Igen, a vízcsapból is a koronavírus folyik, mindenki erről beszél, teljes joggal. Mára már valamilyen formában mindenkinek hatással van az életére, és nem csupán a médián keresztül. Mindenki tömegközlekedik, dolgozik, iskolába jár, orvoshoz megy, bevásárol, uszodába, színházba, moziba megy (menne), és a lista még hosszú.

Március 11-től veszélyhelyzet lépett életbe Magyarországon a világ sok más országa után. Az USA nem enged be senkit a területére a schengeni övezetből, a környező országok is kemény intézkedéseket vezettek be. Családok szakadnak szét, kerülnek kemény dilemmák elé. A felsőoktatási intézmények bizonytalan időre leálltak, a bölcsődék, óvodák és iskolák, középiskolai kollégiumok nem. Így ezekben az intézményekben is kikerülhetetlen, hogy ez a téma előkerüljön. Fel kell készülnünk arra, hogy a gyerekeket most ez izgatja a leginkább, és kíváncsiak a válaszainkra. Összegyűjtöttünk pár hasznos linket, hogy ne kelljen keresgélni az információáradatban.

Persze nem mindegy, hogy milyen korú gyerekkel beszélünk, de a következőket minden helyzetben fontosnak tartjuk:

Őrizzük meg nyugalmunkat, ne pánikoljunk!

Ilyen krízishelyzetekben a legfontosabb az, hogy nyugalmat sugározzunk a diákjaink és kollégáink felé. Ez nehéz, hiszen mi magunk is meg vagyunk rendülve egy ilyen beláthatatlan kimenetelű járvány idején. Fontos, hogy ne a szorongást és a gyanakvást erősítsük, mert az nem vezet sehova. Felelős döntéseket csak higgadtan és megfontoltan lehet meghozni.

Érzelmi biztonság

Összhangban az előző ponttal fontos kiemelni, hogy ilyen szélsőséges helyzetekben mindenkinek fokozottan szüksége van érzelmi biztonságra, arra, hogy érezze: nincs egyedül, számíthat másokra, a családjára, barátaira, tanáraira, az idősebb, tapasztaltabb emberekre.

Olvassátok el egy gyermekpszichológus gondolatait is a téma kapcsán!

Kerüljük a hibáztatást!

Elterjedt az a nézet, miszerint megnevezhetők a járvány terjedésért felelős személyek, csoportok. Ez nagyon veszélyes magatartás, és nem is lehet érvekkel alátámasztani. A mindennapokban éppen úgy, mint krízishelyzetben ez amúgy is nagyon felelőtlen magatartás, hiszen a megoldáshoz nem visz közelebb, és teljességgel megalapozatlan.

Mindig magyarázzuk el, hogy mit tudunk mi tenni együtt és külön!

Oldja a szorongást és a félelmet, ha van pár konkrét javaslatunk arra, hogy mit tudunk mi tenni. Ezzel lazítunk az erős kiszolgáltatottság érzésén, valamint erősítjük a személyes felelősségtudatot.

Ilyen például a rendszeres és alapos kézmosás, a tömeg kerülése, a kézfogás és puszival köszöntés elkerülése, eldobható zsebkendő használata, fémfelületek rendszeres fertőtlenítése, a nem indokolt utazások elhalasztása…

Itt további tippeket is találtok.

Osszunk meg diákjainkkal hiteles forrásból származó a tényeket, statisztikákat! Hívjuk fel a  figyelmüket az álhírek veszélyeire és a segítsünk nekik felismerni azokat!

A helyzet eszkalációjával párhuzamosan számtalan tudományos és ismeretterjesztő cikk érhető el a neten, ahol tényekkel, statisztikákkal alátámasztva tesznek tudósok fontos kijelentéseket, bár még mindig sok a bizonytalanság.

A WHO honlapját böngészve folyamatosan friss hírekkel találkozhattok.

Jogok

A karantén és az iskola be nem zárás kérdésköre felvet számos gyermekjogi kérdést, amire szintén kíváncsiak lesznek a tanítványaink és a szüleik. Ehhez a következő linkeket ajánljuk:

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közleménye és útmutatója a szülők és gyerekek jogairól ITT és ITT érhető el.

A szólásszabadság korlátozásának kérdésköréről pedig a TASZ írt egy cikket.

Összetartás

Egy iskolán belül sokféle ember lehet, mindannyian különbözőek vagyunk, nem feltétlenül azonos a vérmérsékletünk, nem ugyanabban hiszünk… Ez rendben is van. Egy ilyen helyzetben azonban fontos, hogy valamilyen szinten egységesen képviseljünk bizonyos értékeket, például a fent felsoroltakat. Ezzel egyben példát is mutatunk a diákjaink számára, hogy ilyen helyzetekben hogyan lehet felelősen, saját identitásunkat megtartva viselkedni.

Érdemes megnézni még az UNICEF összefoglalóját a koronavírusról, és megfogadni azt a néhány jó tanácsot is tőlük azzal kapcsolatban, hogy hogyan beszéljünk a gyerekekkel a kialakult helyzetről.

Galambos Rita