Keresés
Close this search box.

Csoportból csapat

Minden foglalkozásunk, projektünk egyfajta “mellékterméke” a csapatépítés. Ez tulajdonképpen kikerülhetetlen, hiszen mi is meg akarjuk ismerni a csapatot, akivel dolgozni fogunk.

Ez a munka szempontjából sem mindegy, milyenek ők: mennyire ismerik egymást, hogyan tudnak együttműködni, hogyan viselik a versenyhelyzetet, mennyire képesek meghallgatni egymást és hogyan állnak a nem minősítő kommunikációval. Ezek ugyanis mind meghatározzák azt, mennyire lesz sikeres velük a munka, ezért amikor fiatalokkal (és felnőttekkel) dolgozunk érdemes ezekre a folyamatokra hangsúlyt helyezni, akár külön időt is biztosítani neki.

A következő blogbejegyzés alapját a Közterem csapatával való egyre szorosabb együttműködésünk inspirálta, akik az iskolai osztályok csapatépítésével foglalkoznak. Az alábbiakban megmutatjuk, mi hogyan szoktuk ezt csinálni:

 

1. szabályalkotás, keretek meghatározása

 

Próbálunk a játékosságra, egyszerűségre törekedni, ezért sűrűn használjuk az 5 ujjas szabályt. Ez kicsit meghökkenti, megnevetteti a srácokat, így nagy eséllyel emlékeznek is rá. A szabályalkotás lényege a partneri viszony és a közös felelősségvállalás azok betartására.

 

2. együttműködés és verseny 

Olyan kiscsoportos helyzeteket teremtünk, amiben egymásra vannak utalva, vagyis a győzelem és a siker csak akkor garantált, ha együttműködnek és mindenkit bevonnak a feladatba.

Ezzel együtt a versenyt is megélik, hiszen a tét a kiscsoportok közötti győzelem megszerzése. Frusztráció, őszinte megnyilvánulások jellemzik ezeket a tevékenységeket, melyeket aztán remekül fel tudunk velük dolgozni, így tanulni a megélt folyamatból.

 

 

3. kommunikáció és konfliktus 

 

Ezekben a helyzetekben, mint a fenti példa is, a legtöbbször kendőzetlenül nyilvánulnak meg a diákok a versenyhelyzet, a teljesítmény, a győzni akarás okán. És ez így is van rendjén, de aztán a hatékonyabb együtt-működés és teljesítmény okán is érdemes ezeket visszajelezni nekik, feldolgozni, megérteni mennyit árt ez a          fajta kommunikáció és mennyit tudnak lendíteni a csoporton a támogató, megerősítő megnyilvánulások.

 

4. reflexió

 

Kulcsfontosságú, hogy a megélt tapasztalatokat a diákokkal feldolgozzuk, a helyére tegyük, megértsük közösen, hogy mi miért történt és mit tanulhatunk belőle, mire mehetünk vele. Reflexió nélkül egy remek élmény, amit magukkal visznek a srácok, feldolgozással viszont egy valódi tapasztalati tanulási helyzet.

 

Ezek a csapatépítési alapelvek akkor is megjelennek a munkánkban, ha az adott foglalkozásnak nem a csapatépítés a fókusza, hanem például a közösségi szolgálat megtervezése, vagy épp egy közösségi vita, hiszen ha egy csapattal foglalkozunk, dolgozunk ezek a csapatépítési elemek kikerülhetetlenek. És ha már így van, akkor csinálhatjuk átgondoltan, tervezetten is.

 

Konkrét tippeket, gyakorlatokat kiadványainkban olvashatsz.

 

 

Lencse-Csík Orsi