Bár ez egy rendkívül fontos cél, ám könnyű belátni, hogy ehhez a kérdéshez nem elég egy jó ötlet, ennél sokkal több kell (például pénz és egy nagyléptékű, sok munkatárssal rendelkező civil szervezet). A mentor feladata ebben az esetben, hogy a csapattal együttműködve kitalálja vagy megtalálja a problémán belül azt a részproblémát, aminek érintettjei elérhetők megismerhetők.
A diákok végigcsinálják a feladatokat, de a végén nem elégedettek, vagy nem tudnak eredménnyel előállni.
Mivel a Speak Smart Program elsődleges célja a fiatalok fejlesztése ezért az sem kudarc, ha a csoport végül nem tud egy remek önálló megoldással előállni a tárgyalt problémával kapcsolatban. Ebben az estben a mentor feladata az, hogy az átélt folyamatot tudatosítsa a résztvevőkben, és rámutasson azokra az értékes tapasztalatokra, amelyekkel gazdagodtak. Fontos, hogy ha a csoport sikertelennek is éli meg a saját teljesítményét, mentorként rámutassuk arra, hogy a kudarc mögött rengeteg új tudás, felismerés áll.
Mikó Gábor
A Speak Smart programunkban izgalmas kihívás elé állítjuk a résztvevő tanárokat: úgy kell valódi problémamegoldókat „nevelniük” a diákjaikból, hogy nem oldják meg helyettük a problémákat. Ahelyett, hogy a tudás forrásaként megadnák a válaszokat, mentorként segítik őket…
Ha akarnák, sem tudnák megmondani, mi a helyes megoldás, hiszen olyan nyitott végű problémákon dolgoznak a fiatalokkal, amelyeknek nincs egyetlen legjobb megoldása. A Speak Smart Program célja, hogy a résztvevő fiatalok képesek legyenek aktív alakítóivá válni saját életüknek, miközben egyéni céljaik mellett felelősséget vállalnak szűkebb és tágabb közösségük jólétéért is. Komplex problémákat értelmeznek és kreatív megoldásokat dolgoznak ki közösen – tanulnak önmagukról, társaikról, a világ működéséről. Ebben a tanulási folyamatban tanáruk mentorként követi őket.
Ki a mentor?
A mentor szó jelentése az Idegen szavak és kifejezések szótárában: idősebb tanácsadó, atyai pártfogó. A Wikipédia említi még: tanár vagy tanácsadó; segít, jó tanácsokkal lát el valakit. A DIA Speak Smart programjában, mi is ebben az értelmezésben használjuk a mentor szót, azzal a kiegészítéssel, hogy egy jó tanácsadó nem feltétlenül tudja a helyes választ, azonban kérdéseivel és észrevételeivel segíti a mentoráltat új szempontok megvizsgálásában.
A mentor legfontosabb feladata az adott fiatal és/vagy csoport tanulási céljainak támogatása. A Speak Smart Programban a mentor eredményessége független a csoport sikerétől abban az értelemben, hogy a mentor nem akkor éri el a célját, ha a csoport egy fantasztikusan innovatív eredményt hoz létre a folyamat végén, hanem akkor, ha megvalósul a tapasztalatszerzés, és az abból való tanulás.
A mentori beszélgetéseknek van néhány alapelve, amit érdemes szem előtt tartani:
- Engedjük el az előzetes tudásunkat és úgy kezdjünk el beszélgetni a diákokkal, mintha soha nem találkoztunk volna ezelőtt.
- Beszélgetés közben körben álljunk vagy ülljünk, hogy mindenki lásson mindenkit.
- Kérdezzünk. Ha a fiatalok tudását, gondolatait szeretnénk megérteni, akkor fogadjuk el, amit mondanak. Ha ellentmondást veszünk észre az elhangzottakban, akkor azokra is kérdezzünk rá.
- Tartózkodjunk a minősítéstől, és erre kérjük meg a diákokat is.
