Szeptemberben kis hajónk két új csapattaggal bővült: Adéllal, aki projektkoordinátorként csatlakozott hozzánk, valamint Bettivel, aki meg irodavezetőként dolgozik nálunk. Egy hónap elteltével készítettünk velük egy mini interjút, ahol megkértük őket, hogy írják meg, milyennek élték meg ezt az időszakot eddig a csapatban, hogy érzik magukat, milyen feladatokkal foglalkoznak és mit várnak az elkövetkező időszak feladataiból a legjobban!

1. Hogyan jellemeznéd az első pár hetedet a DIA-nál?

Adél: Az első néhány DIA-s hetemet leginkább egy örvénnyel tudnám leírni. Azonnal magával ragadott és rengeteg új élménnyel, találkozással, beszélgetéssel, és persze sok új teendővel szolgált. Most már büszkén jelenthetem, hogy úgy érzem, sikeresen a felszínen maradtam és már kezdem ténylegesen átlátni és érteni a feladataimat. Ebben nagy segítségemre voltak a szuper kollégáim, akikkel egy megbeszélésem sem unalmas és akik közé öröm bemenni az irodába.

Betti: Izgalmas kihívás egy ilyen sokrétű projektekben működő, komplex szervezet mindennapjaiba belelátni, egyelőre igyekszem felvenni a ritmust. Sok újdonságot hordoz magában a munkakör, de szerencsére nagyon nyitott és befogadó az egész csapat, így a kezdeti lámpalázam is elmúlt.

2. Milyen feladataid vannak, mivel foglalkozol?

Adél: A DIA-n belül alapvetően két projektnek a koordinálásával foglalkozom, ezek aa Köztereme E+ és a VoxPop E+. Emellett trénerként és mentorként is megjelenek más projektjeinkben és szolgáltatásainkban. Így elég széles a paletta, élvezem mindegyik szerepkört.

Betti: Irodavezetőként kezdtem meg a munkát, ami főként a projektben dolgozó kollégák adminisztratív hátterének biztosítása, a VoxPop vitajáték és az Érvszörnyek rendelések lebonyolítása, kapcsolattartás külső partnerekkel, workshop megrendelések koordinálása, beszerzések intézése.

3. Hogyan érzed magad a DIA csapatában?

Adél: Ugyan csak most váltam hivatalosan DIA stábtaggá, de már 3 éve dolgozom együtt a csapattal különböző szerepekben, először önkéntesként, majd két évig külsős trénerként. Már eddig is otthon éreztem magam a csapatban, most pedig mintha egy egészen új világ nyílt volna ki előttem.

Betti: Most először van szerencsém megtapasztalni egy olyan kollektívát, ahol 6-7 ember ilyen összhangban, egymást támogatva, segítve dolgozik egy cél érdekében. Az első perctől látszott, hogy nagyon jó a légkör a csapaton belül, a szakmai tudás mellett az emberségesség is jelen van, ami nagyon jó hatással van mindenkire. Akklimatizálódok, mint egy átültetett növény, ahogy egy kollégánk megfogalmazta saját bemutatkozásában, és azt kell mondjam, hogy nagyon jók a fényviszonyok, napsütéses hely a DIA.

4. Mi az, amit az elkövetkezendő munkáid közül a legjobban vársz?

Adél: Jelenleg a Közterem E+ projekt módszertani workshopját várom a legjobban, nagyon kíváncsi vagyok, hogy a résztvevő pedagógusoknak, hogy fog tetszeni a tematika, amivel készülünk.

Betti: A DIA 25. születésnapját szervezzük nagy erőkkel, amiben nekem is sok feladat jut, és izgatottan várom, hogyan fog összeállni az ünnepi program. Minden régi és új DIA-s tag egy helyen lesz majd, ahol lesz tere a nosztalgiának, játéknak, szórakozásnak, ami szerintem egy nagyon jó tere lesz a csapatépítésnek is.

5. Milyen jármű jut eszedbe a DIA-ról?

Adél: Ha a DIA-ról van szó, nehéz elvonatkoztatni a hajós metaforáktól, de megpróbálom. Nekem egy bicikli boly jut róla eszembe. Együtt haladunk, alkalmazkodunk egymás tempójához, cserélgetjük, hogy mikor ki megy elöl, motiváljuk egymást, és közben izgalmas tájakon haladunk keresztül.

Betti: Nagyon nehéz lenne nem a hajót mondani (hiszen egy hajóban evezünk…), de hogy kicsit kevésbé legyek sablonos, szerintem egy kenut választok, amit többen közös erővel hajtanak a cél felé, a kormányos pedig napsütéses partokra viszi a társaságot.