- Az egyes témákat külön beszéljük át. Bár nagy a kísértés, hogy egy nagy egészként folytassunk beszélgetést, a fiatalokat is segíti az, ha az egyes témákat számukra is jól elkülönítve kezeljük így segítve őket abban, hogy ha valahol felmerül probléma azt ott kezeljék. Témák, amelyek felmerülhetnek: kapcsolat a feladattal (például a csoport előzetes tudásának, hiedelmeinek feltárása, sikerek és elakadások feltérképezése), kapcsolat a csoporttal (egyéni motivációk, az együttműködés sikeressége, stb.), kapcsolat a külvilággal (például a mentorral)
Most lássunk néhány olyan rázós helyzetet, amelyekre számíthatunk mentorként akkor, amikor a csoportunk egy összetett feladaton dolgozik.
A csapat kedvetlenül érkezik, van valamilyenfajta széthúzás
Kétféle eset állhat fenn: vagy mi magunk vesszük észre, hogy ez a helyzet fennáll, vagy a fiatalok jelzik a létezését. Ha mi vettük észre, akkor ezt egyszerűen jelezhetjük egy kérdés formájában a fiataloknak: „Úgy érzem mintha valamilyen feszültség lenne köztetek, ti mit gondoltok erről? Ebben az esetben a fiatalok simán visszautasíthatják ezt a mondatot: „nem, nincsen közöttük semmi baj”. Ha ez történik, akkor bízzunk meg bennük és fogadjuk el, hogy ez van. Ne erőltessük a saját megfigyelésünket még abban az esetben sem, ha a diákok válasza után is így érezzük.
Ha a fiatalok válasza is igen, akkor kérdezzük meg, kiben mi okoz feszültséget. Ennek a kérdésnek már egyértelműen az a célja, hogy a fenti három téma (a feladat, a belső és a külső kapcsolatok) közül észrevegyük, hogy melyiket érinti, és kik a probléma érintettjei. Ha sikerült ezt meghatározni, akkor próbáljuk ezt a nehéz beszélgetést úgy moderálni az érintetek között, hogy ne foglaljunk állást közöttük. Hagyjuk, hogy a résztvevők egymással és ne egymásról beszéljenek, vagyis javítassuk ki azokat a mondatokat, amelyek ítélkeznek (például: „te mindig bomlasztod a csapatot”) olyanokra, amelyek én-üzeneteket fogalmaznak meg (például: „az jelent számomra problémát a veled való közös munkában, hogy …”)
A fiatalok elveszítik a motivációjukat és fel akarják adni a munkát.
Ebben az esetben is érdemes tisztázni, hogy ki vagy kik az érintettek és ő(k) miben látja(k) a problémát. A probléma felismerése és megnevezése már félig eljuttat minket a megoldáskereséshez is. A probléma jellegétől függően nagyon sokféle dologra kérdezhetünk rá. A legfontosabb, hogy ne akarjuk a diákokat meggyőzni arról, hogy a probléma nem létezik. Ha a probléma a feladathoz kapcsolódik, amin a csoport dolgozik, akkor szinte biztos, hogy részben vagy egészben az információhiány az oka. Ebben tanácsokat adhatunk a csoportnak arról, mire van szükségük a továbblépéshez.
Túl nagyot akarnak fogni
A fiatalok szívesen választanak olyan témákat, amelyek messze túlmutatnak a feladaton és a saját kereteiken. Ilyen lehet például a mélyszegénységben elő minden fiatal étkeztetésének problémája. Bár ez egy rendkívül fontos cél, ám könnyű belátni, hogy ehhez a kérdéshez nem elég egy jó ötlet, ennél sokkal több kell (például pénz és egy nagyléptékű, sok munkatárssal rendelkező civil szervezet). A mentor feladata ebben az esetben, hogy a csapattal együttműködve kitalálja vagy megtalálja a problémán belül azt a részproblémát, aminek érintettjei elérhetők megismerhetők.
A diákok végigcsinálják a feladatokat, de a végén nem elégedettek, vagy nem tudnak eredménnyel előállni.
Mivel a Speak Smart Program elsődleges célja a fiatalok fejlesztése ezért az sem kudarc, ha a csoport végül nem tud egy remek önálló megoldással előállni a tárgyalt problémával kapcsolatban. Ebben az estben a mentor feladata az, hogy az átélt folyamatot tudatosítsa a résztvevőkben, és rámutasson azokra az értékes tapasztalatokra, amelyekkel gazdagodtak. Fontos, hogy ha a csoport sikertelennek is éli meg a saját teljesítményét, mentorként rámutassuk arra, hogy a kudarc mögött rengeteg új tudás, felismerés áll.
Mikó Gábor